Őrült időket élünk – Interjú David West edzővel Washington DC-ből és Joy Marsh Stephens igazgatóval Minneapolisból
7/06/2020 11:45
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
Csernyánszky Judit interjúi.
Washington DC-ben David West kosárlabdaedzőt hívtam, aki a középiskolás kosarazók bálványa, nincs olyan iskola a környéken, ahol ne ismernék, minden meccsen, iskolák közötti versenyen ott van, hol bíró, hol edző, hol szervező. Élete a kosárlabda körül forgott. Őt kérdeztem, hogy éli meg a mai történéseket?
Csernyánszky Judit: - Ugye azért váratlan az a nagy tiltakozás, mert a faji megkülönböztetés és a társadalmi egyenlőtlenség a történelmi vívmányok ellenére is mindennapos probléma. Mindennapos harc.
- Nekem úgy tűnik, hogy a fiataloknak elegük lett abból, hogy nagyon igazságtalanul bánnak velük. Ez olyan, mint amikor egy kutyát a sarokba kényszerítenek, és még verik is. A kutya is belefárad egy idő után és elszabadul, megtámad és meg is haraphat téged, pedig tisztában van azzal, hogy meg is ölheted. Elege van abból, hogy ütik, és a sarokba kényszerítik. Mégis lázad. Pedig tudja, mi lesz a következménye. Azt hiszem, ebben az országban sokan jutottak el erre a pontra. Amikor elegük lett abból, hogy ütik-verik őket, hogy mindenért őket hibáztatják, hogy vannak felettük állók, akik azt mondják, én mindent megtehetek, mert én vagyok a rendőrség. Utóbbiak pedig azt gondolják magukról, hogy ők jobbak, mint te vagy.
- Hiszi, hogy jön a változás?
- Igen, hiszem, mert ezeknek a fiataloknak vannak fehér barátaik, spanyolajkúak, ázsiaiak. És mindannyian ugyanazt tapasztalják. És éppen ezért összefognak, összetartanak most a legnehezebb időkben. Tegnap is nagyon nagy tüntetés volt a DC-ben (a kormányhivatalok körzetében), és azt látom, hogy ott vannak az afro-amerikaiak. és ott vannak a dél-amerikaiak, ott vannak a fehérek. És mi egyesíti őket? Az igazságtalanság.
- Miért harcolnak most a fehérek? Időnként úgy tűnik, ők még harciasabbak a feketéknél.
- Azért mert, barátok, méghozzá jó barátok. Kiállnak egymásért. Ha valakivel igazságtalanul bánnak, akkor a másik megvédi.
- Hogyan hatott ez az ön életére? Az egész ország lázong, és nem látjuk a végét! Vagy maga már tudja, mitől lesz vége a lázadásnak?
- Az gondolom, hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy gyökeresen megváltozzon minden. Ugyanakkor a társadalmi egyenlőségért indított harc most olyan erőteljes, hogy a fiatalokat és a náluk kicsit idősebbeket sem lehet megállítani. Kiharcolják maguknak a jogaikat: a homoszexuálisok, a hispánok, a távol-keletiek, és a feketék - nem utolsósorban. A mozgalmukat az is segíti, hogy a választások évében vagyunk. Egyértelműen ki fogják fejezni véleményüket a rendszerről a szavazatukkal. Új nemzedék fog először szavazni, erős lenyomata lesz a szavazatuknak. Ezért gondolom az, hogy nagy változások lesznek. Ki fogják szavaznia a politikusokat a hivatalukból, márpedig a korábbiakhoz képest ez óriási változást jelent. Hisz a törvényhozók minden megtesznek majd, hogy hivatalukban maradhassanak. Óriási problémát látok már most ebben a konfliktusban.
- Mi volt ön számára az elmúlt 10-12 nap legborzasztóbb eseménye?
- Számomra az a legfurcsább, ahogy a politikusok sokkal jobban aggódnak az állásukért, a pozíciójukért, mint azért, hogy végre lássák, mi a különbség a jó és a rossz között. Sőt, próbálják kimagyarázni, hogy nem is állnak olyan rosszul a dolgok, mint ahogy azt egyesek beállítják. Tudja, a 60-as-70-es korosztályból sok fehér barátom van még mindig és azt hajtogatják, hogy neked is látni kell a különbséget, mi volt akkor és mi van most. No, de őket nem állítják meg hajnali 1-kor, és nem rángatják ki őket az autójukból. A 60-as évek közepétől élek a DC környékén, és nagyon sok fekete, de nagyon sok fehér barátom is van. Én egy kicsit más aspektusból látom a dolgokat. Én, mint kosáredző, mindig egyformán kezeltem a gyerekeket. Midig azt mondtam, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget. Mindenkit egyformán kell kezelni. Ha kiabáltam, mindenkire kiabáltam, de ugyanúgy mindenkit szerettem is. Szerintem a dolgoknak így kellene lenniük. Bánjunk mindenkivel igazságosan. Ne legyen semmilyen megkülönböztetés. Nem bánhatsz az egyik gyerekkel másképp azért, mert más a bőrszíne, vagy azért mert segítséggel él, fogyatékossága van - mondta el véleményét David West kosárlabda edző, Washington DC-ből.
- Minneapolisban borzasztó tragédia történt. Azon nyomban fellobbant a láng, de aztán abból országos tűz keletkezett – szinte pillanatok alatt. Miért most lett ekkora tiltakozás George Floyd halála miatt? Miért most lett elegük az embereknek a rendőrség kegyetlenkedéseiből? – kérdezem Joy Marsh Stephenst Minneapolisban, aki a városi kormányhivatal Faj és Egyenlőség osztályának igazgatója és külön hangsúlyozza, hogy ő fekete.
Joy Marsh Stephens: - Jó kérdés. Az állampolgárok és a rendőrség közti feszültség nem újkeletű. Amióta létezik a rendőrség, azóta a kegyetlenség is. Azt mondanám, ez visszamegy egészen a rabszolgaság idejéig. Igen, de ön azt kérdezte, hogy miért éppen most terjedt el a tűz. Azt hiszem, nagyon mélyre áshatunk le, hogy erre megadjuk a választ. Hirtelen nem is tudnám önnek megmondani. Azt látom, hogy egyre több ember éli meg a saját ügyeként a minneapolisi tragédiát. A feketék az igazságtalanságot nem tűrik, az fehérek pedig kihívást látnak ebben, hogy szembemenjenek a kormánnyal és a rendőrséggel, mint hatalmi szervvel.
- Ez különösen nagy kihívás az ön számára is, hisz épp ez a munkája, a faji egyenlőtlenség felszámolása
- Nézze, én mindig hittem és hiszem, hogy tudunk változtatni. Épp azért, mert most a figyelem középpontjába kerültek ezek az események. A kormányon belül is olyan radikális változásokra számítok, amelyek találkozni fognak feketék és a kisebbségek elvárásaival. Azzal, hogy az eddigi sérelmeket kezelni tudjuk, hogy az őket ért igazságtalanságokat megszüntessük. Igen, azzal tisztában kell lennünk, hogy eddigi törvényeink és az odáig vezető politika visszaélésekre adott lehetőséget, és úgymond állandósította az ellenük elkövetett erőszakot is.
- Jim Walz kormányzójukat Minnesotában a törvény és a rend tisztelőjeként tartom nyilván, képes volt bizonyos mértékben lecsillapítani a fékevesztett lázadást. Ezzel együtt gyakoriak a fosztogatások, félnek az emberek.
- Nézze, én nem a kormányzó embere vagyok, és itt a városi hivatalban arra figyelek, hogy amit hallok az utcán, azt feldogozzam, mit hogyan tudnánk megváltoztatni. Mert ez a munkámat érinti. De abban valóba igaza van, hogy egyesek visszaélnek a helyzettel és fenyegetést jelentenek a közösségünkre, mert viselkedésükkel ránk is bajt hoznak. Visszaélnek a törvényekkel és megnehezítik a mi helyzetünket is. Mert elvonják a figyelmet a lényegről, hogy az igazságtalanság ellen harcolunk. Mindannyian szembesültünk azzal a félelemmel és terrorral, amivel csak maguknak akarnak érvényt szerezni, s aminek útján nem lehet megoldani az évszázados problémákat.
- Mennyire érinti személyesen az, ami az utcán történik?
- Fekete nő vagyok, ezért ebben a küzdelemben sok területen érintett vagyok. Mint asszony, mint anya és mint nagymama is. Nagy fájdalommal és drámaian éltem meg George Floyd halálát. Mert ez megtörténhetett volna az apámmal, a fiaimmal, a nagyapámmal és a nagybátyámmal is. Most csak követem, ami történt, de egykor maga is része voltam az ilyen tüntetéseknek. Most, hogy a kormánynak dolgozom, az a feladatom, hogy innen harcoljak a faji egyenlőségért, nemcsak a feketékért, de az őslakos indiánokért is. A belső harcomat vívom meg az intézményesített rasszizmus ellen. Most fogunk tudni igazán bátor lépéseket tenni, mert óriási a kívülről jövő nyomás is a kormányon.
- Mennyire tartja tipikusnak a fekete ember és a fehér rendőr ellentétét, merthogy éppen az ön államában, Minnesotában régóta durva történeteket hallani.
- Nem mondanám azt, hogy a fekete ember és fehér rendőr régi feszültségéről lenne szó, sokkal inkább a feketék és a rendőrségi intézmény közti feszültségről. Ránk mindig úgy tekintettek, mint a kevésbé kulturált emberekre, mert mi rabszolgákként érkeztünk ebbe az országba és lettünk a nemzet része. És azóta is él ez a megkülönböztetés, mert sokan még mindig úgy gondolják, hogy mi az ő tulajdonuk vagyunk. És emellett a kultúra úgy alakult, hogy van fehér életforma, fehér beszédstílus, van fehér szépség – ez az úgynevezett fehérvilág, ami még mindig szemben áll a feketeséggel, amit lenéznek. Nem állítom azt, hogy minden rendőr ilyen lenne. De az tény, hogy a többség nem ismeri el a feketék jogát a saját testük felett, a feketék szólásszabadságát, hogy a saját érdekükben is felemelhetik a hangjukat. Az én közvetlen környeztemben is így élik és ítélik meg az emberek a rendőrök viselkedését.
- Szóval akkor már nem tüntet együtt a többiekkel?
- Most csak követem őket kifejezetten arra koncentrálva, miként tudjuk nevesíteni a bajt és miként tudunk a törvény erejével tenni értük. Mert most mindennek meg kell változnia és ez nem kis erőfeszítést követel tőlem sem. Határozottan hiszem ennek a mozgalomnak a rettenthetetlen erejében. Sok tabu meg fog dőlni most. Belülről eltökélten támogatom azt, ami kint történik és adok muníciót a törvénykezéshez.
- Meddig tartanak a tüntetések, mitől maradnának abba?
- Ha őszinte akarok lennie, fogalmam sincs, varázsgömb kellene hozzá. De az biztos, hogy abban bízom, hogy nem marad félbe az, amit elkezdtünk. Hogy nem állíthatja meg az ellenállásunkat senki mindaddig, amíg el nem érjük a célunkat, az egyenlő bánásmódot. A status quot számolják fel most azok, akik az életüket is kockára téve tüntetnek, és ők az utcán, itt az intézményen belül soha nem adjuk fel.
- Mi az a probléma, amit ön a legsúlyosabbnak lát, amikor egyenlő bánásmód követeléséről beszél?
- Nem tudnék egyet sem kiemelni, mint a legsúlyosabbat, mert ezek mind egymással szorosan összefüggnek. Kezdve az oktatással, amiben ha nem részesülsz, akkor már nem lesz jó állásod, akkor jó fizetésed sem, és ez az egészségügyi ellátáshoz való jutást is korlátozza. Nem csoda, hogy sok a magas vérnyomású és cukorbeteg a mi közösségünkben.
- Ahol a Covid-19 is a legnagyobb számban szedi az áldozatait
- Igen, mert az emberek nem is nagyon tartják be a védekezéshez szükséges előírásokat. Másrészt épp a koronavírus miatt, az annak nyomán kiéleződött társadalmi és egészségügyi problémák is felszínre kerülve vezettek a mostani lázadásokhoz. És attól is tartok, hogy ezek a járvány súlyosbodásához is vezetnek. Nem vagyok szakértője a témának, de erről mindenki tudományt venne – nyilatkozta rádiónknak Joy Marsh Stephens, Minneapolis önkormányzatának Faj és Egyenlőség intézetének igazgatója.
Csernyánszky Judit interjúi a 2020. június 6-i Hetes Stúdióban hangzottak el.
