Nem szárnyal a magyar űrprogram, Gyulaházán egy kapavágás se történt

Latyák Balázs, a 168 Óra újságírója foglalta össze a lap legújabb számában a magyar űrprojekt állását, erről beszélgettünk vele. Elmondta: azt nem tudni, mennyibe kerülne az egész, az viszont kiderült a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak küldött kérdéseire kapott válaszból, hogy a magyar űrhajósnak 150 és 190 centiméter közötti magasságú, 50 és 90 kilogramm közötti testtömegű embernek kell lennie, kiváló egészségi állapotban. Az orosz űrkutatási szerv, a Rozkozmosz emellé elvárja a felsőfokú természettudományos végzettséget és a folyékony angol, valamint orosz nyelvtudást is.

Egyelőre nemcsak az nem világos, hogy ki lesz a szerencsés magyar űrhajós, de az sem, hogy mit csinál majd a világűrben. A programjáról a cikk szerint az ELTE űrkutatási csoportjának elég határozott elképzelései vannak, a kiemelkedő tudományos eredményekkel rendelkező csoport egyik oktatója, Lichtenberger János elmondta, ők űrfizikai-űridőjárási kísérletet szeretnének, ha megvalósul a magyar űrhajós 2024-25-re tervezett fellövése. Ehhez űrsétát is kellene tennie asztronautánknak.

De mi a helyzet lent a földön? A kormány 2017-ben határozott arról, hogy a kisvárdai térség fejlesztésének részeként Gyulaházán, ahol első (és eddig egyetlen) űrhajósunk, Farkas Bertalan született, úgynevezett „Space Központ” létesül. Latyák Balázs szerint a központ terveit mintha ejtette volna a kormány, „egy kapavágás” se történt a Szabolcs megyei községben. A megvalósításra 3 milliárd forintot különítettek el, Kisvárda (ahol a korábbi fejlesztési miniszter, Seszták Miklós befolyásos politikai szereplő – a szerk.) fejlődött is, Gyulaháza viszont eddig kimaradt.

A beszélgetést a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Pixabay