TGM Orbán fasiszta barátairól és a szélsőjobb előretöréséről

Új ablakban

2020. február 07. Megbeszéljük / részlet, Tamás Gáspár Miklós (20.02.07.)

18:29

00:00

Római konferencia Orbánnal, de Salvini nélkül

Először arról a római konferenciáról volt szó, amelyen részt vett – Orbán Viktor mellett – az „európai fasiszta értelmiség színe-java”, ott volt Giorgia Meloni, a „nyíltan Mussolini-követő” Olasz Testvérek (FdI) párt elnöke, és Marion Maréchal, Jean-Marie Le Pen, a szélsőjobboldali, eredetileg Nemzeti Frontnak, ma már Nemzeti Gyűlésnek nevezett párt alapítójának unokája. (Nem volt ott egyébként Matteo Salvini, Orbán egyik fő szövetségese, az olasz Liga vezetője.)

Ezeket a szélsőjobboldalnak, a fasizmusnak az ideológusait hatalmas mennyiségben fordítja és népszerűsíti a Fidesz-média, a mandiner, a 888, a Pesti Srácok, az origo, újabban a Magyar Nemzet. Időnként „a német neonáci jobboldal intellektuális képviselőit is”, anélkül, hogy ezt odaírnák.

Ha Orbán Viktor európai újfasisztákkal találkozik, ő maga is az-e? – kérdezte műsorvezetőnk. Tamás Gáspár Miklós szerint a miniszterelnök szövetségi rendszerében egyre fontosabb szerepet játszanak az említettek, de tudjuk, hogy ő mindig taktikázik. Elmegy az olasz újfasiszta találkozóra, ahol viszonylag mérsékelt dolgokat mond, a legkeményebbeket pedig a magyar közönségnek tartogatja.

Orbán Viktor külföldi megítélése

Alig van Nyugat-Európában magyarul tudó újságíró, és amíg lefordítják ezeket, addig elmúlik az aktualitásuk. A filozófus szerint külföldön fogalmuk sincs róla, hogy kicsoda-micsoda Orbán Viktor, azt képzelik, hogy hagyományos nacionalista, vagy gaulle-ista, függetlenségpárti szuverenista, esetleg populista (ezek nem ugyanazt jelentik). Tudják, hogy valami nincs rendben, de átérezni annak a sajtóértekezletnek a hangulatát, amelyen Orbán Viktor nyíltan meghirdeti a jogállam fölszámolását azzal, hogy nem ismer el hatályos bírói ítéleteket, ezzel kapcsolatban büntetőpolitikai demagógiát hirdet meg, és az élére áll a cigányellenes rasszizmusnak, a maga rettenetében csak mi tudjuk – fogalmazott.

Orbán Viktort tehát sokan nem szeretik és gyanúsítják mindenfélével, de az ő esete nem olyan egyértelmű, mint a szlovák Marian Kotlebáé, aki nemrég még náci egyenruhában flangált föl-alá. Német nyelvterületen van három komoly újságnak magyarul beszélő tudósítója, de ennyi. Hangsúlyozta, ez alapvetően magyar probléma, a magyar állampolgárok demokratikus hajlandóságának problémája.

Amit nem tudnak jól a magyar sajtóból, az az, hogy kik Orbán Viktor valódi barátai, és ezek jelentős része fasiszta. Ezt a világsajtóban nem kötik össze, külföldieknek az részletkérdés, hogy Budapesten összegyűjtik a francia és a brit szélsőjobboldal írásait. Kitért arra is, hogy az egész világon szélsőjobboldali előretörés van, Franciaországban például egyáltalán nincs baloldal, 4-6 százalékot tesz ki, és a közvélemény-kutatásokban óriási szerepe van a Le Pen-pártnak óriási többsége van, pedig Orbán Viktor vele eddig nem találkozott, azt talán erősnek érezte.

Türingia – lehullt az álarc

Ehhez kapcsolódóan rátértünk a türingiai tartományi miniszterelnök-választásra, ahol Tamás Gáspár Miklós szerint „átszakadt a gát”, ugyanis a jobboldali Szabad Demokraták (FDP) jelöltjét úgy választották miniszterelnöknek a baloldaléval szemben, hogy a CDU, tehát a kereszténydemokraták mellett a szélsőjobboldali – a filozófus által következetesen nácinak hívott – AfD támogatta. Ez először fordult elő Németországban, és nem is maradt visszhang nélkül: Angela Merkel kancellár megbocsáthatatlannak nevezte az eljárást, és Thomas Kemmerich miniszterelnök egy nap után le is mondott.

Viszont, ahogy Tamás Gáspár Miklós felhívta rá a figyelmet, a CDU-nál a központi szervezetnek elvileg nincs beleszólása a tartományi pártügyekbe, és türingiai politikusaik ki is kérték maguknak Merkel egyértelmű üzenetét. Az FDP pedig szerinte radikális jobboldali párt, amelyben van még néhány jobboldali liberális. Ez a szervezet, amely helyben 5 százalékos, suttyomban kötött megállapodást az AfD-vel, és így, valamint a CDU támogatásával sikerült egy szavazattal legyőzniük a baloldali miniszterelnököt.

Tamás Gáspár Miklós azt mondta: ez ugyanígy történt éppen Türingiában 1930-ban, amikor a nácik először kívülről támogattak egy jobboldali polgárinak nevezett, de valójában radikálisan jobboldali koalíciót, aztán miniszterük lett, és valami hasonlóra került volna itt is sor. Az AfD támogatásával alakult volna kormány, ha nem tör ki a felháborodás a szociáldemokraták, a Die Linke (Baloldal) és a zöldek köreiben, valamint hatalmas tüntetéseket is tartottak. Új választást kell majd tartani, de a precedens már megvolt, és az AfD népszerűsége egyre nő részint a közvélemény-kutatásokban, részint a nézeteiké az FDP-ben és a CDU-ban, ahol legalább nagy ellenállás van ezzel szemben.

De, hangsúlyozta, ha valahol biztosra lehetett venni, hogy ez nem fordulhat elő, az éppen Németország, ahol úgy tűnt, megtanulták a nácizmus leckéjét. Úgy látszik, ez nem igaz többé, és lehetne sorolni a szimptómákat, a dán szociáldemokraták is bevándorlóellenes propagandával nyerték a választásokat. Ausztriában pedig a jobbra tolódó Néppárt, Sebastian Kurz kancellár pártja a koalíciós szerződés értelmében menekültügyben nem szorul a zöldek támogatására, a zöldek szavazhatnak máshogy, a Néppártnak pedig szabad a „félfasiszta” Szabadságpárttal létrehoznia a maga többségét. Ráadásul – folytatta Tamás Gáspár Miklós – Kurz „átgázolva” igazságügyi miniszterén, aki egyrészt zöldpárti, másrészt boszniai származású, „megtámadta” a korrupcióellenes ügyészséget. A lehető legrosszabbul állnak a dolgok szerinte, és a demokratikus közvélemény ébersége minimális. Rossz véleménnyel vagyunk a weimari köztársaság demokratikus közvéleményéről, de ha belenézünk akár a korszak magyarországi lapjaiba, jobban tudták, hogy mekkora veszély van. „Amitől féltünk, megtörtént” – mondta.

A beszélgetést a lejátszóra kattintva hallgathatják meg! Címlapi kép: Klubrádió