TASZ: A homofób törvény célja a megfélemlítés

Amikor kormánypárti illetékeseket kérdeznek, nem derül ki, hogy mit értenek a saját törvényükben megfogalmazott „homoszexualitás megjelenítése”, „népszerűsítése” alatt. Ezért készített a TASZ kérdezz-feleleket a témában, amelyben olyan pontok is vannak, mint hogy megfoghatja-e valaki azonos nemű párja kezét az utcán.

Asbóth Márton, a TASZ magánszféraprojektjének vezetője azt mondta: úgy tűnik, a kormány az utóbbi időben szereti a jogalkotás termékeit politikai és nem jogi eszközökként szemlélni. Ezért vannak bajban, amikor ennek az „idézőjelben vett jogszabálynak” a rendelkezéseit kell elemezni, mert ez inkább politikai kiáltvány. Nem nagyon teremtett a kormány olyan helyzetet, amelyben bíróságnak kellene mérlegelnie. Sem büntetőjogi, sem szabálysértési felelősség nincsen – tette hozzá.

Itt csak azokról a szabályokról beszélt, amelyek mindenkire vonatkoztathatók. Van két speciális terület a törvényben, az iskolák és a médiaszolgáltatók. Utóbbiak elég bizonytalan helyzetben vannak, itt ténylegesen lehetnek szankciók. De egy szülőnek is eszébe juthat, hogy vajon „megjelenít-e a homoszexualitást”, ha megjelenik egy azonos nemű pár a képernyőn, és nem kapcsol el.

Úgy véli: a cél a megfélemlítés, annak a gondolatnak az elültetése, hogy ez tilos, „ne szólj szám, nem fáj fejem, jobban járok, ha elkerülöm ezeket a kényes helyzeteket”.

Arról is beszélt, hogy amikor egy fiatal tele van kérdésekkel, próbálja megtalálni saját identitását, azon gondolkodik, hogy lehetséges, hogy ő is az LMBTQ-emberek közé tartozik, akkor nagyon fontos, válaszokat kapnia a kérdéseire. Nagyon fontos, hogy tisztában legyen azzal, hogy ezek létező érzések, vannak hasonló emberek. Most, amikor sokan megnyilvánulnak az LMBTQ-emberek közül, akkor nagyon sok történet úgy kezdődik, hogy az illető fiatalkorában nem is tudta, hogy hozzá hasonló emberek is léteznek. Ez nem a szexualitásról szól, nem arról, hogy ki mit csinál a hálószobában, hanem arról, hogy ezek az emberek megtalálják a helyüket a társadalomban (legyen az akár egy olyan mikroközösség, mint az osztály). Ehhez kell segítséget nyújtani nekik, ez tehát nagyban különbözik a viszonylag kínos emlékként megmaradó szexuális felvilágosító óráktól – tette hozzá.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Klubrádió