Vajna Ádám: Kanári párom huszonnégy óra alatti elvesztése
20/05/2020 20:19
| Szerző: Pályi Márk – Szegő János / Klubrádió
A költészet napjától a karanténidőszak legvégéig a Klubrádió honlapján minden nap közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül, hogy az otthon maradást ezzel is tartalmasabbá, könnyebben elviselhetővé tegyük. Ma Vajna Ádám Kanári párom huszonnégy óra alatti elvesztése című versét hallgathatják meg a szerző előadásában.
Vajna Ádám a Hévíz folyóirat munkatársa, az Észak skandinavisztikai folyóirat és a Versum világirodalmi versportál szerkesztője, norvég műfordító, de esszéket is publikál, sőt dalszövegeket is ír – eddigi pályája fő tengelye azonban mégis a költészete, amelynek két évvel ezelőtt megjelent Oda című első kötete foglalja össze a legjavát. Ebből a kötetből olvasott föl néhány verset tavaly a Belső közlés adásában is.
A mától a honlapunkon is meghallgatható Kanári párom huszonnégy óra alatti elvesztése című versének egyfajta fekete iróniát kölcsönöz pszeudopatetikussága, amelyen keresztül a beszélő a felnőttkorba kinyújtott gyermeki empátiával, az azonosulásig menő részletezettséggel gondol bele egy kanári mindennapjaiba. Az irónia persze nem a kanárikra irányul, hanem azokra, akik így akarják megfejteni őket; a vers egész posztinfantilis ironikusságának keretei és méretarányai éppen abból fakadnak, hogy egy kalitkába zárt, szabadságától megfosztott madár pontos megfigyelésének törekvésével és a kanári egyetlen, vegetatív gondolatának hangsúlyozásával figurázza ki a rendszerint egy adott állat jellegét, viselkedését az emberi érzéseknek megfeleltető ún. szimbólumversek metódusát, amelynek ismétlésével és fokozásával, a nyomatékos retorizáltság körkörös szerkezetbe ágyazásával a költemény mintegy újra is teremti a madár kalitkába zárt helyzetét.
A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. Címlapi kép: Needpix.com, lejátszó melletti kép: Facebook/Oláh Gergely Photography
A vers írott változata:
Kanári párom huszonnégy óra alatti elvesztése
A kanárik is meghalnak,
mint az ember, szomorúságukban,
nézik társukat a kalitka padlóján,
hisz az is meghalt, és meghalnak,
de nem úgy,
hogy összeszednek valamit döglött társuktól,
vagy ijedtükben, megpillantva őt
kapnak szívrohamot,
nem, a kanárik addig siratják döglött társukat,
addig siratják,
míg már nem is lesz értelme az életüknek,
mert mégis miért élne egy kanári,
ha nem azért, hogy nyomorult kis életét
megossza valakivel,
így aztán hiába már,
ha a kedvenc – jonatánalma,
zsenge tyúkhúr vagy pitypang – van ebédre,
a szomorú kanári állapota
percről percre láthatóan romlik,
csak áll a tetem fölött, fejét sem forgatja,
és sírna, de nem tud, és jajgatna, de nem tud,
némán áll a tetem felett a szomorú kanári,
és nyilván gondol valamire,
biztosan arra, hogy ez most rossz,
ez most igen, igen, igen rossz,
és végül is, ha jól meggondoljuk, igaza van.
