Tanulságos osztrák film magyaroknak
6/03/2019 13:37
Átejtette az egykori osztrák államfő a világot, és hazudott magáról a hazája is. Déjà vu érzést okozhat a magyaroknak a Waldheim-ügyről szóló új dokumentumfilm. Erről is szó volt a Para-Kovács-féle Ötösben, meg arról, miért fogy egyre Magyarország egyik legfontosabb vagyoneleme.
Magyarország számára is rendkívül tanulságos lehet egy új osztrák dokumentumfilm, a Jó estét, Mr. Waldheim! (The Waldheim Waltz), amely márciusban kerül a hazai mozikba. Az alkotás egy harminc évvel ezelőtti botrányt elevenít fel, a Waldheim-ügyet.
A nyolcvanas években nagy zavart okozott az osztrák identitásban, hogy az addig világszerte nagy presztízsű, visszafogott, szelíd államférfiről, Kurt Waldheimről kiderült, világháborús múltja nem egészen olyan, ahogy azt beállította – mondta a Klubrádióban Dési András külpolitikai szakértő.
Nem pont úgy
Waldheim, aki 1972-től tíz évig volt az ENSZ főtitkára, majd 1986-tól hat éven át Ausztria köztársasági elnöke, a hetvenes években megjelent önéletrajzi könyvében azt állította, hogy ugyan szolgált a keleti fronton a Wermacht kötelékében, de ott megsebesült, utána pedig lényegében már csak egyetemi tanulmányaival foglalatoskodott.
Valójában az történt, hogy a Balkánra, illetve Görögországba vezényelték, és vezérkari felderítőtisztként tevékenykedett, főhadnagyi rangig jutva. És ha nem is volt náci háborús bűnös, de tudomása volt a partizánok és a polgári lakosság elleni atrocitásokról, tömeggyilkosságokról, valamint 12 ezer szaloniki zsidó deportálásáról.
Ezt mind elhallgatta, ám amikor elindult az osztrák államfői posztért, újságírók, majd egy történészi bizottság is jobban utánanézett a múltjának, és addig ismeretlenek részletek kerültek elő az élettörténetéből Waldheim folyamatosan ellenállt továbbra is azt állította, nem tudott a tömeggyilkosságokról. A tagadása azonban nem ért célt – 1986-os megválasztása után már csak kevesen álltak vele szóba, nemzetközi elszigetelődött, és miatta a hazája is.
Betegek
A botrány előtti osztrák múltértelmezés a mai magyar helyzettel több párhuzamot is mutat. A Waldheim-ügyig Ausztria, ha a második világháború jött szóba, áldozati szerepbe helyezkedett, az akkori általános osztrák közbeszéd szerint az agresszív hitleri Németország által megszállt pici állam voltak. Azt, hogy Ausztria népének nagy része lelkesen támogatta a Harmadik Birodalommal való egyesülést, és osztrákok tömegei vettek részt a náci mozgalomban, nem emlegették, mint ahogy arról is elfeledkeztek, hogy maga Hitler és Eichmann is osztrák származásúak voltak – tette hozzá az ötös című műsorban Dési András.
A múlt lényegi elemeinek tagadása, félretolása, az áldozati szerep hangsúlyozása, ami a mai Magyarországon, de több más államban, így a lengyeleknél is tetten érhető, biztosan súlyos traumákhoz vezet. Ezek pedig megbetegítik a társadalmat.
A gyógyír csak az őszinte szembenézés lehet, mert a traumák a későbbi generációkat is tovább terhelik. Nekik ezért épp az lehet a szerepük felelősségük, hogy tanuljanak a történelemből, és tegyenek azért, hogy a múlt szörnyűségei soha többé ne ismétlődhessenek meg. Németország rég elindult ezen az úton, a mai populisták azonban pont az ellenkező irányba mennek, ami elég furcsa fordulat – tette hozzá.
Más
A hétfői Para-Kovács-féle Ötös másik vendége Sipos Katalin, a World Wild Foundation Magyarország (WWF) igazgatója volt, aki többek közt arról beszélt, vajon miért akarnak a görögök olajkutakat fúrni földközi-tengeri turistaparadicsomuk közepére? Aztán magyar vizekre evezve azt is elmondta, hogy bár Magyarországot víznagyhatalomkén emlegetik, évről évre több víz folyik ki tőlünk, mint amennyi érkezik. Fogy a vagyon. Lehet, hogy jobban kellene érteni az árterek és a korábbihoz képest már csak nyomokban létező vizes élőhelyek jelentőségét, nem pedig meredek töltések meg beton és fémfalak közé szorítani túlcsapolt hazánk folyóit.
Címlapkép: Wikipedia
2019. március 4., hétfő 10.00h
