Szelektív szuverenitás – Rózsa Péter jegyzete
16/11/2023 18:04
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
A tollat, a tintát a papírt és a szöveget is a kormány adja, hogy legyalázzák az életük minőségét féltő, szólás- és véleménynyilvánítási szabadságukkal élő embereket és szervezeteket. A szuverén magyar kormány tehát kétségbe vonja bárki más szuverenitását, aki és ami nem az ő muzsikájára táncol.
Olyan törvény készül, ami sok vitát fog kiváltani. Maga a miniszterelnök előlegezte meg mai nyilatkozatában, hogy az ún. szuverenitási törvény vitája nem lesz leányálom. Miről is lenne szó?
Egy lebegő fogalom, a szuverenitás valamiféle védelméről valamiféle ellenséggel szemben. Kb. ennyire lesz jó majd ez a jogszabály, mivel a NER törvénygyárában mindig is arra törekedtek, hogy a kiszemelt ellenség megbélyegzését célzó törvény elég sok gumifogalommal legyen kidekorálva, hogy azok önkényes értelmezése nagy szabadságot adjon majd a végrehajtónak. Az például, hogy miért és mely könyveket kell fóliába csomagolni, legalább annyira bizonytalan, mint az, hogy a homoszexualitás miként kapcsolható össze a pedofíliával. Egyébként az ilyen őrült módon összeerőszakolt fogalmakra Moldova Györgynek volt egy hasznos mondata, miszerint ez olyan, mint a "robbanómotor és timsógyár". Ennyi. Csakhogy, mindez nem vicc, mert a nem fóliázott, de az ellenőrök szerint arra érdemesült könyv miatt milliós büntetéseket szabnak ki, és a homoszexuális, és egyéb módon a nagy átlagtól eltérő nemi identitású embereket hovatovább bűnözőként tartják nyilván. A Stop Soros is egy vicc volt, ha nem okozott volna sebeket a civil szervezetek életében. Jól hangzó, megbélyegzésre alkalmas jogszabályok ezek, de végül is ez a célja a NER-nek.
Visszatérve a legújabb gyöngyszemre, a szuverenitási törvényre ezzel is valami hasonló készül. Sérteni, gyalázni lehet majd vele civil szervezeteket, pártokat, amikor a külföldi támogatások miatt billogot akaszt rájuk a kormány. A nemzeti függetlenségre oly kényes, arra lépten-nyomon – elsősorban az EU-s kötelezettségek megszegését indokolva – hivatkozó kormány ismét egy gumifogalmat alkot. Milyen nemzet és mitől való függetlenségéről van itt szó? Ha csak a magyar kormány érdekei felől nézzük, akkor itt az világlik ki, hogy Orbánék semmilyen külső, nemzetközi színtérről érkező, egyébként a magyar kabinettől független támogatást, aktív részvételt nem szeretnének látni.
Mindez eleve ostobaság, hiszen ma egyetlen ország sem azonos egyetlen nemzettel és egyetlen ország sem képes együttműködések, oda-vissza működő támogatások nélkül fennmaradni. Olyannyira nem, hogy éppen Orbánék állnak az ilyen akciók élén, hiszen milliárdokat költenek az Amerikai Egyesült Államokban működő jobboldali lobbisták és szervezetek támogatására, vagy nagy szorgalommal gründoltak a jobboldal győzelme reményében újságokat és tévé állomásokat a szlovén választási kampányban, és nem sajnálták a pénzt a szlovák és a lengyel parlamenti választások jobboldali pártjainak reklámokkal és tanácsadókkal való megsegítésére sem. Egyszóval beavatkoztak, közpénzen.
De határainkon belül is csak egyfelé lendül ki a kormány szuverenitási ingája, ha arra gondolunk, mennyi pénzt öl a CÖF nevű egyletbe, vagy most éppen azokba a szintén jelentős közmilliókkal támogatott szervezetekbe, amelyek a minap Debrecenben az akkugyárak építése miatt aggódó Amnesty International Magyarországot és a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesületet provokátorszervezetnek és álcivileknek nevezték nyílt levelükben. A tollat, a tintát a papírt és a szöveget is a kormány adja, hogy legyalázzák az életük minőségét féltő, szólás- és véleménynyilvánítási szabadságukkal élő embereket és szervezeteket. A szuverén magyar kormány tehát kétségbe vonja bárki más szuverenitását, aki és ami nem az ő muzsikájára táncol. Hát ennyit arról a készülő törvényről, ami tovább szélesíti a békétlenséget, a magyar társadalom egyes csoportjainak szembeállítását.
Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2023. november 16-i adásában hangzott el.
