Óratorony és lovas körhinta

Az előző adásban tisztáztuk, hogy az óra mára szinte elég, ha csak szép. De azért nem olyan nagy gond, ha az időt is mutatja. Mert az, hogy szeretjük tudni, mennyi az idő, általános igénynek tekinthető. Szeretjük naptárban rögzíteni a teendőinket, tudni, milyen nap van, esetleg hány fok, és egyáltalán hol vagyunk. Hogy mi áll az információs vágyunk hátterében, és lehet-e kóros ez a tudásvágy, többek között erről beszélgettünk a 185. epizód első interjújában. Parák András pszichológus, coach elmondta, hogy az okostelefon-használat mértéke életkoronként és kultúránként is eltérő, így nem lehet kijelenteni, hogy pontosan mi számít egészségtelennek, de ha már megnehezíti az életünket, akkor változásra lehet szükségünk. Parák András beszélt a digitális detox fogalmáról, de fontosnak tartotta kiemelni, hogy mivel a képernyőnézés a mindennapjaink része, nem lehet teljesen megvonni, inkább csökkenteni kell a mennyiséget.

Míg egyes információkra csupán a megszokás miatt szomjazunk, addig a legtöbb – az eligazodásunkat segítő – adat akár életmentő is lehet. A GPS, vagy az iránytű fontosságát a legtöbben már megtapasztalták, de a vízen közlekedőknek nem csak a fent említett eszközök vannak a segítségükre. A világítótorony nem csupán egy romantikus hangulatú épület. Habár a hajózásban betöltött szerepe az eltelt időben jócskán megváltozott, a jelentősége nem csökkent. Balogh Tamás hajózástörténeti szakíróval többek között arról beszélgettünk, hogy melyek a híresebb világítótornyok, és hogy a toronyőrnek milyen feladatai voltak egykor és ma.

És ha már kikötöttünk Angliában, akkor talán az első dolog, amibe botlunk, egy vidámpark. Gyakran ugyanis kifejezetten a parthoz közel épülnek a vándor szórakoztató központok. Nem volt ez másképp a XIX. században sem. Az akkori míves játékok ma már műemlék értékűek, de szerencsére a szigetország egyes részein még ma is ki lehet próbálni a gőzhajóhintát, a kalapácsot, vagy a klasszikus lovas körhintát. Petz Gizella, az England’s puzzle bloggere meglátogatott egy ilyen múltidéző vidámparkot, és az interjúban például arról is mesélt, hogy mi alapján döntöttek az üzemeltetők egykor, hogy merre forogjon a körhinta.

Valamint szó esett a műsorban egy olyan körhintáról, amelyen a lovak mellett látható kakas, disznó, vagy ami tényleg egészen abszurd, egy kentaur, amelynek felső teste azt a Lord Kitchenert ábrázolja, aki Angliában a toborzóplakátok arca volt az I. világháború idején.

Az adást a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: MTI/Beliczay László