Szociálpszichológus: Abszolút rasszista állítást tett Pokol Béla a romák IQ-járól

A napokban Pokol Béla volt alkotmánybíró, országgyűlési képviselő, egyetemi tanár arról írt a Facebook-oldalán, hogy a magyarok IQ-ja milyen magas, annak dacára, hogy itt vannak köztük egymillióan a cigányok, akik az indiai származásuk miatt 82-es IQ-t hoztak magukkal.

Kende Anna szociálpszichológust, egyetemi tanárt, az ELTE pszichológiai intézetének igazgatóját kérdeztük erről a Megbeszéljük adásában, hiszen ő kutatásaiban kiemelten foglalkozik a romaellenesség kérdésével és a romák társadalmi helyzetével. Elmondta, azt gondolja, hogy ez abszolút rasszista állítás, hiszen a tudomány jelenlegi állása szerint a különböző rasszcsoportok (nem is etnikai csoportok) között meglévő IQ-pontbeli különbségeknek nincs semmiféle genetikai alapjuk. Szerinte ez az állítás csak arra jó, hogy az amúgy is létező romaellenességet szítsa a társadalomban, és a határozott elutasításon kívül nem is érdemes több szót fecsérelni rá, mivel tényszerűen nem igaz.

Az viszont nagyon komplex téma, hogy vannak társadalmi csoportok között IQ-pontbeli különbségek. Néhány évtizedenként fellángol a vita arról, hogy ennek mi az oka, a fő kérdés, hogy ebből mennyi a társadalom, a kultúra és mennyi a genetika hatása. Az IQ, az intelligenciahányados is komplex, vitatható fogalom, sokféle probléma van vele – fűzte hozzá. Egyesek abba szoktak belekapaszkodni, hogy van öröklött komponense, de téves azt állítani, hogy a különbségek hátterében valamilyen genetikai tényező áll.

Hozzáfűzte: van az intelligencia mérésének úgymond kultúrafüggetlen módszere, amelyben – leegyszerűsítve – csak képi mátrixokról kell eldönteni, hogy összeillőek-e, de ez is vitatható. Közölte, egyébként nincs értelme a komplex intelligencia mentén összehasonlítani a kultúrákat, hiszen minden nyelvi, kulturális környezetre úgy kalibrálják az IQ-tesztet, hogy 100-as legyen az átlag és a lakosság csaknem 70 százalékának 85 és 115 közé kell esnie.

Az is kérdés, hogy mit tartunk intelligenciának, mire alkalmazzuk – jegyezte meg. Ez alapvetően az életkorhoz igazodó stabil szám, de változhat az iskolával, főleg ott, ahol korábban generációkon át nem jártak iskolába emberek. A fenti példára utalva hangsúlyozta, mindig káros a leegyszerűsítés, hiszen nem veszi figyelembe, hogy ez egy konstruált fogalom, amit például arra találtak ki, hogy előrejelezze az iskolai beválást.

A romák és az intelligencia kapcsolatáról nagyon rossz ízű viták keletkeztek Magyarországon korábban is, ami azzal függ össze, hogy azt is sokszor sztereotípiák alapján határozzák meg, hogy ki számít romának – mondta. Az viszont közismert, hogy az intelligenciahányados szorosan összefügg a szociokulturális háttérrel, tehát keverednek a társadalmi háttérrel kapcsolatos hátráltató tényezők és a romaság. Például a középosztálybeli, iskolázott romákat sokszor a többségi társadalom nem is tekinti romáknak. De mivel nincsenek pontos számok, ezért előtérbe kerülnek az olyan sztereotípiák, mint az, hogy a romák intelligenciája alacsonyabb lenne – fejtette ki.

Társadalmi problémák

Nagyon nem mindegy, hogy milyen színvonalú iskolákhoz van hozzáférésük egy társadalom különböző rétegeinek. Azokban az országokban idézőjelben magasabb az intelligencia, vagyis az életben boldoguláshoz szükséges képességek megléte, ahol jó minőségű, átfogó iskolarendszer van, és nincs nagy különbség az iskolák között.

A romaellenesség is nagyon mélyen gyökerező társadalmi probléma, amely miatt megszülethetnek ilyen kijelentések is prominens pozícióban lévő személyek részéről. A társadalom nagy része nem is biztos, hogy detektálja az ebben rejlő rasszizmust – tette hozzá. Nincs szembenézés a történelmi felelősséggel, a romák kulturális autonómiájának elismerése is hiányzik – sorolta Kende Anna.

Aki beszélt arról is: lehet, hogy a romaellenesség a közbeszédben most nem tűnik kiugrónak, de azért, mert más csoportokkal szemben előtérbe került a gyűlölet. A szegregáció is nagy probléma, a lakóhelyen és az iskolákban is, bár utóbbi esetben hivatalosan nem lehetne ezt meglépni, de mégis megvalósul sok településen például egyházi és állami intézmények között. A romaellenesség akkor csökkenhetne, ha az említett dolgokban egyaránt pozitív változás indulna meg.

Az elmúlt 34 évben hullámzó volt a romaellenesség szintje; a romák ellen elkövetett rasszista indíttatású gyilkosságok idején nagyon erősen romaellenes volt a közbeszéd is. Majd 2015 után a bevándorlók, a menekültek, a muszlim emberek lettek az új célpont, ezért az ő elutasítottságuk megelőzte a roma emberekét. Sokszor olyan kettős, furcsa üzenetek hangzottak el politikusoktól, hogy „nem tudjuk befogadni a menekülteket, mert nekünk itt vannak a romák”, vagyis problémaként tüntették fel az ő jelenlétüket a magyar társadalomban. Nagyfokú közönyösséget tapasztalnak, mint mondta, tavalyi felmérésük alapján a legtöbb ember egy durva rasszista állításról nem tudja eldönteni, hogy van-e vele probléma. Ez nem heves gyűlölet, hanem közömbösség, az empátia hiánya, és ez az az állapot, amelyből el lehet mozdulni pozitív és negatív irányba is – összegezte Kende Anna.

A beszélgetést a fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: MTI, elöl balra Pokol Béla