Zöld péntek – Józsa Márta jegyzete

Kolozsvárott járok, a 2020-as érettségi találkozómra jöttem, ugye az ismert okok miatt az elmúlt három évben nyilván a járvány okán esélytelen volt, hogy egy emigráns nemzedék tagjai összegyűljenek és megmérettessenek: kinek mi sikerült, mi nem, de jó, hogy látjuk egymást. Ilyenkor persze óhatatlanul nem csak az kerül szóba, hogy mi van a családdal, folyik a méricskélés a tekintetben is, hogy melyik országban hogy lehet élhetőbben élni. Két évvel ezelőtt, amikor legutóbb jártam a szülővárosomban, nagyjából minden fel volt túrva, csaknem túlélő kaland volt eljutni a belváros egyik pontjából a másikba.

Mára a helyzet csillapodott, igen rondán, de mégiscsak lerakott térköveken lehet bejárni a kincses várost. Nézegetvén körbe-körbe és beszélgetvén arról, hogy merre változott az elmúlt harminc évben arra a megállításra jutottunk, hogy Kolozsvár körülbelül annyira lett multikulti és szabad nagyváros, mint amilyennek Budapestet reméltük a rendszerváltás után. Ugye a maga hibáival együtt. Persze az itt élők recepciója jóval árnyaltabb a hozzám hasonló, nagyjából bennfentesnek nevezhető turistáénál, de akár a messziről érkezett újságíróénál is. Említik, hogy ugyan nagyszerű, hogy a tanárok kiálltak magukért, de már előre felzabálta a béremelésüket az ottani kilenc-tíz százalékos infláció. Hogy ott van a város határában Európa egyik szégyene, a sokszor megfilmesített Patarét, ahol egy gigantikus szemétdombon a társadalomból kivetett ezrek élnek, és az Unió is rendre halogatja a dátumot, ameddigre fel kellene számolni ezt az időzített ökológiai bombát. Hogy a NER mennyi konfliktust és válságot exportált Magyarországról. Hogy ki és hogyan ábrándult ki a magyarországi Nagy Testvérből, és hogy élhetőbb hely lett-e Románia. Barátságosnak biztos barátságosabb lett, de az is látszik, hogy a rendszerszintű problémák, az elvándorlás, a multiknak nyújtott indokolatlan kedvezmények, a pénzügyi kapkodás és múlttal való le nem számolás közös ügyeink.

Csak egy ma hallott példa: kedves barátom és újságíró kollégám mesélte, hogy a Román Nemzeti Bank nagytudású és nagytekintélyű elnöke finoman jelezte: a költségvetés jelenlegi helyzetében nem biztos, hogy meg kellene őrizni az IT-cégek adómentességét. Amelyet azért adtak, hogy a szakemberek ne menjenek el az országból. Három évig ez segítség – mondta –, három éven túl már életjáradék. Mondjuk Magyarországon fel sem merülhetne, hogy így beszéljünk az autógyárakról.

És még valami: barátaimnál lakom most, a város határában, egy zöldövezeti lakóparkban. Kérdeztem, hogy hogyan kell buszjegyet venni, melyik zónára melyik érvényes és így tovább. Nehogy vegyél ma – mondták –, ma zöld péntek van, mindenki ingyen buszozhat. Így akarják ránevelni az embereket a tömegközlekedésre, és felhívni a figyelmüket a zöld ügyre. Mert így is lehet.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorunk 2023. augusztus 17-i adásában hangzott el.