Ne nyeljük mi a legtöbbet – Dési János jegyzete

Mint azt jól tudjuk, Orbán, sőt, az egész Fidesz, politikai pályájának elején Soros György támogatásával indult. Aztán a kis diktátor rájött, hogy a szélsőjobb, a zsarnokság jobban fizet. Mi nyeljük el a legtöbbet. Soros Györgyből – aki különösen sokat tett Magyarországért és az egész posztszovjet térségért – pedig, ahogy mondani szokás, a patás ördögöt csinálta az állami propagandagépezet. A „patás ördög” szelíden elfedi a valóságot, virtigli antiszemita kampányt építettek a személye köré, még ha erre kaptak is ettől-attól kósersági pecsétet. A világ bonyolult. Mindenesetre az uszítás, az ellenségképzés általában bejön, legfeljebb időnként sokan halnak bele.

Node térjünk oda vissza, hogy Soros a fő ellenség. Erre mire ébredek? Orbán és Soros az a két ember, aki egyetért az európai uniós csúcson történtek értékelésében, még ha más-más megközelítésben is. Orbán harsogja győzelmét – amit amúgy a jogállam, a demokrácia, az emberi tisztesség fölött aratott, ha aratott. Igazán, csak gratulálni tudunk neki. És Soros az, aki élésen kritizálva a megállapodást, végül is azt mondja, hogy Orbánnak túl sok mindent engednek meg, és ebből nagy baj lesz.

Nagy baj van.

Bár kétségtelen, Soros szerint legalábbis, most egy nagyobb bajt mégiscsak elhárított az EU. Ugyanis a magyar származású milliárdos szerint, ha nem engednek a magyar zsarnoknak, akkor az megkezdte volna Magyarország kiléptetését az EU-ból. Csak azért, hogy a lopás zavartalanul folyhasson tovább. Ami sokkal rosszabb lenne még ennél a helyzetnél is.

És valóban. Miközben az Európai Unió támogatottsága még mindig nagyon magas Magyarországon, az európai értékek finoman szólva sem vertek gyökeret az országban. Az orbáni uszítás termő talajra talál és sokan örömmel adják föl polgári jogaikat egy kis gyűlölködésért cserébe. Valamit valamiért. Errefelé akadnak népek, amelyek szeretnek beleülni a készbe. A máséba. Elvenni boltját, földjét, frekvenciáját. Pontosítsuk a „népek” kifejezést. A Fidesz. Pontosítsunk tovább: Orbán. Elve az, hogy amit ma elvehetsz, ne halaszd holnapra. S miután tettestársak is kellenek ehhez, olyanok, akiket lehet kompromittálni, később egy zsarolásra jól felhasználható kis tényecske sokat segíthet a hűbéresek kordába tartásában. Nos, nekik is leesik egy-egy morzsa. Némelyik nem is olyan kicsi, luxusjacht, Belgrád-Budapest-Igori vasútvonal, autópályaépítés, egyházi akadémiafelújítás, és nesze, hozzá egy rádió. Nagymamám is mesélte, mikor hazakerültek, hol ennél, hol annál a szomszédnál tűntek föl a holmijai. A régi rutin.

Orbánt nem sikerült most leállítani, de megfékezni talán. Híveinek úgy tűnhet, hogy még el lehet venni a másét, még bele lehet rúgni a gyengébbe, még harmadosztályú diktátorokkal lehet pacsizni, mert a kis vezető ezért fizet – a lopott szajréból. Még lehet gyűlölködni, ereszen át meglépni karantén idején drogos buliból, hazugságokat az éterbe kiáltani, miután mindenki másba megpróbáltuk belefojtani a szót. És az is biztos, azt a gyalázatot, amit Orbán a nemzetre kent, bizony csak hosszú, kemény munkával tudjuk majd lemosni. (ide veled, régi.)

De a helyzet kikristályosodott, ki a bajkeverő. És, hogy meddig keverheti még? Churchill következik:

Ha egy kormány gátlástalan, gyakran úgy látszik, hogy nagy előnyökre, cselekvési szabadságra tehet szert. Csakhogy: „mire vége a napnak el kell számolni mindenről és még inkább el kell majd számolni mindenről, mire vége az utolsó napnak is.” – írta, aki azért látott már egypár nagypályás gonosztevőt.

Dési János jegyzete Hetes Stúdió 2020. december 12-i adásában hangzott el. Címlapi kép: Orbán Viktor Facebook-oldala