Putyin embere lenne Macron?

Emmanuel Macron NATO-politikája drámai következményekkel járhat – figyelmeztet a hamburgi Die Welt, annak nyomán, hogy a francia köztársasági elnök, néhány nappal az atlanti szövetség londoni csúcstalálkozója előtt azt állította: nem Oroszország, hanem a nemzetközi terrorizmus az ellensége a NATO-nak, és Moszkvával ki kell építeni a bizalom új architektúráját. Ez már a második olyan kijelentés volt Macrontól rövid idő leforgása alatt, ami felhördülést váltott ki: nem sokkal ezelőtt agyhalottnak nevezte az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét. A Die Welt szerint főként Kelet-Európában fogadták haraggal a francia elnök Oroszország-politikájában bekövetkezett fordulatot. Moszkva ezzel elérte egyik fontos célját, viszályt szított a nyugati szövetségen belül, a destabilizálás szándékával. A német konzervatív sajtó széles körben olvasott orgánuma megállapítja: Donald Trump amerikai elnök és Recep Tayyip Erdogan török államfő után most Emmanuel Macron is gondok okozója lett a NATO sorain belül, azzal, hogy elhintette a bizalmatlanság magvát.  Azt elismeri a Die Welt, hogy a francia elnök célja tulajdonképpen helyes: ezekkel a kijelentésekkel fel akarja rázni, és a követendő politikai stratégiáról szóló vitára akarja ösztönözni a nyugati szövetséget. A cél szolgálatába állított eszköz, a provokáció azonban helytelen, és nem fog eredményre vezetni a hamburgi lap szerint.

Menekülhetnek a pulykák

Donald Trump egyik friss, nagy visszhangot kiváltó állítása az volt, hogy a liberálisok nem szeretik a hálaadás szót. Annak kapcsán mondta ezt az amerikai elnök, hogy az Egyesült Államokban a minap ülték meg a Thanksgiving, a Hálaadás ünnepét, amikor minden családban pulykasültet esznek, a Fehér Ház mindenkori lakója pedig mintegy rituálisan megkegyelmez egy egyébként levágásra szánt pulykának. A hálaadást eredetileg az indokolta, hogy az Újvilágba érkezettek túlélték az első nehézségeket, és élelmük is akadt a tél beállta előtt. Paul Krugman, a New York Times publicistája most terjedelmes véleménycikket eresztett meg a lap hasábjain azzal a címmel, hogy „Trumpnak miért kellene gyűlölnie a hálaadást”. Krugman szerint ha Trump és az őt körülvevő vakhitűek, egyáltalán felfognák, miről szól a hálaadás ünnepe, akkor az gyűlölettel töltené el őket, hiszen azok a bizonyos első érkezők az angol monarchia által üldözött menekültek voltak – vagyis pontosan olyan emberek, akiket Trump és társai távol akarnak most tartani az országtól. Ráadásul a hálaadás egyben a rasszok közötti tolerancia és a multikulturalizmus ünnepe is – folytatja Krugman, hivatkozva arra, hogy azt a bizonyos első hálaadást a bevándorlók közösen ülték meg Amerika őslakos indiánjaival. Igaz ez még akkor is, ha a történelmi tényekhez tartozik, hogy utána a fehér telepesek rövid idő alatt lényegében kiirtották az indiánokat. Krugman szerint a hálaadás a legamerikaibb ünnep, mert azoknak az értékeknek az ünnepe, amelyek valóban naggyá teszik Amerikát – ilyen a nyitottság a másként gondolkodók iránt, a vallási türelem, az üldözöttek iránti rokonszenv, az emberek egyenlőségébe vetett hit. És bár valóban túl gyakran csak szajkózzuk ezeket az értékeket – folytatja a New York Times publicistája -, a sötét időszakokból eddig mindig sikerült kiemelkednünk. Krugman szerint most is sötét idők járnak Amerikában, ahol a fehér nacionalisták sokkal közelebb állnak az európai autoriterekhez, mint az amerikai hagyományokhoz. És most arra sincs garancia, hogy egyszer újra ki fogunk emelkedni ebből a sötétségből. Igaz, hogy Donald Trump meglehetősen népszerűtlen elnök, elfogadottsági indexe azért mégis 40 százalék körül vagy valamivel afölött van. Paul Krugman szerint ehhez hasonló népszerűségi mutatóval Orbán Viktor eredményesen lebontotta a magyar demokráciát. Trump is megtesz minden tőle telhetőt azért, hogy eltávolítsa a hatalommal való visszaélésének a korlátait. A New York Times szerzője szerint nagy különbség ugyanakkor, hogy az Egyesült Államokban a magyarországi és a lengyelországi ellenzéknél sokkal összetartóbb a demokrata párti ellenzék.

Nyugalom a rendőrlovaknak

Végül röviden kitérek a bécsi Die Presse beszámolójára, miszerint az osztrák belügyminisztérium hosszas töprengés után úgy döntött, feloszlatja a rendkívül vitatott megítélésű lovasrendőrséget. Nagy sikerként könyveli ezt el az a civil szervezet, amely korábban tiltakozó demonstrációt is szervezett, hangsúlyozva, hogy ilyen rendőri egységre manapság már abszolúte semmi szükség nincs, az állatok számára pedig a nagyvárosi környezet teljesen alkalmatlan élettér. A cikk nem tesz említést arról, hogy az egykori császári főváros jellegzetes színfoltját jelentő konflisok jövője is veszélyben lenne. Az viszont kiderül az írásból, hogy a nyugalomba vonuló rendőrlovak zöme kellemes zöld környezetben, egy salzburgi lóöregotthonban rágcsálhatja majd a zabot élete alkonyán – kettő kivételével: Zalánt és Zadart Orbán Viktor ajándékozta az osztrák lovasrendőrségnek, és e két kiszolgált ajándékló most visszakerül Magyarországra.

A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Flickr.com.