Zöldiparnak hazudják az akkumulátorgyártást a kormányzati szereplők – Interjúk a VDSZ szervezte budapesti akkumulátorgyártói világkonferenciájáról
8/10/2023 10:43
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
30 ország részvételével szervezte meg a VDSZ, a Friedrich Ebert Alapítvány és az Európai Szakszervezeti Szövetség az akkumulátoripari Világkonferenciát október 5-6-án a VDSZ székházában, ahol dőlt a panasz a szakszervezet képviselőiből a munkások érdekeinek védelmében. Két ember tűnt ki ebből a csapatból. Fábián Gergely, a Gazdasági Fejlesztési Minisztérium államtitkára, és a Kína érdekeit a tanácskozáson egyedül képviselő német professzor, a Dél-Kína Műszaki Egyetem professzora, Boy Lüthje. Ők eltökéltek és hajthatatlanok voltak: Kína és Magyarország is helyes úton jár, amikor bővíti akkumulátorgyártó iparát, a tiltakozások hangja nem hallatszik odáig. Csernyánszky Judit interjúi.
Több mint 140 országot, 50 millió dolgozót képvisel az a Koppenhágában alapított, úgymond globális érdekvédő "IndustriAll" szakszervezeti tömörülés, amely a bányászatban és feldolgozóiparban dolgozók érdekeit védi. Főtitkárhelyettese, Kan Matsuzaki – aki korábban a japán fémmunkások szakszervezeti tanácsának volt a tagja és a dél-kelet ázsiai autóipari munkások érdekvédelméért volt felelős a térségben – elnökölt a budapesti tanácskozáson, s beszélgetésünk során kiderült, teljesen tisztában van a magyar lakossági tiltakozásokkal, sőt azzal is, nincsenek meg az akkumulátorgyártás feltételei Magyarországon.
Kan Matsuzaki: Mint érdekvédő először is azt emelném ki, hogy munkaerőhiány van Magyarországon, ezért a gyártáshoz külföldről kell behozni a dolgozókat, – a Fülöp-szigetekről, vagy Mongóliából, ahogy hallom, ami azt is jelenti, hogy így még olcsóbb lesz a munkaerő, ami nyilván rányomja bélyegét a magyar munkaerőpiacra. S mivel az akkumulátorgyártás egyelőre jobbára Kínához köthető, meg kell mondjam magának, hogy is fogalmazzak, – a kínai kormány enyhén szólva nem szakszervezetbarát. Sőt inkább azt mondanám szakszervezetellenes intézkedései vannak Kínában. Így aztán a helyi munkások igencsak rossz körülmények között dolgoznak.
Csernyánszky Judit: A már itt lévő akkumulátorgyárakban dolgozók hasonló körülményekre panaszkodnak. Veszélyes a munkájuk, miközben azt hallják, ők a zöldenergia-iparban dolgoznak. Nemcsak a munkakörülmények nem igazolják vissza a zöldipar előrehaladását, de még környezetvédelmi és balesetmegelőzési szabályokat sem tartják be a munkáltatók.
K.M.: Sajnos még messze vagyunk attól, hogy zöldiparként jellemezzük az akkumulátorgyártást. S mivel nagyon gyorsan terjeszkedik ez az iparág, mert tudjuk, hogy most mindenki nagyon gyorsan akar elektromos autót gyártani, sajnos ez azt is jelenti, hogy a dolgozók munkakörülményeiről nem is hajlandók tudomást szerezni, csak hajszolják őket a minél nagyobb teljesítmény elérése miatt. A beruházók csak azzal törődnek, hogy minél gyorsabban és minél nagyobb profitra tegyenek szert.
Cs.J.: Itt sem különbözik a helyzet: hiába tüntet a lakosság, vagy a dolgozók – ezt ritkábban halljuk – a kormányt nem érdeklik a tüntetések, továbbra is hajszolja bele az országot az iparági költekezésbe. Az önök szakszervezete tudna segíteni?
K.M.: A nemzetközi jogszabályokat, alapvetően az általános emberi jogok tiszteletben tartását fogjuk és tudjuk számonkérni az önök kormányán. Illetve a német szakszervezeti jogokat épp úgy, hisz alapvetően német autógyártás zajlik itt, mint az uniós szabályozást.
Cs.J.: A magyar kormányt a legkevésbé érdekli, mit mond az Unió. Amúgy is, olyan, mintha fél lábbal már kint lenne az ország az unióból. Jó lesz az autóiparnak, hogy hazánk lesz a világ második legnagyobb akkumulátorgyártója, nemde?
K.M.: Nem mondanám, hogy jó ez az iparágnak mindaddig, amíg e dolgozók nem mondhatják szabadon azt, amit gondolnak. Amíg nem tudják megvédeni a saját érdekeiket. Harcolni a jobb munkakörülményekért. S ez különösen fontos azért, mert az elkövetkező 10 évben Magyarország lesz Európa legnagyobb akkumulátorellátója.
∗
Erre már most büszke a magyar kormány. A képviseltében megjelent Fábián Gergely illetékes államtitkár szép számokkal támasztotta ezt alá, amit a magyar lakosság biztos nem így fogadott volna, ha éppen ezt egy lakossági gyűlésen adta volna elő. S micsoda csúsztatás, az elektromos autó a zöldipart jelenti, de az előállítása épp az ellenkezőjét.
Az előadása után távozó államtitkárt elsőként értem utol.
Viszont álságosnak tűnt, és üres szólamnak, amikor ígérte, hogy meg fogják hallani a nép hangját, hogy be fogják tartatni a környezetvédelmi és biztonsági előírásokat. Az, hogy fontos az akkumulátoripar, senki nem kérdőjelezi meg. Fábián Gergely államtitkáron és a magyar kormányon kívül azonban azt sokan megkérdőjelezik, hogy miért kell csőstül idetelepíteni a kínai akkumulátorgyárakat, holott nincsenek meg hozzá a legelemibb feltételek sem. Erről kérdeztem Boy Lüthjét, a német származású professzort, aki Közpolitikai Főiskolán, illetve a Dél-Kínai Műszaki Egyetemen oktat.
Cs. J.: Előadása után tudatosodott bennem, hogy Ön az egyetlen, aki Kínát képviseli ezen a konferencián.
Boy Lüthje: Én nem képviselem Kínát. Saját magamat és az egyetememet képviselem. Mint akadémiai kutató kapcsolatban állok az akkumulátorgyártás iparával, kapcsolatban állok az iparág szereplőivel. Promótálom és támogatom a szakszervezeti mozgalmakat is, amely most az akkumulátorgyártásban is kezd kiépülni.
Cs.J.: Győrffy Dórától, a Corvinus tanárától, kutatójától is hallottuk az imént, hogy nincsenek meg a környezeti és természeti feltételek – lásd a vízhiányt, az energiaforrások hiányát, munkaerőhiányt, a gázt pedig Oroszországból fogjuk a jövőben is importálni, – csakhogy a legfontosabbakat említsem – a tömeges magyar akkumulátorgyártáshoz. Vajon mennyire van tisztában ezekkel Kína? S ennek dacára idetelepíti bővülő, a hazájából már kinőtt iparát.
B.L.: Kína tökéletesen tisztában van ezekkel a körülményekkel és elvégezte az összes, erre vonatkozó számítást, tekintve az energiaszegénységet, a munkaerőhelyzetet. S mindezzel nem kis politikai kockázatot is vállal. De abból indult ki, hogy nagy múltra tekint vissza Magyarország az elektronikagyártásban, s ebben jók a tapasztalatai, ami meggyőző Kína számára. Amióta a nagy elektronikai cégek 20 évvel ezelőtt idetelepültek, bebizonyosodott, hogy Európa jelentős részét képes Magyarország ezekkel a termékekkel ellátni. S nem kis szerepe volt ebben a vasfüggöny leomlásának, illetve annak, hogy alacsony gyártási költségen állította elő az Európa-szerte eladható termékeket.
Lüthje nem titkolja azt sem, hogy megfelelő automatizáció esetén az akkumulátorgyártáshoz nem szükséges magasan képzett munkaerő, úgyhogy ebből a szempontból nem lesz gond Magyarországon, s ha még jönnek a migránsok és a szezonális dolgozók is, akkor meg pláne – festi le az ország jövőképét az egyetemi kutató. Nem mellesleg tisztában van azzal is, hogy a lakosság jelentős része tiltakozik az akkumulátorgyárok tömeges betelepítése ellen. Talán azért választotta hazánkat Kína, mert az ország geopolitikai helyzete kedvező a piacai számára, és tudvalevő, emiatt összetűzésbe is került az Európai Unióval.
B.L.: Kétségtelen, sokat nyom a latban, hogy Magyarország baráti viszonyt ápol Kínával, szemben a legtöbb nyugati országgal, többek között Németországgal is, amelyik egyre inkább tolja el magától a kínai üzleteket. Az is világos, hogy Kína mérlegeli nemcsak a költséghatékonyságot, de ennek politikai vonzatát, a politikai haszonszerzés lehetőségeit is.
Cs.J.: Valóban, az autoriter országok vezetői kiválóan megértik egymást.
B.L.: Ezt én semmiképpen sem akarom megítélni ebben a helyzetben, amikor vendég vagyok Magyarországon. Abban azonban biztos vagyok, hogy a Kínát érő folytonos pofonok és kritikák egy új szankciós rendszer kiépüléséhez vezetnek, ennek jeleit már látjuk Amerikában és Európában is, és nagyon jól tudjuk, a szankciók nem működnek.
Cs.J.: Egy hete az Egyesült Államokban is hasonló konferenciát tartottak a CSIS, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok washingtoni Központjában, amely épp az imént említett, Kína elleni szankciók bevezetésének esélyeit mérlegelte. Ez után kérdeztem ott tartózkodásom idején az egyik szakértőt, Ilaria Mazzoccot a kínai autógyártás volumenéről.
Ilaria Mazzocco: 2009-2010 óta futtatta fel elektromos autógyártó iparát Kína, ami azt jelenti, hogy mára Kína a legnagyobb elektromos autógyártó ország és a legnagyobb fogyasztója is. Összességében a világ gyártókapacitásának a felét Kína adja és az eladások fele is ott realizálódik. Gyártókapacitásának újabb nagy részét igyekszik most Európába helyezni. S hogy miért Magyarországra – azt is sejtjük: egyrészt valószínű számunkra, hogy Németországgal szoros autóipari kapcsolatai vannak az önök országának, illetve nyilvánvaló a magyar kormány baráti kapcsolata Kínával.
Cs.J.: Mindezt kiegészíteném azokkal a véleményekkel, melyek szerint Kínán kívül más nem is akar nagyon befektetni Magyarországon, mert mindenki rossz szemmel nézi a háború miatt az Orbán-kormánynak az oroszokkal kiépített kapcsolatát, s az emiatt is megromlott viszonyát az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal is. Kínának ez kapóra jön. Ön hogyan látja a kínai akkumulátorgyártás európai terjeszkedését?
I.M.: Alapvetően jónak tartom az európai terjeszkedést. Európának szüksége van erre az iparágra is. S ha verseny alakulna ki az országok között, az az árakra is jó hatással lenne.
Cs.J.: A magyarok többsége ellenzi a tömeges akkumulátorgyártást munkabiztonsági okokból és a szennyezésük miatt. Persze más országok számára ez előnyös, így Amerika számára is, nemde?
I.M.: Ez azért ennél bonyolultabb kérdés. Kína geopolitikai terjeszkedése miatt persze aggályaink vannak. Másrészt a dekarbonizáció roppant költséges lesz az akkumulátorgyártó országoknak, ebből Kínának szintén csak haszna lesz. A gyártás piszkos és szennyező folyamat, nyilván ezért nem vállalják fel ezt az iparágat a fejlett nyugati országok. Épp ezért nem gondolom, hogy hosszútávon nyernének az üzleten az ezeket a költségeket és következményeket felvállaló országok, így Magyarország is. A Teslát is Kínában, illetve kis részben Németországban gyártják. Sokkal fejlettebb, tisztább technológiára lenne szükség ahhoz, hogy az akkumulátorgyártást itt is bevezessék.
Persze a szünetben a kávézás közben kötetlenebb a beszélgetés, egy kongói képviselő is Jadot Mutiya is a résztvevők között volt, mint a kobaltot kitermelők szakszervezeti képviselőjeként, aki tudott volna a profitéhes befektetőkről és a dolgozói munkakörülményekről beszélni. Kongó az elektromos autókhoz szükséges kobalt 70%-át adja. Megnyugtatásként azt mondta el, az elkövetkező években kobaltból még biztos nem lesz hiány. Beszéltem az IG Metall szakszervezeti képviselőjével is, aki jelezte, egyre nagyobb a tiltakozás, Németország nem akar több akkumulátorgyárat.
A teljes riportot a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
