"Visszatértünk oda, ahonnan évtizedekkel ezelőtt indultunk"

Roznár Gyöngyi szerint azok a baloldali politikusok, akik közvetlenül részt vettek a rendszerváltásban, nagyon sokáig óvatosan, kesztyűs kézzel bántak a sajtóval, mert volt bennük egy kis szégyenérzet a rendszerváltás előtti időkből.  Majd pár évtized elteltével a politikusokból teljesen eltűnt az a mentalitás, hogy a sajtóval nem tehetnek meg mindent. Sőt, most már a baloldali politikusok egy része is úgy gondolja, hogy a Fidesz a 2010-es választási győzelme után remekül csinálta, a politikusoknak egységesen kellene bánnia a sajtóval. Roznár Gyöngyi szerint ezzel visszatértünk oda, ahonnan évtizedekkel ezelőtt indultunk, csak más szervezeti és szerkezeti keretek között.

Az elmúlt bő évtizedet úgy látja, a Fidesz először megalkotta a törvényi hátteret, majd különböző eszközökkel megszerezte azt a hatalmas tőkét, amivel fel tudta vásárolni a vidéki napilapokat. A Nyugat.hu főszerkesztője azt mondta, náluk is járt a "táskás ember", sőt ügyvédet is hozott magával, hogy rögtön aláírhassák az ajánlatot. Úgy véli, sok küzdelem és munka eredménye, hogy ők még mindig talpon vannak. Szerencsének tartja, hogy amikor megkezdődött a lassú kivéreztetés, addigra olyan márkanevet és látogatottságot tudtak felmutatni, aminek köszönhetően már sokan ismerték és olvasták a Nyugat.hu-t.  Amikor az emberek szembesültek a vidéki sajtó ellehetetlenítésével, sok egyéni támogatót is tudtak szerezni, akik szerették volna, hogy Magyarországnak legalább egyetlen régiója legyen, ahol független média is működik.

Azt próbálják megvalósítani, hogy az újságírókra ne politikai propagandistaként gondoljanak. Szomorúnak tartja, hogy magukat újságírónak nevező emberek büszkén fel is vállalják, hogy egyértelműen egy politikai párt oldalára állva végzik a munkájukat, amit ő nem nevez újságírásnak. Fontosnak tartja, hogy megtanuljunk egyszerű, érthető nyelven fogalmazni, ami a Fidesznek nagyon megy. Hiba azt gondolni, hogy csak a baloldali elit értelmiségnek lehet írni. Azt szokták mondani a gyakornokoknak, hogy olyan cikkeket írjanak, amit a nagymamájuk és az anyukájuk is megértene – tette hozzá Roznár Gyöngyi.

Árpási Zoltán elmondta, amikor az Axel Springernél vezető szerkesztő lett úgy érezte, eljött a szabadság és a Kánaán időszaka. Ügyvezető igazgatójuk világossá tette számukra, hogy függetlenül írhatnak. Akkor még a tőkétől, ami alatt a hirdetéseket értette, sem kellett függeni, mivel a cég tulajdonában lévő megyei lapok hozták a nyereséget az átmenet időszakában.

Úgy véli, sok volt az illúzió 1989-90-ben. Volt olyan megyei lap, amely az újságírók tulajdonába került, de aztán ez a helyzet gyorsan megszűnt, "vissza kellett állítani az eredeti állapotot". Nagy volt a nyomás, hogy a megyei lapok kerüljenek önkormányzati tulajdonba, aminek a veszélyét azonnal látta: az lesz a vége, hogy a lapokat ide-oda dobálják majd attól függően, hogy a megyei közgyűlésben milyen pártok lesznek többségben.  

Árpási szerint az újabb, az erősödő Fidesszel érkező változásokat már 2008-2009 körül lehetett érzékelni, de akkor még csak sejthető volt, hogy elindult valami, ami átrendezheti a megyei lappiacot, teljesen tisztán csak 2010-től, a párt választási győzelmét követően lett látható, hova tartunk igazán, amikor nyomás alá helyezték a laptulajdonosokat, és elindult a kivéreztetés időszaka.

Jelenleg azt látja, hogy az olvasók tömegével mondják le a lapokat, ezek a kiadványok mér nem kellenek az embereknek. A legnagyobb megyei lapok is csupán 8-9000 példánynál tartanak, ami manapság szamizdat szintnek számít. Úgy gondolja, ha másfajta lapokat szeretnénk, akkor alulról kellene szervezkedni, megtalálni azokat az embereket, akik szintén változást akarnak.  Ha vannak ilyenek, akkor olyanok is lesznek, akik hajlandóak anyagilag is áldozni a cél érdekében.

Fabriczki András pont attól félt 1989-ben, hogy majd olyan szituáció fog kialakulni, mint amilyet most látunk.  Ő is egyetért abban, hogy 1989-90-ben volt a magyar újságírás szempontjából egy kegyelmi pillanat, de akkor is lehetett tudni, hogy ez csak átmeneti tud lenni, mert abból adódott, hogy akik régen diktáltak, már nem tudtak, vagy nem akartak beleszólni, és nem volt még meg, aki újonnan diktálhatott volna.

Szerinte a vidéki lapok privatizációja a rendszerváltás időszakában több fázisban zajlott, az első spontán privatizáció volt, amikor hét megyei lap szerkesztőségének tagjai felmondtak, és leszerződtek a Springerhez. A második fázis az 1990-es választások után volt, amikor az MSZP vezetése áttekintette a helyzetet, és felismerte, hogy az elődjétől, az MSZMP-től hozzákerült sajtóportfóliót nem tudja megtartani a saját kezelésében és tulajdonában.

Fabriczki András, mint mondta, a megmaradt megyei lapok privatizációjára kiírt pályázatba olyan elemeket tett, hogy az újságíróknak tulajdoni hányadot kell biztosítani, valamint a vevő személyével kapcsolatban vétó joga volt a szerkesztőségeknek. Nem egyszerűen privatizáció volt, hanem egy érdekegyeztetéses folyamat, annak érdekében, hogy a szereplő felek kiegyensúlyozott viszonyban legyenek, így alakulhatott ki az a struktúra, ami a rendszerváltás utáni első tizenöt évben jellemezte a megyei sajtót.

A fideszes médiamonopólium kialakulásának kezdete szerinte nem az írott sajtóhoz köthető, és nem is az úgynevezett közmédiához.  Véleménye szerint a visszafordíthatatlan folyamat elindulását időben ott kell keresni, ahol még meg lett volna a lehetőség arra, hogy az ellenzéki demokratikus erőknek is legyen hírcsatornája. Fabriczki András szerint amikor az MSZP kormányzása idején berobbant a Hír TV, és uralni kezdte a hírpiacot, akkor ennek ellensúlyát azonnali hatállyal meg kellett volna teremteni.

A volt MSZP-s pártpénztárnok arról is beszélt, szerinte is le kell vonni a helyes konzekvenciát abból, hogy az ellenzék, mondhatni, falun veszítette el a választásokat. Meg kellene vizsgálni, hogyan lehet a kisebb településeken élő emberekhez szólni. Ne tévesszen meg senkit, hogy a Fidesz propagandája nagyon egyszerűen fogalmaz, mert a legprimitívebb megszólalások mögött is hihetetlenül erős tudományos háttér van. Pszichológusok, közvéleménykutatók és manipulációkutatók grammra kimérik, hogy mit kell mondani adott közegben a megfelelő hatás kiváltásához. Úgy látja, a mostani rezsim ellenében csak hosszú, szisztematikus építkezéssel lehet változást elérni, és ebben az egyik irány, hogy találjuk meg a falvak népét, a másik, hogy menjünk közelebb az emberekhez – mondta Fabriczki András.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg!