Szerencse? Játék!

1926 márciusában egy elegáns Váci utcai bérházban, és a város több pontján is razziát tartottak: megpróbálták felszámolni az illegális játékbarlangokat. Akkoriban a legális és az illegális kaszinók nagy része is egyetlen vállalkozónak, Bucsinszky Lajosnak a kezében volt. Bucsinszkyt kiváló rendőrségi kapcsolatainak köszönhetően nem sikerült lekapcsolni, így nem sokkal ezután meg is nyitotta Budapest akkor legmodernebbnek számító kávéházát, a Bucsinszky Kávéházat, a mai Wesselényi utca-Erzsébet körút sarkán. Irodalmárok, zeneszerzők, színészek jártak ide, akiket megigézett a kortárs párizsi kávéházakra hasonlító, modern belső.

Azt persze kevesen tudták, hogy ennek az intézménynek az alagsorában egy játékbarlang is üzemelt, ahova meghívásos alapon, egy jelszó ismeretében lehetett csak bejutni. Bucsinszky annyira sikeres volt, hogy az a hír járta: Magyarországon ekkoriban nélküle nem lehetett kaszinót üzemeltetni.

 

Kováts Kriszta, Nyáry Krisztián

Klubrádió

 

Amikor azonban kezdte úgy érezni, hogy a rendőrségi kapcsolatai már nem úgy működnek, ahogy addig, elkezdett a politika felé fordulva védelmet keresni. Az akkoriban kiszélesedő szélsőjobboldali mozgalmakban találta meg a számítását, Imrédy Béla párjának, később pedig a Szálasi nevével fémjelzett nyilas-mozgalomnak ő adományozta az első komolyabb összegeket. Fia, Bucsinszky Tivadar, aki szintén részt vett apja üzleteiben, gyakran dicsekedett azzal, hogy az egyes számú nyilas párttagkönyv az övé.

Végül mindkettejüket utolérte a sors: Bucsinszky Lajost a háború után letartóztatták, internálták, és meg is halt; fia, Tivadar pedig először Bécsbe, később pedig Argentínába emigrált. A sors különös fintora, hogy a Buenos Airesben nyitott “Bucsi” nevű kávéházához emigráns magyar zsidóktól szerzett tőkét. Ennél többet sem további életéről, sem haláláról nem tudunk.

Nyáry Krisztián Fábián Pistáról, a híres betyárról is mesélt nekünk, aki szintén Fortuna kerekének köszönhette - avagy Fortunát hibáztathatta - , hogy 1846-ban besorozták katonának. Történetét több népdal is őrzi, és többek közt Arany Jánosnak is köszönhető, hogy máig fennmaradt a neve.

Az adás második részében Kováts Kriszta egy igazi csodabogárral beszélgetett, akinek saját bevallása szerint is másként működik az agya, mint egy átlagembernek: Szolnoki András volt a vendégünk, aki évtizedeken át volt a Magyar Televízió gyártásvezetője, később szerkesztője.

András gyerekkora óta szenvedélyes lottó- és totójátékos, később pedig a póker, a rulett és a lóverseny világába is elkalandozott; amit aligha lehet csupán kalandozásnak tekinteni, ha figyelembe vesszük, hogy ő nem csak játszott és játszik: nyert és nyer is.

Olyan szisztémákat dolgozott ki az évtizedek során, amelyek kétségbe vonhatatlanul működnek. A Szerencsejáték Zrt.-nek nem egyszer gyűlt meg vele a baja: két játékot is beszüntetett miatta a vállalat, hiszen még egy külön emiatt felfogadott matematikus segítségével sem tudták András titkát megfejteni: hogyan lehetséges, hogy valaki ilyen sokszor (jóval a statisztikai átlag felett) nyer?

András elmondása szerint nem csupán szerencséről van szó, bár a nyeréshez az is elengedhetetlen. Ő olyan valószínűségszámítási modelleket állított fel fejben, amiket gyakran maga sem tud megmagyarázni, stratégiái mégis igazolják önmagukat, hiszen működnek. Így lehetséges, hogy az évtizedek során az ötöslottón egy négyes, a hatoson hét ötös, a hetes (skandináv) lottón pedig hét hatos találata is volt már. A nyertesek titkát szerencsére nem tartja magában: adásunkban részletesen elmesélte, hogyan is lehetséges mindez, ráadásul úgy, hogy az ember ne váljon függővé, sőt, akár a konyhapénzt is kiegészíthesse a szerencsejátékok segítségével.

Közben kitértünk Nagy Bandó Andrással, Koltai Róberttel és Jordán Tamással közös totócsapatukra, továbbá a póker lényegére is, András pedig elmesélt nekünk egy olyan rulett-élményt, amiben tényleg csupán a szerencse hozott neki harmincötszörös nyereményt.