Végtelen mezőkön szél jár – Szénási Sándor jegyzete

Van egy ukrán alkalmazás, „Élni akarok”, ez a címe, nyilván oroszul, hiszen oroszoknak szól, azoknak az orosz kiskatonáknak, akik az ukrán védelmi minisztérium szerint ezrével hívogatják a projektet forródróton. Akad köztük, akit egy gyors sorozással már elvittek és a fronton van, és akad, aki még várja a sorozótisztet és a rendőrséget, ám ő is szeretné tudni, hogy mielőtt még bármi történne, milyen módon adhatná meg magát a leghatékonyabban.

Mert hogy az egyetlen dolog, ami a háborúról az eszébe jut, az, hogy miként úszhatná meg.

Ebben az sem zavarja, hogy közben Putyin és szűk köre a televízióban könnyes himnuszénekléssel ünnepelte meg, hogy Oroszország Anyácska testképe négy ukrán megye erejéig pozitívan változott meg, értsd: a hízás jeleit mutatja. A megadásra játszó orosz fiút láthatóan nem érdekli, hogy ezentúl minden, ami az elcsatolt területeken történik, konkrétan egy ukrán megszállás vs. honvédő háború keretében folyik, ő, az orosz rekruta úgy ítéli meg, hogy neki ott hazafias dolga nincs, túlélnivalója annál inkább.

Természetesen ilyesmivel az oroszok is előálltak, a legutóbbi katonai közlemény szerint ukrán elitalakulatok tagjai, deszantosok, tengerészgyalogosok, kommandósok jelentették be, hogy nem kívánnak visszatérni a frontra, nem akarnak harcolni. Vagyis ugyanannak a háborús botnak a két végét látjuk, nincs különbség köztük, egyik is eb, a másik is.

Illetve egy parányi talán mégis: az ukrán katonák, akik a maguk részéről már lemondanának a haza védelméről, hadifogságban vannak, ott mondják, amit mondanak, vagyis nem igazán ők döntik el, hogy onnan hova mennének, és hogy mehetnek-e egyáltalán bárhová is. Azért ez más helyzet ahhoz az oroszhoz képest, aki még fegyvert tart a kezében, ha kicsit rozsdásat, hát rozsdásat, de eldöntheti, használja-e, vagy az ukrán arcvonal előtt dobja el, annak jeléül, hogy részéről a háborúnak annyi.

Ezt a triviális történetet csak azért mondjuk el, hogy „az egyik kutya, másik eb” ma már általános fixációján túl lehet lépni, nem muszáj hülyének lenni, és mindent elhinni a magyarra fordított orosz propagandának, bár kétségtelen, hogy aki onnan indul, hogy az ukránok nácik, saját magukat bombázzák, amúgy ostoba amerikai bábok, és a keleti megyékben száz százalék, tehát az ukránság is az Ukrajnától való elszakadásra szavazott, annak nehéz útja lesz valamiféle minimális valóság felé.

Annyira nehéz, hogy tán el se indul.

De hát nem az elmehunytakról beszélünk. Hanem azokról, akik előtt legalább egy gyertyacsonk még pislákol.

Optimizmus 2022.

Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2022. október 5-i adásában hangzott el. (Kiemelt kép: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij)