Összjáték receptre

Az aktuális túlélési gyakorlatunk, és hallgatóink megtisztelő támogatása kapcsán folytatódott, a két adással korábban elkezdett beszélgetésünk Réz Annával. Akkor azt kezdtük vizsgálni, hogy ha valaki rendelkezik valamilyen egyedülálló képességgel, vajon kötelessége-e azt a társadalom hasznára fordítani. Az erkölcsfilozófussal arra jutottunk a dilemmát körbe járva, hogy nincs általános igazság, esete dönti el, hogy terheli-e hősünket valamilyen kötelezettség. Mert például ha egy művész alkotásait, melyeket a halála után találtak meg, hiába követeljük, az beszélő viszonyban sincs azzal, mint ha mondjuk Csettintő kapitány képes lenne megállítani egy cunamit, és mégsem tenné.

Réz Anna, erkölcsfilozófussal a 291. epizódban befejeztük a téma kivesézését. Azonban most a mindennapok hőseinek vélt vagy valós kötelességeit vettük górcső alá.

A kutató elmondta, speciális képesség híján ma, aki segíteni akar, adományoz. Ez egykor természetes része volt az életünknek, de aztán eltűnt. És most a mini donáció műfaja, a nyugati szokásokat átvéve újra megjelent, mint valami újdonság.  

A döntést, hogy kinek segítünk, magunknak kell meghozni. Persze minél kisebb egy csoport, annál inkább érzi mindenki a sajátjának az esetleges problémát, ugyanakkor határokon is átívelhet a segítségnyújtás, ha a szükséghelyzet tömegek számára átérezhető.

Nem beszélve az olyan egyértelmű helyzetekről, amelyek esetében az életben maradásunk a cél, és a csoport megsegítésében a fő motivációnk, hogy magunkat is menteni akarjuk.

Balogh Tamás, hajózástörténeti szakíróval az előző héten már kitértünk arra, hogy a nyílt vízen más szabályok vannak érvényben, mint a szárazföldön. Mindenki felelősséggel tartozik a fedélzeten lévőkért, ahogy azok is vigyáznak őrá.

A TIT Hajózástörténeti Egyesület elnöke a 20. század első évtizedeinek nemzetközi együttműködéséről is mesélt a folytatásban. Elmondta, akár tudományos munkáról, akár gazdasági hajózásról volt szó, lényegtelenné vált, hogy ki, melyik országot képviseli.

Ahogy az óceánba érkező folyókról megállapítottuk, hogy összekeveredve már a közösbe kerülnek, úgy az információ part menti áramlása sem kisajátítható. Utóbbiból azonban mindenki kialakíthatja a maga részét, és csenhet is a közelében lévőktől. Lényegében ez az élet bármely területére vonatkozhat. Mi a gasztronómiai ismereteket, azoknak megosztását, egymásra hatását elemeztük a műsorban Molnár B. Tamással, a Magyar Gasztronómiai Egyesület elnökével.

A szakíró elmondta, több módja van a fúziós konyha kialakulásának, a fenti példa – mikor a kikötőben egymás mellett dolgoznak, ételt szállítanak, annak elkészítéséről beszélgetnek a különböző nemzetiségű hajósok – egy organikus változat. De sokszor a konyhaművészet nagyjai tesznek azért, hogy ötvözzenek ételeket, ízeket, ha az együtt használatban harmóniát találnak. Molnár B. Tamás felhívta a figyelmet, hogy sajnos egyre több étterem állítja magáról valótlanul, hogy fúziós konyhát visz. De ha valaki utánanéz az étteremkalauzokban, megtalálhatja a megbízható, minőségi helyeket.