Gerevich András: Napok és szavak

Gerevich András a kilencvenes években indult költőgeneráció tagja, első kötetét már 1997-ben megjelentette a József Attila Kör, amelynek egy évtizeddel később három évig elnöke is volt. Egyszerre konzervatív és úttörő szerző, aki műfordítóként a magyar költők egy meghatározó közegének hosszú múltra visszatekintő anglisztikai hagyományához is kötődik – többek között például ő Seamus Heaney egyik magyar fordítója –, ugyanakkor a melegségét egyik elsőként és markánsan vállaló, mindezt pedig erős formaszimbolikával is megjelenítő verseivel a magyar líra világában egészen járatlan utat választott.

Napok és szavak című verse ennek egyik ihletett darabja, amelyet eredetileg a Belső közlés című irodalmi műsorunk adásában olvasott föl, melynek első vendégei közé tartozott. A versben a férfi testhez való vonzódás a fogalmak, illetve az idő sodrásában jelenik meg, és ez az együttállás az élmények töredezettségét is egyfajta folyamatosságba rendezi, így nyújtva némi vigaszt a nyelv segítségével a személyes élete igazságát kereső alkotónak.

A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. A vers eredeti írott változata:

Gerevich András: Napok és szavak

A napok az évekkel váltakoztak:
fiú voltam és férfi voltam.
Nem tudtam magammal mit kezdeni.
A testemmel gondolkodtam,
szorongva kerestem a szavakat
a vershez, a fiúkat az éjszakához,
az órát, ami szabályozza az időt.
A perceket, ahogy megéltem, ledaráltam.
A szavakat, ahogy kimondtam, ledaráltam:
fröcsögtek minden irányba,
mondatokká sosem álltak össze.
Elvesztették az értelmüket.
Ami néhány nap volt, néhány év lett.
Szétforgácsolódtak az évek.
A barátokból idegen lett.
A vágy megmaradt, az idő megtelt.
Mások emlékeiből kell majd
összeraknom egyszer az életemet.