Arató András: Őrültek beszéde

Ja, nem is, hanem őrült beszédek.

Na most, ha egy őrült beszédben van rendszer, akkor a beszélő akár normális is lehet.

Pár napon belül mi szerencsések, – akik oly korban élünk –, hallhattuk Káslert, Schmidtet, L. Simont, Csákot, Gulyást. Menczert is, de egyrészt az ki, másrészt már lerágtuk. Hogy a vektor hova mutat, az péntek reggelente éri el önmaga hegyét.

A pandémiával és a tanulóifjúsággal szembeni szent háború egykori hadnagya obsitosként is megállja a helyét – azoknak a mondatoknak, amelyekkel meghintette a hon szürke állományát, önmagukban sem értelmük, sem céljuk nem volt. Vagy csak olyan picike, hogy az már nem is mérhető kvantum. Ám lehetett neki szerepe egy nagyobb összefüggésben, szolgálhatott kis dombocskaként, fellépőül, hogy aztán a nagyobb fajsúlyú főigazgatói, főtanácsadói, pekingi díszletasszonyi ormokra ne a nagy magyar alföldről kelljen föltekinteni, nyaki fájdalmak megjelenését kockáztatva. Működjék a fokozatosság, a hozzászoktatás elve. Ha most átlag állampárti hívőként közelítjük meg az ominózus megnyilatkoztatást, vagyis nem zavar minket sem a közte és a valóság közötti felbecsülhetetlen távolság, nem ismerjük a zagyvaság szavunknak az ide vonatkozó tökéletes alkalmasságát, mentesek vagyunk a gondolkodás ártalmaitól, levonhatjuk a megfelelő következtetéseket, anélkül, hogy észrevennénk.

Próbálkozzunk meg az összefoglalás elmepróbáló feladatával.

Tehát az USA már-már megvalósította Oroszország gyarmatosítását, ám 2000-ben színre lépett Putyin, aki megpróbált a legnagyobb oligarchákkal megállapodni, de ez csak azokkal sikerült, akik sem nem vonultak Szibériába meditálni, sem nem estek ki az ablakon. A kooperatívitásra hajlamosoktól "tulajdonuk egy részét el-, illetve visszavette", noha ő személy szerint tök hülye a gázszereléshez. "Néhányan közülük visszavonulásra kényszerültek, mások öngyilkosok lettek, börtönbe kerültek, de mindegyikük bosszút forral", mint Edmond Dantés. Közülük talán az öngyilkosok forralnak a legkevésbé.

A történész asszony levonja a Napnál is világosabb következtetést, az irodalomban (vagy a vegyiparban) ismert átkötés módszerét alkalmazva: "Biden elnök Oroszország elleni háborújának fő célja tehát elvesztett jussaik, vagyis az orosz nyersanyagkincs és -piac visszaszerzése. Számukra ezt jelentené Oroszország amerikanizálása, amihez Putyin megbuktatásán keresztül vezet az út. Amíg ezt nem érik el, Ukrajna feletti uralmukat sem tudják bebetonozni." Az ember nem is hinné, milyen egyszerű ez.

Ukrajna? Az már "zsebben van." Mindeközben "az USA hadserege több mint negyven biológiai labort működtet, ahol rossz anyagi körülmények között élő ukránokon folytattak biológiai és orvosi kísérleteket, például az AIDS-szel és a koronavírussal kapcsolatban. Emellett Ukrajna a szerv- és »gyermekbeszerzés« központja… A szervkereskedelem a háború ellenére, vagy talán épp azért, továbbra is virágzik, ahogy a béranyaság is. Hirdetésekben nyugtatják meg a pénzes megrendelőket, hogy a hatóságok megkülönböztetett figyelmet fordítanak a béranyákra, akiket atombiztos bunkerekben helyeznek el." Na ez ellen a gazemberség ellen (is) folytat küzdelmet nagy barátunk, amikor gyermekeket ment ki, és szállít el Oroszország anyácska biztos, nagy és meleg kebelébe. Biden, Soros, Obama, Clinton – e nevekhez nem is kell semmit hozzáfűzni.

És hát van ez a különleges katonai izé, amire Putyint rákényszerítette Amerika, minthogy a NATO ugyan nem vette föl Ukrajnát, de jobb a békesség.

Ha az ember történész, az időnként kihallatszik belőle: "Mint minden háború, ez (ti. az orosz-ukrán-amerikai háború) is legalább két, sőt háromesélyes. A különböző eshetőségekre pedig nem árt felkészülni. Mást jelent Európa és a mi számunkra az amerikai, bocs, ukrán győzelem, és mást az orosz." Itt hosszas taglalás következik, aminek a lényege, hogy Európának (a már most is ezer sebből vérzőnek) így is, úgy is annyi, de "a háború igazi vesztese, ez ma már jól látszik, Németország és rajta keresztül Európa lesz… Európa közepe kiüresedik, mint a harmincéves háború végén." Azt hittük, Németország védett helyzetben van, minthogy már egyideje nem létezik, de most megtudtuk, van még, csak át van ideologizálva, elvesztette a kultúráját, a hivatását és jóléti identitásúvá metamorfált.

Ja, és kelet Európa, jelesül Lengyelország, Románia (továbbá, ha jól értjük a bölcs szavakat, Ukrajna is) az USA katonai támaszpontjává változott.

És van még a végére egy "fekete hattyú", amire Zelenszkij és mások nem számítottak, mégpedig a Hamász támadása.

*

L. Simon is megszólalt, viccelődött, pedig a gyermekek védelmével nem lehet tréfálkozni, mert megbuzulnak. Csák is megszólalt, de most nem hivatkozott az Odüsszeiára, Gulyás pedig megmondta, a magyar néplélektől idegen a halálbüntetés és az eutanázia. Közben kiválasztották az ország karácsonyfáját, amelyik még él, de aligha éli meg az év végét. Továbbá fontos a szuverenitás, törvény leend róla, aminek értelmében bűncselekmény lesz, ha egy párt külföldről fogad el támogatást. Az Unió pénze más tészta, az csak közvetve jut el az állampárthoz.

*

És hát, amit nagyon vártunk, ismét állta a sarat a miniszterelnök a nép rádiójában őt ostromló kérdésözönnel szemben. Kettő darab dolgot nem akar ő: gázai minigettót és egy Ukrajnát anyagilag támogató Uniót, nota bene, "van szívünk nekünk is, keresztény ország vagyunk".

A sok szép és okos gondolat mellett nagyon figyeltünk, vajon tetszett-e neki fő tanácsadójának imént összefoglalt mondandója. Minthogy nem tette kritika tárgyává, megalapozottan tételezhetjük fel, az most honunk külpolitikájának alapvesszeje.

Így aztán újabb megerősítést nyert a közismert tétel: magyarnak lenni a legjobb dolog a világon. Jó még a türköknek, kínaiaknak meg az oroszoknak is, de nem annyira.