Szilágyi Ákos: Magyar ugar
19/05/2020 19:05
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
A költészet napjától a karanténidőszak legvégéig a Klubrádió honlapján minden nap közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül, hogy az otthon maradást ezzel is tartalmasabbá, könnyebben elviselhetővé tegyük. Ma Szilágyi Ákos Magyar ugar és Kossuth Lajos Torinóban című verseit hallgathatják meg a szerző előadásában.
Szilágyi Ákos, a József Attila- és Babérkoszorú-díjas költő és esztéta, megannyi emlékezetes egyetemi előadás és szeminárium vezetője, a 2000 folyóirat alapító szerkesztője, Pulitzer-emlékdíjas közíró, az orosz kultúra szerelmese és kutatója annak idején rendhagyó verseket hozott Belső közlés c. műsorunkba: másokkal ellentétben a verseit ugyanis nem csupán felolvasta, hanem elkántálta, elénekelte az éterben. Az adásban a szerző nemcsak versei hátteréről vallott, hanem az Auschwitz mint kultúra fogalomkörét is megismertette a hallgatókkal, valamint kitűnő világzenei válogatást – görög dalt, orosz egyházi éneket, portugál fadót – is hozott nekünk.
Magyar ugar című költeménye sajátos műfajának egyik legjellegzetesebb műve. A nyelvi asszociációk rendszerén keresztül érzékelteti azokat a tudati és érzelmi hézagokat, eltévelyedéseket, amelyek a XIX. század utolsó harmadától kezdve a huszadik századi Magyarország tényleges és mentális tragédiáihoz vezettek. A rendkívüli előadói műfajra való tekintettel ezúttal a Klubrádió honlapján mától nem csupán ez a verse, hanem a Kossuth Lajos Torinóban című költeménye is elérhető, amely szintén Szilágyi nagy kultúrtörténeti műveltségéről, az emberek és kultúra viszonyának pontos érzékeléséről és nyelvi kifejezéséről tanúskodik.
A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. Címlapi kép: Elekes Andor/Wikimedia Commons
A versek írott változata:
Magyar ugar
Ad notam: „Lefelé folyik a Tisza”
magyar ugar
magyar ugar
a Nagy Ugar
magyar ugar
dudva muhar
magyar ugar
ez az ugar
az az ugar
rág az Ugar
rág az Ugar
mindent megrág
a Nagy Ugar
a gaz lehúz
altat befed
bölcsőd a gaz
szemfödeled
rúg az Ugar
rúg az Ugar
magyar ugar
rúg az Ugar
oda rúg ki
a Szamosra
magyar vértől
iszamosra
Ady - Tisza
Ady - Tisza
Ady vérét
Tisza issza
vesszen Tisza
vesszen Tisza
csupa vér már
a bajusza
Ady Endre
Ady Endre
happy endre
happy endre
készülj Endre
készülj Endre
készülj a vé-
gedre Endre
úri Tisza
népi Tisza
zsidó Tisza
Tiszaeszlár
embereszlár
hullaeszlár
minden ember
hulla lesz már
lesz vér Eszlár
lesz vér Eszlár
minden ember
hulla lesz már
testünk foszlár
lelkünk foszlár
csak a fejünk
foszforeszkál
kár szó kár szó
itt már kár szó
száz szónak is
vége Szárszó
az a poétikus
zárszó
az a kilyukasztott
zászló
hrisztosz vaszkresz
hrisztosz vaszkresz
hrisztosz hrisztosz
triszmegisztosz
hrisztosz hermész
hrisztosz hrisztosz
Iszusz Hrisztosz
Pantokrátor
a Tiszának
minden tiszta
a tisztának
minden tiszta
ki a Tisza
vizét iszta
vágyik annak
szive vissza
Eszter Eszter
d'esztendőre
leveti a
Tisza bőre
leveti a
koszt a piszkot
amit a szeny-
nyes ár itt hoz
megy a Tisza
jön a Tisza
ki a Tisza
vizét issza
vágyik annak
szive vissza
oda-vissza
oda-vissza
Kossuth Lajos Torinóban
Tarr Bélának szeretettel
Kossuth Lajos Torinóban
meglátta magát egy lóban
az is lehet nem is ő volt
hanem az a bajszos ápolt
ne kérdezzük ne firtassuk olyan régen volt
mellette állt neve nincsen
vagy ha van hát neve Nietzsche
úgy nézték el ketten a lót
mint álomból néznek valót
valót amely elközeleg valót ami nincs
a négy lóból volt az egyik
kérték menni szíveskedjék
hej de a ló meg se moccant
pedig nem is volt még rozzant
Rosinante Rosinante te búsképű ló
odalépett akkor Nietzsche
hogy a kocsist rendre intse
de az ostor épp rávágott
lóvá téve a világot
most légy okos Sancho Panza Puskás Öcsi bá
felzokoga akkor Nietzsche:
hát nincs Isten ki segítsen?!
így borult el a világló
tudván tudva: a világ ló
Upanisádokban így van hogy a világ ló
elragadta a végérzet
de akkor már igen vérzett
szíve helyén vérzett az űr
ahová majd kipenderül
nem ilyen lovat akart ő − zokogott a ló
Kossuth Lajos Torinóban
látta Nietzschét de valóban
konflislóra ráomlóban
a világot siratóban
és nyakába borult Isten mint a lónak ő
(Kossuth Lajos 1894-ben halt meg Torinóban. Nem kizárt tehát, hogy ott állt 1889. január 3-án a Via Carlo Albertón a csődületben, amit egy nagybajszú férfi − a paralitikus sokkot szenvedett Friedrich Nietzsche – okozott, amikor zokogva a kocsisa által ütlegelt konflisló nyakába borult. Ez annál is kevésbé kizárható, mivel Kossuth ekkoriban a nevezetes utca által határolt tér másik oldalán, a Via dei Millén lakott.)
