Orbán és tanítványai félnek, de szilárdnak mutatkoznának

A szerb elnök a magyar példát követi: támadásainak legújabb célpontja a belgrádi Filozófiai és Társadalomelméleti Intézet – írja a bécsi Der Standardban megjelent közös vendégkommentárjában Vedran Džihić és Gazela Pudar Draško. Előbbi az Osztrák Külpolitikai Intézet vezető kutatója, utóbbi pedig az említett belgrádi filozófiai intézet tudományos tanácsának az elnöke.

Még el sem ültek a viták a Közép-európai Egyetem, a CEU Budapestről történt elüldözése nyomán, amikor Orbán Viktor a koronavírus-válság kellős közepén saját hatalmának a bebetonozásán szorgoskodott – olvasható a cikkben. A szerzők elismerik: a magyar miniszterelnök 2010 óta meglepő következetességet mutat abban a stratégiájában, amely Magyarország illiberális és autoriter átszínezését célozza. Ezzel sok eszmetársának mutat példát.

Mesterien alkalmazza az autoriter kézikönyvet

Egyikük Aleksandar Vučić szerb államfő, aki a járvány idején csaknem naponta adta tanújelét annak, hogy az autoriter kézikönyv minden elemét mesterien képes alkalmazni. Alkotmányellenes módon hirdetett rendkívüli állapotot. Kénye-kedve szerint uralja a kormányt és az államot. A politikai ellenfeleket és az ellenzéket a Vučićhoz hű média rágalmazza. N

Nem csoda, hogy a Freedom House nemrégiben Szerbiát is lefokozta demokráciából hibrid rezsimmé. Egyre gyakrabban emlegetik egy füst alatt Magyarországot, Szerbiát és Törökországot jól leplezett autokráciaként.

Fontosabb a hatalom, mint az EU

A CEU hosszú időn át csípte Orbán szemét, mígnem a kormányfő úgy döntött, hogy a kritikus szemléletű és szabad tudomány immár nem kívánatos Magyarországon. Recep Tayyip Erdoğannak a török tudományos intézmények ellen a 2016-os puccskísérlet után indított hadjárata is megmutatta, hogy ezek az új autokraták félnek a kritikus gondolkodástól.

Džihić és Draško szerint az akadémiai szabadság elleni legújabb támadások azt mutatják, hogy a szerbiai rezsimnek fontosabb a társadalom fölötti teljes ellenőrzés, mint az uniós integráció. Az egyetemek és a független kutatóintézetek autonómiája minden jel szerint olyan, immár tehertételt jelentő alkotmányos függeléknek számít, amelytől meg kell szabadulni. Meg kell akadályozni minden érdemi rendszerbírálatot, és a szilárd, haladó, jövőorientált, világra nyitott vezető hangulatképét kell Vučićról bemutatni.

Mint 1980-ban

A támadások legújabb célpontját, a belgrádi Filozófiai és Társadalomelméleti Intézetet még az 1968-as mozgalmak jugoszláv másként gondolkodói alapították, és a 90-es években szembe szállt Slobodan Milošević politikájával. Azóta is őrzi a tekintélyekkel szemben kritikus, liberális hagyományait. Néhány éven át ebben az intézetben tevékenykedett a 2003-ban meggyilkolt Zoran Đinđić szerb miniszterelnök.

Jóval korábban, 1980-ban egyszer már védelmére kellett kelni az intézetnek – akkor Jürgen Habermas és Ernst Bloch emelte fel a szavát. A történelem a jelek szerint ismétli önmagát. A szerb kormány olyan összetételű felügyelő tanácsot jelölt, amelyben több, kifejezetten vitatott személy kap helyet. Az elnöknek javasolt Zoran Avramović már a kilencvenes években vezető tisztséget kapott az oktatási minisztériumban a háborús bűnökkel megvádolt Vojislav Šešelj szélsőjobboldali pártjától. A kormány által most komisszárrá kinevezett Avramović máris elnyomó intézkedéseket tesz, fizetések folyósításának a felfüggesztésével fenyegetőzik, nyomást gyakorol fiatal kutatókra.

Ezekben a napokban – írja a szerzőpáros a Der Standardban – az intézettel való világméretű szolidaritás bontakozik ki. Több, mint négyszáz személyiség – köztük az itt újra feltűnő Jürgen Habermas, továbbá Noam Chomsky, illetve Francis Fukuyama – írta alá azt a nyílt levelet, amely a tudomány szabadságának és a demokráciának a szerbiai megőrzésére szólít fel. Követelik a levélben az intézet politikai és intézményi függetlenségének a helyreállítását, és egyúttal felszólítják a szerb kormányt, hogy – amennyiben hitelt érdemlő EU-tagjelölt akar maradni – hagyjon fel a politikai uniformizálással. Az ilyen felhívások persze – jegyzi meg Džihić és Draško – a CEU esetében sem használtak semmit. Zoran Avramović a felhívás közzétételét a szerb államimázs elleni károkozásnak minősítette.

A Der Standard két vendégkommentátora ugyanakkor megállapítja: ha folytatódik Szerbia illiberális átalakítása, és tovább alkalmazzák Orbán módszereit, akkor az ország nem lesz képes hitelt érdemlő partnerként elfogadtatni magát az európai integrációhoz.

Hogy Karácsony megőrizze politikai fontosságát

Röviden megemlítjük még, hogy a londoni Guardian Karácsony Gergely budapesti főpolgármestert megszólaltatva közöl cikket arról: Európa különböző országaiban az ellenzéki pártoknak kemény küzdelmet kell folytatniuk a járványidőszakban azért, hogy megőrizzék politikai fontosságukat, hiszen a kormányrúdnál álló vezetőknek most alkalmuk nyílik meglovagolni a népszerűség hullámait.

Magyarországon például – tudhatja meg az olvasó – az Orbán-kormány víruspártisággal vádolta meg az ellenzéket, és Karácsonyt tette felelőssé a fővárosi idősotthonokben bekövetkezett halálesetekért. A főpolgármester elmondja: a társadalmi és a gazdasági visszaesés nagyon keménynek ígérkezik, és a kormányoldal igyekszik rátolni a felelősséget az ellenzékre, úgy állítva be, mint ha az egységbontó lett volna.