Női energiák az Ötösben

Bakonyi Csilla bringával érkezett a Klubrádió stúdiójába. Korábban atletizált és kosarazott, mielőtt elcsábította volna a színpad. Ma a tatabányai Jászai Mari Színház művésze. Rálik Szilvia pedig a kilométerek és a sebesség megszállottja. Akár autóversenyző is lehetett volna, ehhez képest nyílegyenes sebességgel vett repülőrajtot az operakarrierje. 2002 óta a legfajsúlyosabb női főhősnőket kelti életre.

Új ablakban

2020. július 16. Ötös – Kultúrcsütörtök (2020. július 16., csütörtök 10:00)

83:50

00:00

Műsorvezetők: Warholik Zoltán

 

Lady Macbeth, Turandot, Salome, Elektra, Tosca – szerelem, szenvedély, olykor pusztító őrület van ezekben a hatalmas operaszerepekben. Rálik Szilvia, az Operaház drámai szopránja viszont látszólag játszi könnyedséggel ugorja meg e feladatokat. Újabban a Wagner szerepeket is. Azt már kevesen látják, hogy egy-egy új szereppel hetekig, hónapokig elbíbelődik, napi 8-9 órában, amíg puzzle szerűen össze nem rakja a figurát – karakterben, hangban, gesztusokban. Nem véletlenül tartja magát színésznek is, nemcsak énekesnek. Beszélgetésünkben megidéztük azokat a kedves történeteket, melyek a színészi hevületet jellemzik. Például egyik legkedvesebb partnerével, José Curával, aki egy 2009-es Otello előadáson akkora svunggal taszította meg Szilviát, hogy ő 3-4 métert csúszott végig a színpadon, s még Cura tekintetében - teljesen félnivalóan - a féltékenység összes tüzét is meglátta.

Szilviának gyakran kell megjelenítenie több száz éves női sorsokat, mindezt pedig abban a korban kell eljátszania, amikor már nincsenek közöttünk ilyen tragikák vagy fejedelmi asszonyok. Épp ezért az is egy fontos elem, hogyan lehet maivá tenni ezeket a szerepeket. S ebben igen változatos rendezői segítséget kap: dolgozott már együtt Szinetár Miklóstól Kovalik Balázson keresztül Alföldi Róbertig, klasszikus felfogástól a modern operáig. De fizikai határokat sem ismer: földön, vízen és levegőben is láthatta már őt a közönség. A szegedi Dóm téren 2005-ben egy hatalmas medencébe kellett belecsobbannia az Alföldi rendezte Csárdáskirálynőben. Szintén itt, pár évvel később, 13 méter magasan a nézők fölött suhant el Puccini Turandotjának címszerepében. S hogy mi, vagy ki lehetett sikerének a záloga? No, nemcsak az elefántkabalák és kisangyalok, amelyek az öltözőtükre előtt vannak felsorakoztatva, hanem a kiváló mesterek, akik segítették és segítik Szilvi útját. Szegeden a legendás Berdál Valéria, napjainkig pedig Misura Zsuzsa operaénekesnő. És még a békéscsabai évekből Sebestyénné Farkas Ilona, akit a hazai kórusélet csak Mona néniként szólít. Világhírű népdalénekesnőnk, Sebestyén Márta édesanyját is kapcsoltuk ezen a délelőttön. Mona néni Kodály Zoltán utolsó zeneakadémiai osztályának növendéke volt, s az utóbbi 62 évben számtalan kórus élén állt. Rálik Szilvia népzenei- és szolfézs alapjait is e kiváló zenepedagógus rakta le. Mona néni felidézte azokat az alkalmakat is, amikor Szilvia a békési kórusból egyszer csak előlépett és szólót énekelhetett.

 

A csütörtöki Ötös második felében pedig Bakonyi Csillával, a tatabányai Jászai Mari Színház színészével beszélgettünk. Első színházi élménye még általános iskolásként Debrecenben a Légy jó mindhalálig című musical volt. Első szárnypróbálgatásait szülővárosában Miskolcon, az Újbekezdés Versszínházban tette meg, ahol kortárs költők verseiből állítottak össze performance-eket. A Színművészeti Főiskolára harmadjára sem vették fel, ezt ő ma már az önbizalomhiánnyal magyarázza. Ez még mindig kíséri, de szerencsére ezt már fiában nem látja, aki szintén színészi nyomvonalon halad. Még csak 15 éves, de már német filmsorozatban is játszott édesanyjával. A Főiskola helyett Csillának kiváló műhely adatott. A Gór Nagy Mária Színitanodában olyan mesterei voltak, mint a pótanyjának tekintett Zsurzs Kati, vagy az a Barta Mária, aki a Vígszínház legendás művésznője volt. S aki egyszer alaposan kilendítette Csillát a komfortzónájából. Egy hevültebb próbafolyamat során pár centire az arcától kiabált vele, ami nem személyének, hanem a szerepnek szólt. Na, ott kitört Csillából a bömbölés, a tombolás, átszakadt a gátak, a görcsök. Viszont elindult a pálya. Több, mint 10 éven át Székesfehérváron láthatta őt a közönség, 2014 óta pedig Tatabányán játszik. Rögtön az itteni első évadában megkapta a vidéken játszó színésznőket elismerő Domján Edit-díjat. Igazi kitüntetés számára, hiszen neki Domján Edit idol volt. „Rongyosra” hallgatta dalait, így a Köszönet mindenért című sanzont, természetesen „nagy bömbölések közepette”.

Bakonyi Csillának az is teljesült, ami nagyon sok színésznőnek nem: a szakmai életet és az anyaságot összeegyeztetnie. Méghozzá idejekorán, hiszen két gyermekes anyuka. Fiával 25 évesen lett várandós, éppen akkor, amikor az Édes Anna szintén várandós címszerepét próbálta. Sok szép színpadi siker után az elmúlt karanténhónapokat is alkotással töltötte: számára kikapcsolódást jelentett egy kerítés lefestése is. Jóllehet, már hiányzik számára a közönség. De folytatása következik, egy remélhetőleg zavartalanul újrainduló évad formájában.

A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg.