Tordai Teri mert viccelni a beszervezéssel

„Mint mindenkit, persze”, őt is be akarták szervezni – mesélte a Kossuth-díjas színésznő az Ötösben. Huszonnégy éves volt, mikor egy „nagyon csinos, magas férfi” megkereste a Nemzeti Színházban, Az ember tragédiája próbája közben, hogy ő újságíró, és találkozzanak másnap. Találkoztak, a férfi bevallotta neki, hogy nem újságíró, hanem egy ezredes elvtárs szeretne beszélni a színésznővel. De akkor nem tudott a III/III-ról.

Elment a Déryné presszóba, ahol elmondták neki, hogy másnap lesz egy nagy fogadás a Gellért szállóban, mellette fog ülni egy úr, egy újságíró, aki kinn élt Nyugat-Németországban, tud magyarul, és „jó lenne megkérdezni tőle egy-két dolgot”.

Tordai Teri akkor 6 négyzetméteren lakott társbérletben, gangos házban a Lenin körúton, a Nemzeti Színházban fürdött, mert amúgy nem volt fürdőszobája, pedig szerepelt már tizenkét filmben és a Nemzetiben játszott. Ezért azt kérdezte: az elvtárs tudja, hogy én hogy lakom? Nem tudta persze; elmondta neki.

„Hát ha ennyire nem voltam fontos ennek az államnak, akkor én se fogok segíteni” - válaszolta. Aztán már viccre vette: „meg vagyok tisztelve, hogy felkértek kémnek, és ezt este el fogom mesélni a Nemzetiben”. Most is röhög, hogy merte megcsinálni, de úgy látszik, szerencséje volt, „a buta szőkének így sikerült” - mondta a színésznő. Az illető, akivel ott ült, végül annyit mondott, hogy nem találkoztak, de neki jobb lett volna, és felsorolt egy csomó nevet, akik neki dolgoztak, és elmondta, milyen díjakat kaptak. Őket „eltemette magában”.

Kicsit később volt egy premierjük Willy Brandtnál, az NSZK kancellárjánál, ahol ő volt az egyedüli szocialista országból jövő színésznő. Nagyon jól fel lehetett volna használni, hogy bizonyos iratokat hozzon-vigyen. Egyszer Nyugat-Berlinben egy pincérnő szólt neki, hogy vigyázzon, mert a harmadik asztalnál figyelik. Aztán említette azt is, amikor az NDK-ból egy busz vitte át a Checkpoint Charlie-n, csak ő utazott rajta, és a sofőr megkérdezte, hogy megállhat-e a város nyugati részén, mert egy csomagot oda szeretne adni. „Fura egy világ volt, ezt csak ilyen hülyén lehetett átélni”.

A beszélgetést YouTube-csatornánkon is meghallgathatja. Feliratkozott már?

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Címlapi kép: MTI/Koszticsák Szilárd