Ugyanúgy menti fel magát, mint régen – Ungváry Krisztián volt veritasos főnökéről

Nem bánta meg, hogy a beolvasztásra ítélt 1956-os Intézet egyik vezető munkatársaként nem mondott fel egyből, és átment a munkahelyét átvevő Veritas történetkutató intézethez – mondta Ungváry Krisztián történész. Ha ezt nem próbálja ki, akkor bizonyos dolgok nem derülnek ki ennyire egyértelműen a számára. Így jött rá, amit persze korábban is sejtett, hogy nem a Veritas szintjén dőlt el az, hogy a történetkutatóba olvasztják az 1956-os Intézetet, amivel utóbbi gyakorlatilag megsemmisítették.

Ungváry Krisztián szerint a felsőbb döntéshozók a Veritast, mint intézményt nem kérdezték meg az 1956-os Intézet júniusi beolvasztásáról, egyik kutatóhely sem akarta ezt a döntést. Kölcsönösen nem szerették volna, hogy közük legyen egymáshoz – mondta a két intézet hozzáállásáról.

A történész múlt héten maga kezdeményezte, hogy közös megegyezéssel távozhasson kollégáival együtt a Veritasból, amibe belement a munkaadó. Így egyetlen 56-is intézeti dolgozó sem maradt a Veritasban, ahonnan méltányos feltételek mellett távozhattak, így megkapták a törvényesen járó végkielégítést is – hangsúlyozta.

Abban, hogy ez így történhetett, Ungváry szerint a Veritasnak is szerepe volt, mert ők is nagyon jól érezték, milyen kínos a történet, az hogy az 1956-is Intézetet lényegében kivégzik, és ennek ők az alsó szintű végrehajtói. Ez nyilván nekik sem tetszett, ezért távozhattak méltányos körülmények között az '56-os intézeti dolgozók – mondta.

Ungváry azután döntött úgy, hogy távozik az öt éve a kormány által felállított, szakmai szempontból vitatott minőségű Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár állományából, hogy tanulmányt írt munkahelye főigazgató-helyettese, Marinovich Endre pártállami múltjáról. Ungváry szerint a legújabb kori kutatócsoportot is vezető Marinovich Endre előélete az „igazság” feltárására irányuló (ámde az állambiztonság működését vizsgálni nem akaró) igyekezete nem hozható közös nevezőre az állambiztonsággal folytatott kapcsolatával. Súlyosbító tényező, hogy utóbbi körülmény eddig nem volt nyilvános, tehát vele szemben potenciálisan zsarolási alapként is szolgálhatott volna – tette hozzá tanulmánya végén.

Marinovich írásban reagált, válaszának lényege, hogy azért jelentett az állambiztonságnak, mert megfélemlítették, egyébként pedig senkiről nem írt terhelő adatokat, sőt a megfigyeltekkel előre megbeszélte, hogy megemlíti őket a jelentésében, amihez ők állítólag hozzájárultak. Ungváry a Klubrádióban azonban azt mondta, neki nyilatkozata van egy érintett személytől arról, hogy Marinovich nem beszélt meg vele előre semmit, ráadásul a dokumentumok szerint kifejezetten készségesen viselkedett az állambiztonság felé.

Ungváry szerint Marinovich arról is beszélt neki, miért adja a nevét az 1956-is Intézetet megsemmisítéséhez. A válasz beszámolója szerint arról szólt, hogy a főigazgató-helyettes lelkiismeretes köztisztviselőként teszi a dolgát, azt, amivel a kormány megbízta. Ungváry szerint azonban ez ugyanaz a felelősséget hárító válasz, amit Marinovich pártállami múltja kapcsán is adott.

Június elején Rainer M. János, az egykori 1956-os Intézet vezetője járt a Klubrádióban, Pikó Andrással beszélgetett az intézet további sorsáról - akkor még/már az utolsó napjaikat töltve a kutatóintézetben. A YouTube-on is elérhető az a beszélgetés. Iratkozzon fel a Klubrádió YT-csatornájára, hogy ne maradjon le anyagainkról!

Az Ungváry Krisztiánnal készített interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg!