Szívünk óhaja – Józsa Márta jegyzete

Hoc erat in votis, ez volt a kívánságunk, azaz szívünk óhaja volt. És teljesült, és nem vagyunk meglepve. Hogy végre legyen nekünk is arisztokráciánk, amelyre büszkék lehetünk, amelynek tagjai olajsejkeket legalábbis már megközelítő módon élhetik helyettünk is életüket, hajózhatnak az Adrián inasaikkal, komornáikkal és komornyikjaikkal, lakájaikkal, apródaikkal és cselédeikkel. Utóbbiak mi volnánk, úgy vélem, ha mi nem tartanánk folyamatosan és következetesen ezt a tempót, akkor alighanem lenne már néhány munkanélküli főkóstoló, valamint NER-közeli hajóskapitány és testőr a déli vizeken. Apró bosszúság, hogy a rendszer legújabb éke már akkora, hogy kisebb kikötőkbe nem is tud behajózni, de hát istenem, az élet oligarcháéknál sem fenékig tejföl. Hanem a valóság, ahol a nehezen megszerzett pénzt gyorsan lehet égetni. No mindegy, vármegyei főispán legyen a nevem, ha irigyelném őket, láttam én már helikopterrel menekülő elvtársat, miegymást, tudom, hogy mulandó a dicsőség.

Egyelőre azonban még nem ők menekülnek. Most jöttek ki friss adatok arról, hogy Magyarország – Ukrajna szomszédjaként – lakosságarányosan nemhogy a régiós adatoktól, de az uniós átlagtól is messze elmarad. Összesen alig harminckétezren kaptak ideiglenes védelmet, amivel ezer főre vetítve a második leggyengébb kategóriába került. Miközben jönnek a királyi hírügynökségen a rémisztő jelzőkkel ellátott rendőri adatok, miszerint naponta tízezrek lépik át az ukrán-magyar határt. Azt senkinek nem jut eszébe hozzátenni, hogy Záhony, Beregsurány meg többi határátkelő helyek. Ahol bizony naponta tízezrek utaznak oda-vissza, a kilépőket nem vonják le a statisztikákból. A határállomás – ha már van, és egyre inkább lesz is, mindenesetre nem a szívem csücske, magam is több száz órát töltöttem már teljesen feleslegesen olyan helyszíneken, ahol kábé az volt az értelme az ellenőrzésnek, hogy szívassanak, meg legyen hol sorba állni, elvégre a sorbaállás rendszerazonos ezen a vidéken – szóval a határátkelő arra való, hogy jöjjenek és menjenek át rajta az emberek. Háború ide vagy oda, ma is naponta utaznak ki-be Ukrajnába emberek, családot látogatni, dolgozni, kereskedni, bevásárolni, segélyt vinni, esküvőre, temetésre, iskolába, egyetemre, mit tudom én. Menekülni ide a legkevésbé, nem sok jóval kecsegtet nekik sem az ország.

De mi, állampolgárok legalább jól vagyunk, szívünk vágya teljesült, pillantásunk elhomályosul, ahogy az Adrián ringatózó jachtok radarképére tapad a szemünk. Ugye ennek az egész történetnek a külön szépsége, hogy nemrég kiderült: ez a hajó Mészáros Lőrinc lízingcégén keresztül egy orosz oligarcháé. Így kerek a világ.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorunk 2023. augusztus 10-i adásában hangzott el.