Nem lesz békés az átmenet Belaruszban
21/09/2020 16:29
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
Katia Glod Minszkben született, három éve Londonban él a családjával. A belorusz ügyek szakértője, akinek van viszonyítási alapja.
Augusztusban végig asszisztálta a választásokat – egyébként számos volt szovjet tagköztársaságban az EBESZ választási megfigyelőjeként is dolgozott az utóbbi években. A londoni Chatam House, a Külpolitikai Elemző Központ (Foreign Policy Research Institute) és az amerikai CEPA, az Európai Politikai Elemzések Központjának a kutatója.
Gyerekkoráról őrzött emlékei és a mai viszonyok között óriási lehet a különbség. Lukasenko is sokat változott az elmúlt 26 év alatt, amíg az országot irányította.
Valóban, ő nem ugyanaz, aki volt 26 évvel ezelőtt. Sokkal inkább autoriter uralkodó, aki egyre több hatalmat követel magának, ugyanakkor ugyanazokat a taktikákat követi, mint elnöksége kezdetén. Akkor viszont valóban a többség támogatta, és legitim volt a hatalma, a mostani választások azonban megpecsételték a sorsát, nem legitim elnök többé és most már a többség is ellene van. Az emberek a 37-es időszakkal hasonlítják össze a mostanit, amikor a represszióról, a megfélemlítésről és az erőszakról van szó.
Előtte, Sztanyiszláv Suskevics elnöksége alatt azonban nyitottabb volt az ország.
Valóban, akkor indult meg a nyugat felé nyitás, a liberalizmus és a demokratikus átalakulás. Lévén fizikus, tudós ember. Akkor látogatott hazánkba Bill Clinton – ő volt az első amerikai elnök, aki hozzánk látogatott. Akkor sokan bíztak abban, hogy a kelet-európai államokkal együtt hazánk is az Európai unió tagja lesz. Eközben viszont 1991-ben Lukasenko Borisz Jelcinnel írta alá a szövetségesi megállapodást és az orosz megítélés alapvetően megváltozott, s ennek köszönhetően is került 94-ben hatalomra. Rögtön referendumokkal kezdte és alkotmánymódosítással, amelyeknek köszönhetően az orosz is nemzeti nyelv lett, addig csak a belarusz volt. Illetve az igazságszolgáltatást az elnöki hatalom alá rendelte, s jelenleg a legeldugodtabb vidéki falucskában is elnöki rendelettel kormányoznak. Nem beszélve az úgynevezett rendeleti kormányzásáról: ha valami nem tetszik neki, akkor azonnal rendeletet ad ki ellene. De az eltel időszak alatt az értelmiségen kívül más nem nagyon foglalkozott a rendeleti kormányzással, mert az életszínvonal fokozatosan emelkedett.
Igen, ezt akartam is kérdezni, hogy relatíve magas Belaruszban az életszínvonal, s ha eddig elégedettek voltak, akkor most miért nem érik be ennyivel?
Valóban, 1996-tal kezdődően egyre jobb lett az életszínvonal ahhoz képest, hogy a Szovjetunió összeomlását követő gazdasági válság és a hiperinfláció után Lukasenko mindent megtett a gazdasági növekedésért. A Kreml óriási támogatást nyújtott az energia-eladásokkal, amit Belarusz a világpiacon piaci árakon tudott értékesíteni, és sok kedvezményes hitel is jött Moszkvából. Az állami vállalatok termékeit az oroszok mindig felvásárolták, amíg magas volt az olaj- és a földgáz piaci ára. 2010-ben azonban sok minden megváltozott, az oroszok nem tudták finanszírozni a megszokott 7 százalékos növekedést, ami 1,1%-ra zuhant, noha 500 dolláros átlagbért ígért Luksenko, azonban a lakosság 10-15%-a érte ezt el, az átlagkereset 2-300 dollár országosan.
Mekkora most Lukasenko támogatottsága?
Nem tudjuk a pontos számokat, mert 2016-ban az elnök megvonta a jogosítványt az utolsó független közvéleménykutató intézettől is. Egy orosz felmérés adatait kaptam meg, amit a napokban fognak publikálni, ezek szerint 5 max. 10 százalék kehet az ő támogatottsága.
Hogy áll Putyiné a két elnök tárgyalásai után? Az emberek Oroszország iránti érzelmei megváltoztak?
Az oroszbarát érzelmek mindig is erősek voltak Belaruszban. Azonban Putyin 2014-es ukrán beavatkozása és a Krím annektálása után Lukasenko felmérte, Putyin nemzetközi megítélése jelentősen leromlott. Például a korábbi, a Jelcin-Lukasenko szövetségi szerződés 60%-os támogatottsága 20%-ot esett. Ekkor tényleg Nyugat felé fordult. Sőt az Európai Unió felé, így jelenleg a lakosság 32%-a támogatja az unióhoz való csatlakozást. Putyin támogatottságáról sajnos nincs konkrét számom.
Mi az olvasata ön számára a Szocsiban tartott Putyin-Lukasenko találkozónak?
Putyin nem annyira erősítette meg támogatásával Lukasenkót, mint amennyire utóbbi számított volna rá. Mivel 4 órán át tartott a két elnök tárgyalása, nyilvánvaló, hogy valamiben komoly nézetletérés lehetett közöttük. Ugyebár hivatalosan csak annyit tudunk, hogy másfél milliárd dollárnyi hiteltámogatást Kapott Belarusz tőle, ami pont az ország Kremllel szembeni államadósságának az összege. Nyilvánvaló, hogy retteg Putyin egy igaz népforradalomtól, aminek már látjuk a jeleit. Retteg attól, ami Habarovszkban látszik, ahol vége Putyin népszerűségének. Lukasenko pedig elég furmányos ahhoz, hogy nagy fordulatot tegyen Nyugat felé, amitől szintén retteg az orosz elnök. Szerintem arra kérte, 2-3 éven belül mondjon le és jelölje ki az utódját is, pontosabban Putyin már keresi az utódját, de azért még elismerte hivatalosan is törvényes elnöknek Lukasenkót. Azzal is tisztában van Putyin, hogy a mostani ellenzék soraiból nem talál magának megfelelő utódot, mert a tüntetők nem oroszpártiak, az biztos.
2-3 év? a tüntetők türelme nem tart addig. Elég meggyőzőek, hogy ők most akarnak rendszerváltást. Van realitása a követelésüknek?
Nem gondolom, hogy a közeljövőben van realitása egy ilyen horderejű politikai változásnak. Épp az említett rendeleti kormányzás miatt. Minden intézetben és hatóságnál autokratikus, erősen monolit állami bürokrácia uralkodik, akik nem tudnak egyelőre azonosulni a tüntetőkkel. Ugyanakkor kétségkívül nagyon elszánt az utcai tömeg. Azt mondják, a végsőkig kitartanak, mert nem csak az a baj, hogy autoriter rendszerben élnek, de nem látják az ország gazdasági növekedésének a jövőjét sem. Az emberek azt látják, ugyanaz a helyzet most, mint a 70-es években volt. Ugyanakkor sajnos nem látható olyan életképes stratégia az ellenzék részéről, amellyel feloldhatnák a mostani patthelyzetet, amibe beszorult mindkét oldal. Ha Lukasenko nem ül le az ellenzéki konzultációs tanáccsal tárgyalni -mint ahogy látjuk, ez a jelen pillanatban nem áll szándékában-, akkor a patthelyzetre nincs megoldás. Lukasenko nyilván arra számít, ha beköszönt a rossz idő, alábbhagy a tömegek lelkesedése is. Az ellenzéknek ki kellene dolgoznia a megígért alkotmányos reformokhoz a saját javaslatait minél gyorsabban, hogy legalább ezzel asztalhoz tudják őt ültetni. Lehet még bízni a 2022-es helyhatósági választások jelentette változásokban is, de az még messze van.
Nem látja annak jeleit, hogy a Lukasenko-féle gépezet egyes elemei – intézmények, hatóságok, rendőrség, katonaság egy része átáll az ellenzék oldalára?
Ha van is, nagy arányban nem látjuk. Azt látjuk, hogy a tüntetőkkel egyesek szimpatizálnak, de rendszerszintűnek a jelenséget semmiképpen nem tudnám leírni. Ugyanakkor az is látszott a legutóbbi tüntetésen, hogy nem tudnak feloszlatni a hatóságok ekkor tömeget, gyakorlatilag képtelenek velük megbirkózni. Bár amennyire ismerjük az ellenzéket, egyelőre nagyon türelmes és ki is van adva a jelszó, nincs erőszak, és a tervei között sem szerepel egyetlen állami intézmény bevétele. De azt konkrétan tudjuk, hogy a biztonsági szolgálatból egyre többen mondanak le. Van, aki nyilvánossá is teszi a lemondását és ezzel az átállását is, de sokan egyelőre csak titokban, észrevétlenül. Például lemondtak egypáran azután, hogy az úgynevezett „kíberpartizánok” elnevezésű hekker-csoport meghekkelte a biztonsági szolgálatnak a tüntetők ellen tervezett akcióját. Itt neveket is nyilvánosságra hoztak a hekkelők, majd kis idő elteltével azt láttuk, hogy a kíberpartizánokhoz tartozó alapítványnál egyre többen jelentkeztek a biztonsági szolgálatba, akikről kiderült, hogy a távozó állami egyenruhások voltak. Szóval valóban átállnak jópáran az ellenzék oldalára, de rendszerszintűnek nem mondhatnánk a jelenséget.
Nem fél, hogy a jelenleg is bizonytalan Ukrajna sorsára jut az ország? Se európai uniós tagság, se NATO-partnerség. Nem látni Ukrajna demokratikus jövőjét sem. Vagy elképzelhető, hogy Belarusz inkább marad az orosz erők biztonsági kötelékében?
Ezek a tüntetések, ez a népi forradalom nem mutat különösebb politikai hajlandóságot, elköteleződést. Nincs politikai vénája. Nem látunk uniós táblákat a tüntetéseken, csak a demokratikus Belarusz hagyományos piros-fehér zászlaját. Egyelőre csak belpolitikai célokat fogalmaztak meg, azt, hogy új demokratikus választást akarnak tartani. Külpolitikai aspirációi nem látszanak, ráadásul az ukránoknál mindig magasabb volt az unió melletti támogatás, mint nálunk. Belorusz mindig a határán volt a két civilizációnak, és a 91-es szerződések mind a mai napig erősen kötik az országot az orosz katonai védelemhez. Azonban nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy az elkövetkező hónapokban megerősödik az uniós irányzat, amennyiben a Kreml kitart Lukasenko mellett. S ez egészen biztosan felerősíti az oroszellenes hangulatot az országban. A NATO-csatlakozás kérdése azonban még akkor sem fog felvetődni. Az átlag belarusz szerintem eleve a semlegesség mellett áll. Ha netán demokratikusan megválasztott kormányunk lesz, akkor is inkább a svéd semlegességet fogják választani, mint elkötelezni magukat vagy az oroszok vagy a NATO felé.
Milyen szerepe lehet az átmeneti időszakban Washingtonnak? Egyáltalán elvárnak valamit is a Fehér Háztól?
Elég passzívnak mutatkozott mindeddig az Egyesült Államok, ami miatt sokan csalódtak is a Fehér Házban. Noha az utóbbi időszakban némi aktivitást tapasztaltunk az amerikai külügyminisztérium részéről, hisz találkoztak Vilniuszban Szvetlana Tyihonovszkajával, az augusztusi elnökválasztás valószínűsíthető nyertesével. Másrészről megszólaltak, és nem ismerik el Lukasenkót legitim vezetőnek, és minden bizonnyal csatlakoznak az Európai unió által kidolgozandó büntető szankciók elfogadásához. Az olajtársaságokat sújtó, 2006-től érvényes szankciókat hol feloldják, hol ismét bevezetik, de ez nem jó az országnak. Remélem, ezúttal nem ilyen jellegű szankciókat vetnek ki, hanem sokkal inkább a korrupcióra helyezik a hangsúlyt.
A kép nem biztató. Ön bízik egy lehetséges békés átmenetben?
Nem, nem bízom a békés átmenetben, mert velejéig korrupt Alekszandr Luksenko rendszere. Egyszerűen nincs kiút ebből. Nincsenek olyan pontok, ahol ezt gyengíteni lehetne. Lukasenkó görcsösen ragaszkodni fog a hatalmához - az utolsó töltényig. Az elmúlt bő egy hónapban öt embert gyilkoltak meg. Az elnyomás, a megfélemlítés, az erőszak csak növekedni fog, már csak azért is, mert látható, hogy nem tudják megfékezni másképp ezt a tömeget. Attól tartok, még több lesz a vérontás. Lukasenko amúgy is megígérte, beveti a hadsereget, amennyiben –tegyük hozzá– azok át nem állnak a tüntetők oldalára. Ám ez csak a legalsó, esetleg középszinten valósulhat meg. A hadsereg legfelső vezetése olyan szoros családi kapcsolatban is áll az elnökkel, hogyha utóbbi tűzparancsot ad ki, akkor a saját érdekükben nem fogják azt megtagadni. Sajnos, attól tartok, eszkalálódni fog a helyzet, ami véres összetűzésekhez vezet – nyilatkozta Katia Glod Minszkben született politikai elemző, volt EBESZ választási megfigyelője, a londoni Chatam House, a Külpolitikai Elemző Központ (Foreign Policy Research Institute) és az amerikai CEPA, az Európai Politikai Elemzések Központjának kutatója.
Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Pixabay.
2020.09.19. 15:00
Riporter: Csernyánszky Judit
