Keresd a nőt! - Kárpáti János jegyzete

Van egy szó, amitől éveken át a hideg kirázta az Orbán-kormányt: a kvóta. Amit abban az értelemben használtak, hogy minden uniós tagország a számára előírt kvótának megfelelő számú menekültet vegyen át az aránytalanul nagy migrációs nyomásnak kitett Olaszországtól, illetve Görögországtól. Mi magyarok úgy nagyjából senkivel nem akarunk együtt élni, csak ha fizet érte letelepedési kötvényben, mert akkor viszont bárkivel – szóval beintettünk a kvótarendszernek. Szerencsénkre nem maradtunk egyedül, az önzés ősi emberi tulajdonság, a kvótarendszer csöndben kimúlt.

De most itt van egy újabb, a női kvóta. Ursula von der Leyen, kezdve azzal, hogy ugye maga is nő, sőt, olyannyira, hogy hét gyermek édesanyja, úgy döntött, hogy az általa vezetett Európai Bizottság fele részben nőkből áll majd. Felszólította a tagállami vezetőket, delegáljanak az eddiginél több nőt a testületbe. Mondhatni, keresd a nőt, az elkövetkező hónapok nagyjából erről szólhatnak az európai fővárosokban.

A női kvóta megítélésében nem szükségszerűen a progresszió és a konzervativizmus között húzódik a törésvonal. Emlékszem, baloldali női politikusok is mondták korábban, amikor a kérdés szóba került, hogy nem szeretnék kvótanő lenni, saját személyes teljesítményem alapján akarok érvényesülni.

Igen valóban, kimondottan dedós dolog, ha előírják, hány százalékban kötelező nőket választani valamilyen pozícióra. Az érintett kedvezményezetteket tulajdonképpen zavarba is ejtheti. De igenis adódnak helyzetek, amikor az ember csak úgy magától nem lesz képes felvilágosultabbá válni. Kötelezni kell, aztán majd hátha megszokja. És a szerény eredményeknek is örülni kell. Magyarország például az ötven százaléktól még messze elmarad, de legalább már van női igazságügyi minisztere. Minden kezdet nehéz.

Kárpáti János jegyzete a 2019. július 18-i Esti gyorsban hangzott el.