Turi Tímea: És akkor rendel kettő rigójancsit

A makói születésű és a fővárosba költözése előtt Szegeden élő Turi Tímea hosszú évek óta a Magvető Könyvkiadó szerkesztője, elsősorban mégis költőként tartják számon. Miután már gyerekkorában is megjelentetett két saját könyvet, mostanra több igazi, felnőtt verseskötetet is kiadott: Anna visszafordul c. legutóbbi könyvét A dolgok, amikről nem beszélünk, azt pedig a Jönnek az összes férfiak előzte meg.

A mától a Klubrádió honlapján is elérhető, És akkor rendel kettő rigójancsit című versét irodalmi műsorunk, a Belső közlés legelső vendégeként olvasta föl, a műsor indulásának estéjén. A versben a szerző egyik kedvenc témáját, az egyéni életút narratívaképzésének bonyolultságát, tétjeit és többesélyességét boncolgatja az egyszerre fontosnak és meddőnek bizonyuló emlékezet tükrében, mintegy az élet és az alkotás, valamint – többi művével összefüggően – az igazság, a valós tények és a hazugság kettősségének, ötvözésének és szétválasztásának ars poeticájaként is.

A vers eredeti írott változata:

És akkor rendel kettő rigójancsit

Hát íme, megöregedett, hogy elmesélhesse
az életét, az életet, ami végül nem lett az övé,
és azt, amelyik igen, amit megkapott,
mert azt akarta, hogy legyen egy élete,
amit majd elmesélhet, és egy másik,
amiről hallgathat, de íme, megöregedett,
és elmeséli azt is, mert csak arra nem figyelt,
hogy majd ha odaér, hogy elmesélheti,
már nem köti semmi az élethez, az életéhez,
annyit kell beszélni róla, hogy immár szabad legyen,
annyit kell beszélni a megéltről és a meg nem éltről,
hogy ne kössön tovább, hogy szabad legyen,
amikor már szabadnak lenni nincs miért,
és nincs kitől, akkor kell elmesélni
az életét és azt a másik meg nem éltet,
akkor kell örökül hagyni másnak,
aki nem tud vele semmit kezdeni,
akinek épp azért meséli el a sok-sok részletet,
hogy ím, a másik is szabad legyen,
hogy tudja azt, mitől szabad,
miféle életektől, meg nem élttől,
tessék, így szerettek, fuldokoltak,
és túléltek mindent azok, akik mesélnek,
ahol a nemzedékek élte összefüggő élet,
egy se jobb attól, hogy máskor élt, hát íme,

kinyitja az ajtót és bezárja,

amikor új gyerekek jönnek, hogy a régiek
felbukjanak a felnőttkor felszínére.

A verset a fenti lejátszás gombra kattintva hallgathatják meg. Címlapi és lejátszó melletti kép: Turi Tímea/Facebook