Pintér Szabolcs: Az asszimiláció mindig zsákutca

A politológus szerint a mai Magyarországon egyre inkább távolodunk a valóságtól, attól a zsidó-keresztény kultúrától, amiben léteznünk kellene itt Európában. Egyre nagyobb teret hódít a kapitalizmus és az azzal járó kizsákmányolás. Szerinte ez a tél vízválasztó lesz, mérhetetlen elégedetlenségre számít. Az infláció olyan változásokat idézhet elő a legszegényebbek körében, ami az egész életükre kihathat, akár maradandó egészségkárosodást is szenvedhetnek.

Úgy látja, sem az egyénekben, sem a közösségekben nincsen már akkora felelősség, hogy egymásra odafigyeljünk. Úgy látja, egyre nagyobb a káosz, és az emberek ebben egyre nehezebben találják a hangjukat és önmagukat. Különösen nehéz a helyzete a cigány származásúaknak, ők még kevésbé találják helyüket a magyar társadalomban. Cigányként azt érzékeli, sokkal kevesebb jut neki, mint egy vele egykorú nem roma embernek, nehezebben kap munkát, nehezebben jut hozzá bármihez, és rengeteg leküzdendő előítélettel kell találkoznia. Azt mondja, ha bemegy egy boltba, azzal szembesül, hogy jobban figyeli a biztonsági őr. Ezek az érzések a cigány emberek mindennapjaiban megjelennek, és hatalmas szorongásokat generálnak, ez a folyamatos krízis pedig megnyomorítja az embereket. Úgy véli, a romák nyomorúságos helyzetéért és kiszolgáltatottá tételéért kollektíven mindenki felelős Magyarországon.

Pintér Szabolcs azt látja, ahogy nő a feszültség a társadalomban, úgy az előítéletek egyre csak erősödnek. A többség elégedetlen, senki nem tudja, hogy lesz holnap, és ez a bizonytalanság egyre inkább termeli ki a bűnbakokat. Cigány-nemcigány ellentétről szerinte elsősorban a gazdasági elit beszél, becsapva az egyszerű magyar embereket. Azt tanácsolja a többségnek, ne higgyék el azt, amit az elit mond, arra figyeljenek, amit maguk látnak, tapasztalnak.

Úgy érzi, hiába próbálkoznak szerves részei lenni a többségnek, mindez hatástalan. Azt mondja, a magyar cigányok hatszáz éve itt élnek, ugyanolyan közük van ehhez az országhoz, és ők is sokat tettek érte. Nem neki kellene kimondania ezt, hanem a magyar elitnek, melynek sokkal bőkezűbb gesztusokat kellene gyakorolnia a magyar cigányság felé. Sajnos, ahogy a nem romák, úgy a romák sem teljesen látják át a politikai erőket. De annyiból nehezebb a helyzetünk, hogy tömegesen sokkal szegényebbek, ezért körükben alacsonyabb az iskolázottság is. Így pedig nehéz elvárni tőlük, hogy reális döntéseket hozzanak egy választáson.

Két barátjával, Balogh Artúrral – az MSZP roma tagozatának volt elnökével – és Kamarás István történész-politológussal úgy látják, hogy a többségi politikával való párbeszéd romaként zsákutca, a többség általában szóba sem áll velük.

Ezért inkább egy roma közéleti párbeszédet és politikai párbeszédet szeretne, mert jóformán nincs semmilyen kommunikáció a Magyarországon élő több mint egymillió romával, pedig ez már a választásokon is számottevő tömeg lehetne. Arról nem is beszélve, hogy a Kárpát-medencében ötmillió cigány beszél magyarul, ami hatalmas szám ahhoz képest, hogy a világon összesen tizennégy-tizenöt millióan beszélik a magyar nyelvet.

Azt mondja, azon dolgoznak, hogy a romák minél felvilágosultabbak legyenek, hogy lássák, mi az elsődleges érdekük. A megoldást az önálló népképviseletben látja. Úgy véli, Magyarországon a lélekszámunkból adódóan, ki tudott termelődni egy értelmiségi réteg, ami a tehetős romákkal kiegészülve komolyabb politikai erőként is megjelenhetne. Szeretnék bebizonyítani, hogy ők is fel tudnak mutatni egy saját elitet, és nem olyat, amit a politikának érdekében áll láttatni a többséggel.

Azt reméli, hogy a roma közösség felismeri a saját érdekeit. A gazdag romák is előbb-utóbb rájönnek, hogy nem védi meg őket senki attól, hogy cigányok. Történelmileg láthatjuk, hogy az asszimiláció mindig zsákutca. Ami nem azt jelenti, hogy szembe kell menni a többséggel, a nemcigány magyarokkal, hanem ki kell állniuk magukért, és nem szabad a kisebbségi léttel megelégedniük. Közösségként, vagy akár nemzetként kell megjelenniük. Pintér szerint hosszabb távon csak az vezet eredményre, ha felvállalják, hogy romák és egységben vannak. A kollektív bántalmazás ellen csak kollektíven lehet fellépni.