"1956 szeptemberében az utcát, ahol általános iskolánk állt, Sztálin útnak nevezték, a népfelkelés napjaiban az elesett hősök tiszteletére megkapta a Magyar Hősök útja nevet, ezt az elnevezést azonban a népfelkelést ellenforradalomként megbélyegző kommunista rezsim nem fogadhatta el. Így az 1957 júliusában kiállított hetediket év végi bizonyítványomban ugyanennek az iskolának a címe már így szerepelt: Népköztársaság útja”- mesélte el köszönő beszédében Dalos György, Berlinben élő magyar író a nemrég neki ítélt Heinrich Mann díja átvételekor a Berlini Művészeti Akadémián. Dalos György volt a Dobszerda vendége, akit készülő regényéről is kérdeztünk, amelyben a Körülmetélés című egyik első kötetében megismert nagymamájával vitázik az ukrajnai háború kezdetén, és persze a héten zajló Artistic Freedom című konferencia is szóba került, amelyen előadást tart.
“Csak az lehet boldog, aki jó is” - így kezdi a Zsoltár című versciklusát, s azzal folytatja, hogy “az egyistenhit bevezetése óta kisebb és nagyobb istenek is arra kényszerültek idővel, hogy valami állást vállaljanak az egyetlen hatalmon maradónál.”
“A nemzet komolyabb dolog, minthogy a politikusokra bízzuk”- írja naplójegyzetei egyikében Végel László újvidéki regény- és drámaíró, esszéista, a vajdasági magyar kisebbség egyik legjelentősebb képviselője, akinek népszerű írásai magyarul és szerbül is megjelennek. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián a napokban mondta el székfoglaló beszédét, belefoglalva egy Sinkó Ervinről szóló, a kisebbségi lét gyötrelmeiről írt monodrámáját is, amelyet Máté Gábor olvasott fel. Végel László volt a Dobszerda vendége, akivel a kétnyelvűségről, de a nyelv hatalmáról is beszélgettünk. Azt is megtudhattuk tőle, milyen nyelven álmodik.
A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia minden évben névadója, Széchenyi halálának évfordulóján egy-egy nemzetközileg elismert tudóst, vagy művészt kér fel, hogy tartson a “legnagyobb magyar” eszméihez méltó u.n. serlegbeszédet. Idén Karsai György klasszika-filológus, színháztörténész, irodalomtörténész, egyetemi tanár tartott a meg a Széchenyi emlékbeszédet "A hatalom természetrajza: Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusz-a, avagy a tudni nem érdemes dolgok tudománya" címmel. Természetesen- ahogy a professzor minden ókor-történethez kötődő tevékenységéből, - ebből a rendkívül aktuális beszédből is egyértelműen kiderült, hogy a klasszika-filozófia éppenséggel a tudni nagyon is érdemes dolgok tudománya. Karsai György volt a Dobszerda vendége, akitől azt is megkérdeztük, mit tanulhatunk Medeától és Antigonétól.
Hetente többször úszik, legalább kétszer, háromszor színházba megy, gyakran moziba, még gyakrabban hangversenyre. Egy jó darab kedvéért ha kell, akár a világ végére is elautózik. Mindenkit ismer és mindenki ismeri. Nem csak azért mert jóval túl van a kilencvenen, hanem mert ma is vonzó, izgalmas, rendkívül sokat tudó és mindig mosolygó ember. Román Panni eredetileg tanár, néprajz kutató, gyűjtő. Egész életét nagy formátumú emberek társaként töltötte , közülük csak két fontos név: Román József esztéta, író és Mándy Iván író. Román Panni volt a Dobszerda vendége.
Megírta a Békéscsabai Napsugár Bábszínház, később a Szentendrei Kulturális Központ, majd a Krétakör Színház, most pedig a SZKÉNÉ történetét. A Műegyetemen 50 éve működő SZKÉNÉ-ről 50 alkotóval késztett interjúi teljes látképet nyújtanak a szabad művészi gondolkodás képviselőiről. A magyar színházi világ legfontosabb elemének a függetleneket tartja, akiknek egyre kegyetlenebb sors jut ebben az országban. A Szegedi Bölcsészkar összehasonlító irodalom tanszékének oktatója, a Revizor Online főszerkesztője, színi kritikus, és színházi portréiról jól ismert újságíró, Jászay Tamás volt a Dobszerda vendége, akit arról is megkérdeztünk, hogy mit tart igazi szabadságnak és függetlenségnek a színházi szcénában, s hogy szerinte mennyi esélye van az ilyen típusú gondolkodásnak a mai Magyarországon.
18 évvel ezelőtt költözött New Yorkba, ahol ő nyitotta meg és működtette nagy sikerrel a Magyar Házat. Az ott szervezett programok segítségével viszonylag rövid idő alatt sikerült a magyar kultúrát, annak legjelentősebb szereplőit bevezetni a new yorki közönség fontos színtereire. Évekig Salmon Rushdie munkatársaként egy nemzetközi irodalmi programot vezetett, ma ő a Brooklyn National Library kulturális alelnöke. Ezt megelőzően, de máig is sikeres magyar dokumentumfilmek dramaturgja, most épp a Nádas Péterről készült Saját erdő kötődik a nevéhez. Orsós László Jakab volt a Dobszerda vendége.
Nyelvész, újságíró, író, tolmács, forgatókönyv író, filmrendező, tanár, de mindenek előtt művész. Magyarországról indult, élt a Szovjetúnióban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Berlinben, Finnországban, s most ismét Magyarországon. Sok rövidfilm készítője, amelyek közül néhányat komoly díjakkal jutalmaztak. Jelenleg Tarr Béla nemzetközi mesterkurzusának hallgatója. Első nagyjátékfilmjét a kanadai magyar roma bevándorlókról készíti, akik közül jó néhánnyal személyesen találkozott. Jakab Edit volt a Dobszerda vendége.
"Egy kicsit a főzéshez is hasonlít, úgy adagolom egy előadásba a különböző műfajokat, és érzelmeket, ahogy egy séf az alapanyagokat és a fűszereket” - mondja Duda Éva rendkívül népszerű koreográfus, aki legújabb előadásában Frida Kahlo festőművész életét és művészetét egy csodálatos álomvilág megjelenítésével állítja színpadra. De nemcsak a táncról és a Duda Éva Társulatról kérdeztük. Olyan családban él, amelynek tagjai tudatosan vállalják a közéletben való aktív részvételt. Ez is témája volt az adásnak.
"Zene, építészet, irodalom, tanítás - ezek köré csoportosul az életem. Csak akkor érzem magam szabadnak, ha ebben a négy megnyilvánulásomban nem akadályoz meg senki. Nem fogják le a kezem, amikor megpendítek egy húrt, nem kerül göröngy a tollam alá, nem ütköznek semmibe kimondott szavaim, akadály nélkül húzhatok végig egy vonalat” - vallja az Ybl Miklós-díjas, Pro Architectura - díjas és Ipari Formatervezési Nívódíjas építész, belsőépítész és muzsikus. Építészeti munkássága mellett elektroakusztikus zeneművek komponálásával foglalkozik, filmzenéket is szerez, performanszokban vesz részt, több helyen oktat. Mátrai Péter volt a vendég a Dobszerdában.
"Számomra ebben a figyelemzavaros korban az egyedül a művészeti alkotások, a film, a könyv vagy a színház képes szubverzív erővel hatni, s csak akkor, ha intenzív koncentrációt igényelnek a befogadótól, egyszóval nem adják magukat könnyen. És persze ott van még a radikális őszinteség és a politikai aktivizmus szférája. Mások és önmagunk kíméletlen szembesítése azzal, amiben élünk" - vallja a költő, a hajdani rapper, író, dramaturg, műfordító, egyetemi oktató, s egyre sikeresebb színpadi szerző, Závada Péter, aki Petőfit is egészen más megvilágításban szemléli, mint ahogy azt megszoktuk. Ő volt a Dobszerda vendége március 15-én.
A jövő héttől láthatjuk a Kojot négy lelke című magyar animációs filmet, amelynek egy furcsa, ravaszdi róka és egy gonosz farkas keveréke a címszereplője. Az egész estés, hagyományos eszközökkel készült rajzfilm indián mesékre és távoli népek teremtéstörténeteire épül, s arra próbál megoldást keresni és kínálni, hogy az ember és a természet hogyan kerülhetne újra harmóniába egymással. Hogy mennyire realista vágy ez, s hol húzódik az illúzió és a remény határa, erről is megkérdeztük a Dobszerdában, a Gauder Áron és Bereményi Géza által írt film producerét, Temple Rékát.
Az ötvenes évek közepén lelkész édesapját huszonkét év börtönre ítélte az akkori román politikai vezetés. Édesanyját pedig hét gyerekével együtt Erdélyen kívülre, egy Duna-Delta melletti lágerbe hurcolták, ahol az emberi szenvedés elképzelhetetlen módjaival kellett szembesülniük. A kitelepítés idején alig két éves legkisebb fiú, András megfogadta, úgy áll majd bosszút, hogy mindent megír, ha nagy lesz. Fogadalmát valóra váltotta. Igaz, csak néhány évtizeddel később, de megírta a család szenvedéseinek és csodával határos megmenekülésének megrendítő történetét 821 rövid, biblikus szakaszra bontva. Visky András, író, dramaturg, egyetemi tanár, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetője volt a Dobszerda vendége.
Falfúró, Roncsfilm, Kicsi, de nagyon erős, Goldberg variációk, Gengszterfilm, hosszú a sora azoknak a filmeknek, amelyek forgatásakor a kezében volt a kamera, sőt, amelyeket Szomjas Györggyel együtt ő is rendezett, de mindenképp ide sorolandó a Jancsó életmű néhány utolsó darabja, a Nekem lámpást adott a kezembe az Úr Pesten, Az utolsó vacsora az Arabs Szürkénél és az Anyád! A szúnyogok is. Grunwalsky Ferenc kapta idén a Filmkritikusok életmű díját, ahogyan nem sokkal ezelőtt a Zsigmond Vilmos operatőri életmű díjat is. Joggal, hiszen nélküle sokkal szegényebb lenne a magyar filmművészet, a filmoktatás, a filmtörténet. Ő volt a Dobszerda vendége.
Iskolateremtő és iskola alapító, táncos, koreográfus, tánc - és mozgás oktató, színész, dramaturg, és az egyik legnagyobb újrakezdő. Többször is úgy tűnt, feladja, aztán valahogy mindig úgy alakult, hogy sikerült magasabb szintre lépnie abból, amit kénytelen volt elengedni. Angelus Iván a legendás Orfeo Együttesben, majd a Stúdió K-ban színészként indult. Később a mozgás, a tánc vált élete központjává. Ő alapította a Budapesti Tánc Akadémiát, amely mára már cirkuszi menedzsmentet, oktatási struktúrát, kortárstánc pedagógiát is felvett oktatási listájára. Ugyanolyan sokoldalú az iskola, mint az alapítója. Angelus Iván volt a Dobszerda vendége.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Dunaszaurusz című dokumentumfilmje indította a rendszerváltást. Be is tiltották. A kilencvenes években aztán sorra készítette a legégetőbb témákról szóló, mellbevágóan őszinte dokumentumfilmjeit. Akkor még igényt tartott rá a közmédia, amely vevő volt a kritikus hangra is. A kétezres években már egyre kevesebb eséllyel indult neki egy-egy komolyabb tényfeltáró alkotásnak, hisz nem sok esély látszott ezek közzétételére. 2010-től kezdve pedig gyakorlatilag megszűnt a valódi közmédia fogalma, így nem talált más lehetőséget, mint a derekára szíjazott tartóeszközre szerelt kameráját fél kezéhez igazítva a naponta súlyosbodó magyarországi közállapotokat folyamatosan dokumentálni. A szó legszebb értelmében lett ő a legalaposabb krónikás. Csillag Ádám megérdemelten kapta a Budapesti Nemzetközi Dokumentum Filmfesztivál életmű díját. Ő volt a Dobszerda vendége.
Vérbeli magyar tanár, vérbeli rádiós, vérbeli filmkritikus, kiváló műsorszerkesztő, remek főnök, kiváló ember. Aki ismerte, csak jót tudott mondani róla. A magyar kultúra iránti figyelme, nyitottsága, objektív ítélőképessége sokat segített a hajdan létező Magyar Rádió hallgatóinak, később a hajdani 168 Óra című lap olvasóinak, de barátainak, munkatársainak, humorát nagyra értékelő környezetének a szó legszebb értelmében vett polgári látásmód elsajátításában. Bölcs István sajnos már nem lehet beszélgetőpartnerem a Dobszerdában, ahogy pedig még néhány hete terveztem, de barátai, kollégái, volt tanítványai közül sokakat megkérek, hogy hangosan emlékezzenek rá. Így tehát mégiscsak ő lesz a Dobszerda vendége.
Megszólalók:
Farkas Zoltán, Szénási Sándor, Mélykuti Ilona, Bolgár György, Gömöri György, Pomogáts Béla, Berényi Judit , Pohl Pálma és Lajtay Péter
A Dobszerda vendége Snétberger Ferenc, gitárművész volt. A nyolcvanas évek elején egy német hangszerkiállításon a Fészek Klubban odamerészkedett a gitárokhoz és az egyik gyönyörű hangszeren játszani kezdett. Pillanatokon belül odalépett hozzá Babos Gyula, az akkori legjobb magyar dzsesszgitár művész és az ismeretlen fiútól azt kérdezte, nem akarna-e felvételizni a konziba, gitár szakra. Azonnal fel is vették. Így indult az útja a világhír felé. Ma Berlinben él, s amellett, hogy világhírű gitárművész, a roma holokauszt emlékére dalt is szerzett, saját együttesével a világot járja, és nem csak a saját gitárművészetére lehet büszke, hanem a most már 12 éve sikeresen működő Snétberger Zenei Tehetség Központra is, amely sok sok rendkívül hátrányos helyzetű tehetséges roma fiatalt segített zenetudása kiteljesedéséhez.
Váradi Júlia beszélget. Művészportréiban igyekszik megismerni az alkotót, az alkotásait, az életét és azt is, hogy érzi magát a művész a mostani „bőrében”.
A Dobszerda adásainak videófelvétele elérhető a YouTube csatornánkon is.
A Dobszerda már podcast formában is hallgatható.
Iratkozzon fel a műsorra kedvenc online platformján!
Spotify
Apple podcast
Google podcast
„Szinte az első megjelenésétől, 1966-tól megkerülhetetlenné tették őt hirtelen tágulni képes erőtől feszülő, gondolkodásra késztető műalkotásai, vibráló, eredeti, szokatlan szemlélete és markáns habitusa. Ekkortól vált fokozatosan a korszak legjelentősebb mesterévé, tanítványokat maga köré gyűjtő apafigurájává; a neoavantgárd konzekvensen új utakat kereső szabad alkotójává – vajákos sámánjává, zen mesterévé, pápájává avagy rabbijává"– írja Kőhalmi Péter esztéta Erdély Miklósról, akinek művekben és műfajokban gazdag életművéről a szerző tizenöt éven át tartó kutatása nyomán most olvasható az első átfogó monográfia. Kőhalmi Péter volt a Dobszerda vendége.
Építészmérnöknek készült, de erősebb volt benne a zene iránti vágy. Így lett a magyar jazz gitárművészet egyik legnagyobbja. 1987 óta tanít a jazztanszéken, jelenleg is a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense, az iskola big bandjének vezetője. Az általa tanított növendékekből kerül ki a két professzionális hazai jazz Big Band, a Budapest Jazz Orchestra és a Modern Art Orchestra tagjainak nagy része. A László Attila Band 15 éven keresztül állt a kortárs jazz világ élén, később megalakult a László Attila Quintet formáció ugyancsak élvonalbeli zenészekből. A boldog balladák mesterének nevezik, s mellette a legjobb tanárok között is számon tartják. Épp adásunk pillanatiban ünnepli 70-ik születésnapját egy hatalmas koncerttel a MÜPÁ-ban. László Attila volt a Dobszerda vendége.
Itt a Petőfi emlékév, amelyről így a legelején Margócsy István, Petőfi kutató, irodalomtörténész azt jósolja, hogy "lesznek konzervatív-nemzeti, de radikális baloldali Petőfi-ünnepek is, lesznek avantgárd ellenzéki megmozdulások, lesznek ünneplések a szibériai legenda jegyében, bizonyára lesznek még újabb újratemetések és rengeteg nemzeti színű zászlót fognak elhasználni Petőfi érdekében. Megvitatják majd (századszor): hős volt-e vagy áldozat, nemzeti mártír volt-e vagy forrófejű, meggondolatlan kamasz – ám mindennek egy lesz a mondanivalója: Petőfinek mindig igaza volt, amikor azt mondta, amit most mi éppen mondani akarunk. Margócsy István volt a Dobszerda vendége
Kislány korában utálta a főzelékeket, főleg a tökfőzeléket és a spenótot. De a levesekért sem rajongott. Azt, hogy ebédelni kell, nem egyszer büntetésnek érezte. Egész gyerekkora tele volt szorongással, a legritkábban érezte csak, hogy élni jó. Betegségek, feszültségek, kiszolgáltatottság. Csak felnőttként értette meg, hogy az egyik fő oka mindennek a harmadik generációs trauma. S ennek feldolgozására az egyetlen gyógyírnak az írást találta. Mára több könyves, sikeres szerző, mellette cukrász, szakács, a gasztronómia szakembere.
Rubin Eszter a Dobszerda vendége, akinek legújabb könyve egy gasztro-erotikus szakácskönyv.
Minden nap úszik, kilométereket gyalogol, szép és vidám, és főleg olyan humora van, hogy szinte minden mondata után nevethetnékje támad az embernek. Ma is gyönyörűen szavalja el fejből az Arany balladákat, vagy Kosztolányi verseit és még mindig rendszeresen színpadra lép. Pedig nem volt könnyű élete, amely a hosszú és kegyetlen múlt század első felében kezdődött. A Dobszerda vendége a Kossuth és Jászai díjas színésznő és előadóművész, Csernus Mariann volt.
Miután társrendezője volt a sikeres Terápia című tv filmsorozatnak, egymás után aratta filmrendezői sikereit. Elsőként az Aki bújt, aki nem című megrázó dokumentumdrámával, majd a Védelem alatt című, üldözött anyákról szóló filmjével. A “Remélem, legközelebb sikerül meghalnod” című első nagyjátékfilmjét, amely tinédzserek internetes zaklatásáról szól, több jelentős díjat is nyert. De színházi rendezéseivel is nagy sikereket aratott, az “Örökség”, amely a magyar cigányok és nem cigány magyarok közös történetének kérdéseit bogozza, 2020-ban elnyerte a Kortárs magyar drámadíjat. Emellett könyveket is ír, a legutóbbit “Félúton Berlinbe” címmel felnőtt élet kezdés problémáiról szól. Tanított az SZFE-n, most a Free SZFE-n is, Schwechtje Mihály volt a Dobszerda vendége.
Amikor megkérdezte a Színház és Filmművészeti Egyetem rektorát, miért akarja azonnali hatállyal elbocsátani a doktori iskola éléről, Rátóti Zoltán azt válaszolta: nem tartozom magyarázattal. Holott a magyar klasszika-filológus, színháztörténész, irodalomtörténész, egyetemi professzor Karsai György még csak nem is tiltakozott a korábban felvetett modellváltás ellen, mert így kívánta megvédeni a doktori iskola integritását. Persze az tudható volt, Vidnyánszky mit tart róla, hogy csúnyán és főleg igazságtalanul olyasmivel vádolta, ami a legkevésbé sem jellemző rá. A 26 éven keresztül a legjobb tanárok közt számon tartott Karsai György volt a Dobszerda vendége, akivel ezen a gyalázatos történeten kívül sok másról is beszélgettünk, pl. a görög irodalomról és drámáról, a tanításról, a műfordításról és a színháztörténetről.
Pontosan tíz évvel ezelőtt 66 évesen halt meg Vallai Péter, eredeti nevén Valcz Péter, Jászai Mari díjas színész, előadó művész. Fia, Valcz Péter, aki ugyancsak színész és édesapja barátai létrehozták a Vallai Alapítványt, amely töretlenül igyekszik fenntartani mindazt, amit Vallai Péter a színház, a versmondás – ezen belül is különösen a Petri versek szavalása – de az anekdotázás, a barátság és még sok más területen nagyon magas szinten képviselt. Így most Vallai Napokat tartottak vers maratonnal, filmvetítéssel, blatt versennyel és egy felejthetetlen ebéddel, amelyen a volt pályatársak elmesélték, amire csak emlékeztek. Így a Dobszerda rendhagyó módon a sok híresség szereplésével felszolgált Vallaiebéd helyszíni tudósítását közvetítette utólag.
Vannak-e boszorkányok? Vagy legalább voltak-e? S ha voltak, kik voltak? Mit cselekedtek? Kinek és hogyan ártottak? Bizonyos válasz nincs, de az biztos, hogy a boszorkányok alakja évezredek óta kísérti az emberiség képzeletvilágát. Milyen indulatok, milyen feszültségek vezettek a boszorkány bűnbak-képzetének folyamatos újra termelődéséhez? Évtizedek óta ezek a kérdések foglalkoztatják Klaniczay Gábor történészt, a CEU professzorát, aki a boszorkányüldözések történetéről jenetetett most meg egy tanulmánykötetet. Ő volt a Dobszerda vendége, de nem csak a boszorkányokról, hanem a CEU elüldözéséről, Palkovics László és Kásler Miklós furcsa szerepéről is kérdeztem, hogy mit és hogyan ártottak a magyar tudománynak.
A rendszerváltás utáni magyar társadalom alapvető változásairól kevés szépirodalmi mű született. Egy frissen megjelent, nagyon is magán - mégis sokakra ráillő - történetből élesen kirajzolódik, mi csúszott el, mi lett a nagy reményekkel, amelyekkel euforikusan indultunk neki ennek az új világnak. "Nem vagy többé az apám", mondja ki a könyv főhőse egy kamaszkori kifakadásakor, amivel az elvált szülőpáros életét, de a sajátját is helyrehozhatatlanul megpecsételi. Hidas Judit a tipikus középosztálybeli zsidó család ellentmondásos világát mutatja meg, amelyben a politika átszövi az emberek mindennapjait, meghatározza a döntéseiket és az emberi kapcsolataikat. Figurái a budapesti értelmiség liberális és konzervatív szereplői, akik többnyire saját és generációjuk identitását keresik. A saját magunk által felépített falak szinte áttörhetetlennek bizonyulnak. A szerző több alkotásában is azt kutatja, hogyan alakul ki a végzetes előítéletesség. Hidas Judit, író volt a Dobszerda vendége.
"Rezignált nyugger dalszerző” mondja magáról Bródy János, aki új dalokat már nem ír, mert amiket most gondol a világról, a háborúról, a tanárok helyzetéről, a magyar demokráciáról, nem dalba való témák. A 76 éves ikonról “Vallomások" címmel készített portréfilmet Surányi András. Ez is, mint korábbi dokumentumfilmjeinek legtöbbje azokra a meghatározó fordulatokra fókuszál, amelyek az elmúlt évtizedekben gyökeresen megváltoztatták az életünket, elsősorban itt, ebben a szűk kis térben, amit úgy hívnak, Magyarország. Surányi András, dokumentarista volt a Dobszerda vendége.
Moholy Nagy Lászlóról nagyon sokan tudják, hogy magyar származású fotográfus, konstruktivista festő, ipari formatervező, hogy a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, majd az Új Bauhaus alapítója sőt, hogy a kísérleti filmek egyik úttörője is volt. Arról azonban kevesebbet hallottunk, hogy a nevéhez hogyan kötődött a biocentrizmus fogalma, s hogy mint média művész, hogyan kapcsolta össze a technológiát, a természetet és a művészetet. Elsősorban ez utóbbit kutatja Botár Olivér, a magyar szülőktől származó, Kanadában született világhírű művészettörténész professzor. Ő kapta idén a Moholy Nagy díjat a MOMÉ-n.
