Valóság és vagányság
26/02/2022 09:08
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
A dokumentumregényektől a tengerész babonákig vezetett a Galaxis kalauz ezen a héten. Útközben azt is megvizsgáltuk, hogyan változott a vízi életmód megítélése az elmúlt évszázadokban.
A múlt héten mesefejtéssel zártuk az adást. Kiderült többek között, hogy a mesék célja, hogy egyfajta világrendet helyreállítsanak, és hogy általában valami közös igazságból indulnak ki. Az igazság mértéke persze már más kérdés. A valóság és fikció arányának fontossága nem csupán a mondák, mesék világában, és a legendák korában merülhetett fel. Egyes szépirodalmi alkotások megítélése is néha ezen múlik. Kovács Krisztián, az Ectopolis kulturális magazin főszerkesztője a 171. epizódban elmondta, egy könyv részben a történetről, részben a szerzőről, részben az olvasóról szól. Ahogy az sem mellékes, hogy a szerző, hogyan kötődik az adott történelmi tényhez, amelyről ír, esetleg személyesen érintett, és ha így van, mikor vetette papírra erről a gondolatait. Hangsúlyozta, egy tényregény sem feltétlenül annyira tényszerű, mint amennyire a fülszöveg ígéri, ezért érdemes az ilyen alkotásokat is szórakoztató céllal olvasni, és nem az ismeretszerzésre fókuszálni. Ráadásul manapság divat megtörtént eseményeket, vagy valós személyiségeket bevonni egy fikciós műbe. Kovács Krisztián hozzátette, valahol minden mű a valóságból táplálkozik.
És persze sokszor az az igazság, amit annak hiszünk. Ha például egyszer már szerencsét hozott, hogy megfogtuk a ruhánk gombját egy kéményseprő láttán, akkor talán újra megtesszük. Vagy nem. Mindenesetre a babonák nem véletlenül alakultak ki, és egyes foglalkozásokban, ahol a kiszámíthatatlanság az úr, nem véletlenül maradtak meg. Balogh Tamás, a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület elnöke, hajózástörténeti szakíró elmondta, hogy a tengerész babonáknak két csoportja van, az egyikbe azok tartoznak, amelyeknek valóban van gyakorlati alapja, és sokszor az életben maradáshoz szükségesek, a másikba pedig azok, amelyek alapja „csupán” a hit. Eszerint a fedélzeten szerencsétlenség az asszonyi jelenlét, az első kategóriába tartozik, hiszen igyekeztek elkerülni, hogy a sokáig összezárt – egymással talán nem is rokonszenvező – férfiak között bármilyen feszültség robbanjon ki. Ezzel szemben, hogy a hajó orrszobra női alakot ábrázol, a soha vissza nem igazolt, a mély hitvilágon alapuló babonák körébe tartozik.
A tengerész babonák között találunk még jó pár izgalmasat. Például közvetlenül hajóra szállás vagy hajóbérlés előtt nem szabad szappannal kezet mosni, azzal ugyanis a szerencséjét is lemossa az ember, valamint nem ajánlott fekete színű útitáskát viselni, mert azok bevonzzák a balszerencsét. A nyílt vízen tilos nyúlról vagy vadállatokról beszélgetni, de ugyanilyen tabutémának számítanak a templomok is. Nem jó ómen, ha egy hajót átneveznek, vagy ha a keresztelőkor a pezsgős üveg nem törik szét, és általában annak is rossz vége van, ha a matrózok a hajukat vagy a körmüket vágják a tengeren.
A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2022.02.23., szerda 15:00
Szerkesztő/Műsorvezető: Timár Ágnes