Szabad szappanozni

Bár ma már a legkonzervatívabb vidéki közösségekben is megengedőbbek a szabályok, falun még mindig előfordul, hogy a szülők beleszólnak gyerekeik párválasztásába. Régi hagyománya van ennek a hozzáállásnak. Néhány évtizeddel ezelőttig a lányoknak udvarolni csak a közösség által elfogadott szigorú szabályok betartásával lehetett: nyilvánosan vagy szülői felügyelet mellett. A szülői felügyelet a városokban is sokáig érvényes volt, a lányok csak anyai kísérettel vehettek részt a bálokon.

A lányok legnagyobb erénye a szüzességük volt, amire általában vigyáztak is, legalább is a nyilvánosság előtt mindenképp. De voltak azért kiskapu. Ilyen volt például a nagyanyai segítség. A nagymama ugyanis olykor titokban saját házában fogadta lány unokáját a kiszemelt udvarlóval, hiszen a nagymama tudta a legjobban, hogy egy egész életet leélni úgy, hogy a szex nem működik, nagyon nehéz.

Persze a szülői akaratnak ellenszegülni nem lehetetett. Ha a szülők – főként anyagi szempontokat figyelembe véve – megfelelőnek találták a kiválasztott menyasszonyt vagy vőlegényt, a döntésüket el kellett fogadni. Még akkor is, ha a fiatalok valaki másba voltak szerelmesek. Gyakran előfordult, hogy pár óra jutott csak a szerelemből a fonóban, a nyilvánosság előtt már más kezét fogták. Szerencsésebbek voltak azok, akiknél élt a próbaházasság szokása, amikor az esküvő előtt egy évig együtt éltek a fiatalok.

Az udvarlásnak vidéken összetett ajándékozási rendszere volt a májusfától kezdve a bokrétán át a díszített háztartási eszközökig. Ezekről és a mostani ismerkedési szokásokról beszélgettünk a szerdai Ötösben. Szalai Kriszta és Epres Attila vendégei voltak Sándor Ildikó néprajzkutató, Cserna Kristóf zenész, Ungár Anikó bűvész, Déska Bertalanné népviselet-készítő és Tarr Bence kulturális antropológus.