Russzkaja dusá – Szénási Sándor jegyzete
22/04/2022 18:02
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
A Nyugat megint elkezdte végtelen és végtelenül idegesítő utazását az orosz lélek rejtelmeiben. A nagy orosz lélek lapulhat amögött is, hogy zömmel oroszok lakta városokat is szétlőnek, kenyérért sorba álló asszonyokat is leterítenek.
Amikor Putyin még csak pakolta módszeresen a csapatait az ukrán határra, Budapesttől Canberráig szakértők hada mosolygott és legyintett arra a felvetésre, hogy ebből még háború is lehet, és a legfontosabb érv az volt, hogy ez a lépés nem lenne racionális.
Aztán történt, ami történt, és a Nyugat megint elkezdte végtelen és végtelenül idegesítő utazását az orosz lélek rejtelmeiben, amit ugyebár a spirituálitás feltűnő hiányával küzdő, magyarán bunkó és földhözragadt ember egyáltalán nem érthet meg, akárhány Csehov-drámát néz is meg.
Innentől pedig már semmin sem kell csodálkozni, még kevésbé megmagyarázni, minden orosz titokká minősül, legyen az a csapatok fejvesztett kóborlása, a konvojban vonulás érthetetlen szokása, amikor is elég az elöl meg hátul haladó jármű kilövése, a konvoj leáll, és ostobán néz maga elé. De a nagy orosz lélek lapulhat amögött is, hogy zömmel oroszok lakta városokat is szétlőnek, kenyérért sorba álló asszonyokat is leterítenek, valamint vidám lövöldözéseket produkálnak nem más, mint Csernobil betonszarkofágja mellett.
Nagy titok ez, átlátni egy élet dolga lehet.
Most is van valami, amit nehéz feldolgozni, viszont tény. Oroszország arra készül, hogy törvényileg teszi lehetővé több ezer, jórészt a katonái által elrabolt ukrán gyerek örökbefogadását, persze orosz családok által. Egyébként, ha már az emberrablásnál tartunk, Putyin csapatai ukrán felnőtteket is hazavittek magukkal, nem is keveset, nem világos, miért. A felnőtt ember önállóskodó, gyakran durcás, főleg ha az édesanyját lelőtték, őt meg egy teherautóval szöktetik el az erőszakoskodó hazájába, ráadásul etetni, itatni kell, miközben semmi haszna nincs. Egy negyvenmilliós nép ettől még nem tér át orosznak.
A gyerekekkel azért más a helyzet, mert török testvéreink egy jóval korábbi gyakorlatából már megtanultuk, hogy az ifjú lélekmasszából kiváló janicsár, vagyis török, sőt padisah tudatú katona nevelhető, akit majd vidáman be lehet vetni magyar vérei ellen.
De hát a „gyerek input” és a „ janicsár output” között hosszú évek telnek el. Ráadásul kétezer katonát pluszban Oroszország bármikor kiállít, nem kell neki import. Minek ez?
Nem is beszélve az ukrán szülők bánatáról és életük végéig tartó oroszgyűlöletükről.
A nagy orosz lélek a magyarázat, mondja egy szakértő. Putyin bűnözik, hogy bűnhődjön, és hogy – bár Dosztojeszkij ezt így nem írta meg – a végén feloldozást nyerjen.
Vajon melyik stációnál tart Putyin? Esetleg egy átmenetben van: még boldogan öl, de közben már kutyául szenved?
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2022. április 22-i, pénteki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
