Trump Európa rémálma

Új ablakban

2024. november 05. Reggeli gyors - részlet (2024.11.05.) Kárpáti János lapszemléje

06:03

00:00

Trump, Európa rémálma – ez a címe a Politico egyik cikkének, de túlzás nélkül mondhatom, szinte az egész nemzetközi médiát áthatja ezekben a napokban a töprengés – nagyrészt gyötrődő töprengés -, hogy mi várhat nem csupán Amerikára, hanem az egész világra, ha a republikánus jelölt nyeri az elnökválasztást. Érdekes – vagy lehet, hogy nem is annyira érdekes – módon alig találni olyan írást, amely azt boncolgatja, mi lesz, ha Harris győz. Mi lenne – gondolom, mindenki úgy véli, hogy akkor az élet megy tovább a maga kerékvágásában.

Az említett amerikai portál brüsszeli kiadásának a jóslata Donald Trump győzelme esetére az, hogy a főromboló tovább destabilizálná a már így is meggyengült öreg kontinenst. De – emeli ki a Politico – Európa autoriter és keményen jobboldali vezetői, mint a magyar Orbán Viktor és az olasz Giorgia Meloni, saját álláspontjuk felülkerekedését látnák ebben a kifejletben.  Orbán, aki a nyáron szakított az EU többi vezetőjével, amikor meglátogatta Putyint Moszkvában, az amerikai ultrakonzervatívok Trump által uralt összejövetelein is rendszeresen megjelenik. Meloni pedig – állítja a portál római forrásokra hivatkozva – tökéletesen alkalmas lehet arra, hogy Európa új Trump-suttogója legyen. Erről a suttogásról a rend kedvéért el kell, hogy mondjam: a kifejezés annak a filmnek a nyomán terjedt el, amely a lovak nyelvét értő, vagyis lósuttogó alakját rajzolja meg, és a politikában azokat jelöli, akik képesek szót érteni felettébb nehezen kezelhető emberekkel. Ilyen Trump-suttogóként emlegették korábban Mark Rutte volt holland kormányfőt, de őt a jó sorsa NATO-főtitkárrá tette, így most az EU-nak is szüksége lehet egy újabb Trump-suttogóra.

A Politico idézi Andrea Di Giuseppe olasz parlamenti képviselőt, aki az Észak-Amerikában élő olaszok nevében kapott helyet a római törvényhozásban, és Meloni Olasz fivérek nevű pártjának a politikusa. „Ha Trump elnöknek szüksége lesz egy európai közvetítőre, akkor ki lehetne erre alkalmasabb, mint Giorgia Meloni? – hangoztatja Di Giuseppe.

 

Donald Trump

 

Lényegében ugyanezt a következtetést vonja le az EurActiv című hírportálnak adott nyilatkozatában Klaus Welle, aki 13 éven át – 2009 és 2022 között - volt az Európai Parlament főtitkára, és – ahogy mondani szokás - amit ő nem tud az Unióról, azt nem is érdemes tudni. Úgy véli, hogy ha Trump visszatérhet a Fehér Házba, akkor az új amerikai adminisztráció és Európa között csak olyan, közbizalmat élvező személy képezhet hidat, aki védelmezi az európai projektet. Meloninak Klaus Welle szerint ebben az értelemben lehet funkciója, ellentétben például Orbán Viktorral, aki nem lenne alkalmas a hídszerepre, hiszen ő idegesítően hatott Brüsszelre, a szóló diplomáciai erőfeszítéseivel.

A mostani amerikai elnökválasztási kampánynak a médiaszabadságra gyakorolt negatív hatásáról ír Lendvai Pál a bécsi Der Standardban. Felhívja a figyelmet arra, hogy a 200 milliárd dolláros vagyonnal bíró Jeff Bezos, az Amazon vállalkozás létrehozója és űrutazási befektető, egyébként pedig a Washington Post tulajdonosa, megtiltotta, hogy az Egyesült Államok második legfontosabb újságja szerkesztőségi állásfoglalásban álljon ki Kamala Harris jelöltsége mellett. Ugyanígy, Patrick Soon-Shiong, a Los Angeles Times tulajdonosa megtiltotta a szerkesztőségnek Harris támogatását. Ez szakítás az eddigi hagyományokkal – állapítja meg Lendvai, és hozzáteszi: a független újságírás immár Németországban, Franciaországban, Itáliában és Svájcban is határokon átnyúló támadásoknak van kitéve a populizmus és a bulvár térhódításának betudhatóan. 

Ugyanebben az osztrák lapban jelent meg Hans Rauscher kommentárja „A konzervatív kengyeltartók” címmel, amelynek a fő állítása szerint akár az Egyesült Államokat, akár Európát nézzük, azt látjuk, hogy a fasisztoid jobboldali populisták csak akkor kerülnek hatalomra, ha ehhez hozzásegítik őket a hagyományos konzervatívok. Ausztriában a Herbert Kickl vezette FPÖ azáltal válhatott a legnagyobb párttá, hogy 440 ezer korábbi néppárti szavazó átállt hozzá – írja Rauscher, és hozzáteszi: hasonló történt Hollandiában, Olaszországban és korábban Magyarországon is. Amikor a hagyományos konzervatívok azt hiszik, hogy a szélsőségesen jobboldali populisták révén megtarthatják maguknak a tényleges hatalmat, az mindig rosszul sül el – jegyzi meg.

A londoni Guardian hasábjain Ben Makuch eszmefuttatása olvasható arról, hogy valóban fasiszta-e Donald Trump, miként az elhangzott az amerikai választási kampányban. A demokrata kampánystratégák ugyan vitatkozhatnak azon, hogy Trump lefasisztázása hatékony dolog volt-e, a fasizmus valójában folyamat – emeli ki a szerző, és tudományos kutatók megállapításait ismertetve azt írja, hogy a most Trump által vezetett Republikánus Párt egyértelműen autokratikus vonzalmak jelét mutatja, ami történelmileg párhuzamba állítható a fasiszta mozgalmakkal. Trump visszatérése világos fenyegetést jelentene az amerikai demokráciára nézve – összegzi Ben Makuch a szakértői véleményeket, köztük Jason Stanleynek, a Yale egyetem filozófia professzorának a nézetét. Külön kiemeli azt, hogy Trump és a mögötte állók kilátásba helyezték: minden szinten a lojalitás szempontja alapján fognak kinevezni tisztségviselőket.

A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.