Nagy ember volt – búcsú Bitó Lászlótól

Kiváló, és egyben – mert nem mindig esik ez egybe – szeretetre méltó ember hagyott el minket örökre. Bitó László. Orvoskutató, a glaukóma elleni gyógyszer kifejlesztője, és író, a Biblia igazságainak nagyon is e világi kutatója, újragondolója. Sokszorosan megérdemli, hogy megemlékezzünk róla – egyébként még azért is, mert a Klubrádió hányattatásai óta állt ki mellettünk, nem csak szóval, hanem tettel, sok pénzzel is. De most nem ezt szeretném kiemelni, hanem azt az egészen különleges képességét, hogy közösséget tudott teremteni.

Miután évtizedekig élt Amerikában, és úgy döntött, hazajön, mert egy újabb gyógyszer kifejlesztésébe már nem lesz ideje belefogni, pillanatok alatt társaságot, közösséget hozott létre maga körül. Egy Amerikában látott módszerrel nyitott házat, open house-t csinált, ahová néhány hónaponként meghívta a közeli barátait, ismerőseit, és kérte őket, hozzák magukkal az ő barátaikat is. Így hamar kialakult az a néhány száz fős, hol többé, hol kevésbé állandó kör, amelyet egyesek Bitó-szalonként kezdtek emlegetni, és ahová a Fidesz paranoiája és narratívája szerint az ellenzék miniszterelnök-jelöltjeit válogatták ki. Holott csak annyi történt, hogy művészek és tudósok, gondolkodók és írók, üzletemberek, újságírók és politikusok beszélgettek, vitatkoztak, eszmét cseréltek egymással. Úgy, ahogy soha és sehol máshol. Bitó Laci összehozta őket, szenvedélyesen kereste és ösztönözte a lehetséges megoldásokat, és nem nyugodott az utolsó előtti percig, a járványig, amikortól már nem lehetett összejönni.

Jobb, tisztességesebb, demokratikusabb Magyarországot akart, ehhez adott meg minden segítséget, amit csak tudott, elsősorban és leginkább saját magát.

Nagy ember volt.