Archívum

Amikor a külföldre utazás még nem jog volt, hanem kiváltság, létezett a valutakeret intézménye. Erről szólt az Anno Budapest. Mennyi is volt az annyi? Van, aki szerint három évre járt 50 dollár. Mások szerint a 60-as évek végén háromévenként lehetett valutát vásárolni, viszont évente is lehetett nyugatra utazni, de csak 5 dollárral a zsebben, majd ezt az összeget fokozatosan emelték. Más szerint a meghívó útlevélhez 50, a turista útlevélhez 70 dollárt lehetett kiváltani, több valutát nem lehetett kivinni az országból mert az bűncselekménynek számított. A vásárolt valuta mennyiségét (és a keretből még fennmaradó összeget) az útlevél mellékleteként szolgáló „valutalapon” tartották nyilván. A valutakereten felül eleinte mindössze 400 forintot lehetett kivinni az országból, ezt is 100 forintosnál kisebb címletekben. Ez a hazaútnál felmerülő kisebb költségekre volt csak elegendő. Önök hogy emlékeznek?

Mindig kell egy barát, és a könyv a legjobb barát. Mert könyvvel könnyebb. Az Anno Budapest aktuális adásában az ünnepi könyvhetekről emlékeztünk meg.

Melyik évben és hol voltak kint könyvheti rendezvényen? Milyen hírességgel találkoztak ott, melyik szerző dedikált Önöknek kötetet? És hol ünnepeltek: a Vörösmarty téren vagy máshol? Mely kiadóknak voltak a legjobb standjaik? Budapesten vagy vidéken? Hány könyvet tudtak megvenni régen és mennyit most? Vannak-e emlékeik könyvtári, iskolai, munkahelyi könyvünnepről? Könyvhét vagy könyvfesztivál? Egyáltalán, mit jelent Önöknek az olvasás, és mitől különleges a könyv ünnepe? 

Az Anno Budapestben igyekeztünk elsimítani a főváros-vidék ellentétet és a múlt heti műsorunkhoz hasonlóan folytattuk a falusi élet különlegességeinek bemutatását.

Anno Budapest: Élet falun, tanyán

Húsvét vasárnap délután az Anno Budapest adása vidékre ment, hogy felidézze a falusi idillt, a tanyasi életet, a régi szép emlékeket. A biciklin szállított PB-palackot; a templom melletti kocsmát, a hazafelé baktató tehéncsordát, a jó levegőt, a vasárnapi ünneplőbe öltözést, a petróleumlámpát, a hajnali kakasszót, a padlás kincseit, a disznóvágást, a szüretet, a pecázást, a nagyszülőket, a kutat és az összegyűjtött esővizet mosáshoz, a "hamis" kutyákat láncon, a galambdúcokat, a reggeli sorban állást a kenyérért, a még meleg tejet, a gyermekkor izgalmait egy falusi udvaron, a légycsapót és egérfogót, a nyárikonyhát, a népi játékokat, a csettegőt, a kapcás gumicsizmát, a hangokat és illatokat - meg minden, ami a vidéki idilli életről eszünkbe jut.

Költözködés

Az Anno Budapest következő adásában költözködtünk: el,- ki-, be-, össze- és szét-. Panxnotded Miklós várta költözéses történeteket. Hogyan vitték fel a hangversenyzongorát a nyolcadikra; vagy miképp éltek dobozokból hónapokig; milyen volt az első saját otthonba belépni; milyen károkat szenvedtek el a költözködés során; segítettek-e a barátok; milyen járműveket vetettek be a siker érdekében; tényleg a banános láda volt a legjobb pakolódoboz; kiújult-e a lumbágójuk; húztak-e fel az emeletre csigával szekrényt az ablakon keresztül; stb.

„Gyerekek a Moszkvics, a Moszkvics, a Moszkvics az jó kocsi. Négyütemű motorja van, és a négy ütem az isteni! A Moszkvics, a Moszkvics, a Moszkvics az egy jó kocsi, csak pirosra kell festeni, és máris egy jó kocsi a Moszkvics”- énekelte a Csókolom együttes, és hát nagyon úgy tűnik, igazuk volt, mert a múlt heti Moszkvicsról szóló Anno Budapestbe olyan sokan telefonáltak be, hogy meghosszabbítottuk az adást: folytatjuk a témát. Miért volt jó / miért nem volt jó Moszkviccsal járni; meg mindenféle moszkvicsos emlékek.

Ezúttal az az autó volt az Anno Budapestben főszerepben, ami magyarul a slusszkulcsa miatt lett széles körben ismert. Igen, a kettes számú szovjet autógyár terméke, a Moszkvics volt a fókuszban.

Panxnotded Miklós várta Moszkvics-sztorijaikat a régi, a rendőrség által is használt 407-esről, a 412-esről, vagy a klasszikus 2140-ről, amiből a Merkurnál a Szudánba szánt modelleket is ki lehetett fogni. Tudták azt például, hogy az első Moszkvicsok úgy készültek, hogy világháborús jóvátételként a Szovjetunió tulajdonába kerültek a német Opel Kadett tervei és gyártóberendezései? És, hogy a nevében is moszkvai autót 1947 és 1968 között a Moszkovszkij Zavod Malolitrazsnih Avtomobilej (MZMA) autógyárban, 1968-tól pedig a Lenini Komszomol Autógyárban (AZLK) készítették? Vagy, hogy a német és a skandináv piacra is gyártottak belőlük? Miben volt más a Moszkvics, mint a Zsiguli? Önök is látják-e benne azt az eleganciát, amit a tulajdonosai? Az Önökében volt-e bakelitből akkumulátor-takaró? És arról is szó volt, milyen ma Moszkviccsal járni az utakat, mert még mindig látni példányokat belőlük, Budapesten is.

Az Anno Budapestben kultfilmekről beszélgetett Panxnotded Miklós az adás betelefonálóival. Melyek voltak azok a legemlékezetesebb filmművészeti alkotások, melyek kultikussá váltak az Önök és generációjuk számára? Milyen klasszikus idézetek maradtak fenn és keltek önálló életre? Kik voltak a legmeghatározóbb alkotók és művészek a régióban, legyen szó rendezőkről és színészekről? Hol nézték meg ezeket a filmeket? Simán moziban, tévében, vagy filmklubokban? Milyen „nyugati” filmek tettek benyomást életükre? És mitől lesz egy film kultikus?

Anno Budapest: Amikor még télen tél volt

Az 1987-es januárról, arról az emlékezetes télről még 2019 végén emlékeztünk meg két Anno Budapest-adásban is. Most, az adásban úgy általában azokról az igazi telekről volt szó, amikor még volt hó; mit volt, még a városban is lehetett szánkózni, és a Normafa is megtelt síelőkkel; amikor még éjszakára elmentek az emberek havat lapátolni fizetéskiegészítésért; amikor még a reggelek a hóval ellepett autó kiásásával kezdődtek;  amikor még táncoltak a hóemberek; lehetett hógolyózni a buszmegállóban és amikor még a Duna is befagyott (1963-ban történt meg utoljára). Tudták, hogy 1946–1947 telén majdnem 70 napon át volt jégtakaró legnagyobb folyónkon?

Örülünk annak, vagy inkább szomorkodunk amiatt, hogy már nincsenek ilyenek? 

Panxnotded Miklós nosztalgiavonatán ezúttal a Luxemburgba kalauzolta a Klubrádió hallgatóit. Az Anno Budapest rádiótörténeti adásában az RTL elődjét, a Radio Luxembourgot idéztük meg, amely hivatalosan 1930-ban alakult és egy olyan angol nyelvű kereskedelmi rádió volt, ahová még a Beatles is ellátogatott, és ami a magyar könnyűzenére is meghatározó hatással bírt, még a Szabad Európa zenés műsorai előtt itt lehetett aktuális dalokat hallgatni a Pacsirtákon. Ebbe a világba mentünk el és vártuk a hívásokat, melyekben emlékeikről meséltek a betelefonálók.

Szóljon a jó ebéd után a nóta!

Az Anno Budapest adásában az egykori Mátyás Pincébe invitálta Önöket a műsor stábja. Panxnotded Miklóssal az élen a legendás étteremre emlékeztünk, ami 1904-ben nyitotta meg kapuit a Március 15. tér 7. szám alatt, köszönhetően (Borostyánkői) Baldauf Mátyásnak és feleségének, Antunovics Teréziának. A hely 2020 januárjában zárt be, eredetileg egy pár hónapos felújításra, ám jött a koronavírus-járvány, és nem tudni, mikor fog újra kinyitni. A háború után államosított, majd a rendszerváltás után privatizált Mátyás Pincében olyan hírességek fordultak meg, mint Willy Brandt, Josip Broz Tito, Nyikita Hruscsov, Richard Nixon és Francois Mitterrand; Claudio Abbado, Orson Welles, Gilbert Bécaud, Andrzej Wajda, Grace Kelly, Rex Harrison, Liv Ullmann, Marina Vlady, Alain Delon, Roger Moore, Pablo Neruda és Federico Fellini; és sokan mások. Vártuk a magyaros konyhát a cigányzenével és az operettvilággal kombináló étteremről szóló emlékeiket és személyes, történeteiket.

Az adásban megszólaló vendég Lakatos Vilmos prímás, előadóművész, aki a Mátyás Pince zenekarvezetője volt.

A diszkóklub elé mentünk az Anno Budapest műsorában.

A lemezlovas Panxnotded Miklós ezúttal az egykori diszkólázat idézte meg a hallgatókkal, ellátogattunk a legendás diszkotékákba, a PeCsában a Csillagfénybe, a budai Hully Gullyba, a Fortunába, a High Life-ba, a videódiszkókról, a kultúrházak termeibe és a többibe. Megidéztük a legendás DJ-ket, Cintulát, Dévényi Tibi bácsit, Dejkót, B. Tóth Lászlót, meg a kevésbé híreseket is. Megemlékeztünk a nemrég elhunyt Frank Farianről, a legendás Giorgio Moroderről, és sztárjaikról, valamint a hazai diszkózene nagyjairól. Az adás vendége Szever Pál, a Klubrádió „testvércsatornájának”, a nemrég indult Zebrádiónak a főszerkesztője.

Legyen tánc!

Az Anno Budapestben folytatódott a mladá boleslavi autók skodálatos életét bemutató műsor. Olyan sokan telefonáltak múlt vasárnap, hogy nem mindenki fért be az adásba - így megfejeljük egy folytatással.

A hallgatók emlékeiből rakja össze az ismeretlen főváros képét Panxnotded Miklós. Budapest épületein, parkjain, közterein, szórakozóhelyein, legendáin keresztül bemutatkozik a város régi és akár az új arca is.

És mi van ha nem telefonálnak? (+36 1 240-6953 és +36 1 240-7953; SMS: +36 30 303-0953

Az Anno Budapest Facebook-oldala

Az egyes adások videós ajánlói elérhetők a YouTube csatornánkon is.

Az Anno Budapest adásait podcast formában is lehet hallgatni.

Iratkozzon fel a műsorra kedvenc online platformján!

Spotify

Apple podcast

Folytattuk az Anno Budapest múlt heti adását, ismét a rajzórákról, rajztanításról, vizuális nevelésről és művészeti oktatásról beszélgetett Panxnotded Miklós a hallgatókkal.

„A rajztanítás az elemi iskolától egyrészt a középiskola befejezéséig, másrészt a tanárképzésig fokozatos és egységes egésszé kell tenni önmagában is, de alkalmassá kell tenni arra is, hogy más tantárgyakat is szolgálhasson, azaz mint a többi stúdiumok erőteljes támogatója, mint a gyakorlati, az alkotókészség legfőbb biztosítéka, az életre nevelés nagy egységébe is beleolvadjon” - írta Dienes Károly 1915-ben a Rajzoktatás című folyóiratban.

Hogyan (nem) szerettette meg Önökkel a művészettörténetet és a rajzolást a magyar rajzoktatás?

Ez a felütése az Anno Budapestnek, melyben Panxnotded Miklós ismét arra kérte a hallgatókat, hogy osszák meg vele és a többiekkel egykori élményeiket, emlékeiket. Milyenek voltak az első ecsetvonások a rajzórán? Mi maradt meg emlékezetükben a rajzórákról a beszáradt temperákon, vizes tálkákon, félfamentes rajzlapokon, rajztáblákon, HB-s ceruzákon és csendéleti köcsögökön kívül? Sikerült-e egykori rajztanáruknak formálnia az Önök vizuális kultúráját, vagy csak inkább le kellet tudni az egészet? Jártak-e együtt kiállításokra? A rajzoláson és festésen túl milyen művészettörténeti alapokat adott az iskola és a tanár? Voltak-e rajzszakkörösök, esetleg jártak-e iskolán kívüli rajziskolába? Milyen volt a presztízse a rajztanárnak a tantestületben és a diákok közt?

Anno Budapest: Óévbúcsúztató házibuli

Különös szilveszter: Maratoni óévbúcsúztató házibuli az Anno Budapestben. Panxnotded Miklós ezúttal Pethes Vivien személyében műsorvezetőtársat is kap az adásban, melyben nemcsak az óévet búcsúztattuk, de régi szilveszterekre is visszaemlékeztünk a hallgatók segítségével. Vártuk az óév/újév témakör köré szerveződő sztorikat; végigdolgozott szilvesztereket; petárdakárokat; túlzásba vitt pezsgőzéseket; egykori ólomöntőket és más hagyományok őrzőit; szerencsekívánságokat; történeteket nyilvános és házibulikról; illetve a legemlékezetesebb évzáró éjfélekről.

Ünnepekkor sokan látogatják meg más településeken élő hozzátartozóikat és sokan választják a vonatot, de nem mindig zavartalan ez az utazás. Az Anno Budapest adásában emlékezetes vonatos történeteket vártunk hallgatóinktól a jegyváltástól a megérkezésig; büfékocsis és postavonatos élmények; felsővezeték-szakadások és bliccelések; többször eladott helyjegyek és lehúzhatatlan ablakok; hálókocsi-történetek és couchette-kalandok; rántotthúsos szendvicsek és bolgár kalauzok; zökkenőmentes és zavaros vonatozások - minden belefért.

Elbontják a hegyeshalmi határátkelő főépületeit, az egykori útlevélkezelő fülkéket. De az emlékük itt marad velünk, továbbra is bennünk. Na ezeket az emlékeket szeretnénk vártuk az Anno Budapest adásában.

Magyarország leghíresebb vasúti és közúti határállomása afféle szimbólum is volt, itt lehetett átmenni a nagybetűs Nyugatra, ezért is hívták az ország nyugati kapujának, amelyhez közeledve sokakban kellemes érzések jelentek meg. 

Az Anno Budapest műsora megvárta, míg lecseng a 150 éves Budapest körüli ünneplés, hogy maga is elkészítse adását a másfélszáz éves Budapestről.

Az adásban Panxnotded Miklós arra kérte a hallgatókat, meséljék el neki, melyik kerületet, környéket vagy helyet tartják a legszebbnek, vagy szívükhöz leginkább közelállónak, ami valami miatt kedvesebb Önöknek, amihez különleges emlékek fűzik, esetleg ott nőttek fel, vagy csak egyszerűen szeretik Budapesten. Most csak a szépre emlékeztünk, mert az adás egy tisztelgés Budapestnek.

Az Anno Budapest adásában könyvtárba mentünk. Ami nemcsak azért különleges alkalom, mert vasárnap délután a könyvtárak zárva vannak, hanem, mert most nem kell csendben lenniük. Sőt! 

Miért szerettek könyvtárba járni? Mennyi késedelmi díjat kellett fizetniük egy-egy későn visszavitt kötet után? Milyen író-olvasó találkozón vettek részt? Mi igaz abból, hogy könyvtárban lehetett a legjobban csajozni? Tényleg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye a legjobb hely vizsgaidőszakban tanuláshoz? Hogyan látják a könyvtárak modernkori szerepét? Melyik a kedvenc könyvtáruk és miért? Mozgókönyvtár, zenei könyvtár, fiókkönyvtár, szakkönyvtár - melyiket miért szerették/szeretik?

„Szállj velem, még nem repültem senkivel!”

Az Anno Budapestben folytatódott a múlt heti reptéri kalandok és emlékek felidézése.

Ezúttal Ferihegyre vezetett az Anno Budapest adása.

Reptéri történeteket vártunk hallgatóinktól. Arra volt kíváncsi Panxnotded Miklós, milyen repülőtéri emlékeik vannak, elsősorban nem is magára a repülésre, hanem inkább a reptérre vonatkozóan: indulások és érkezések, örömteli viszontlátások, elveszett csomagok, törölt járatok, reptéren töltött éjszakák, vámtisztek nagyvonalúsága és pitiánersége, na és persze a gyönyörű stewardessek.

Légy jó mindhalálig!

"Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és irigy. 

Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így. 

Sokszor bántanak téged honnan jöttél ne szégyelld. 

Én csak azt kívánom, bármi lesz is, hogy ember légy, fiam!"

Atyai tanácsokat kaptunk rengeteget, még ha nem is pont apánktól, hanem más felnőttektől is megtudtuk, hogy ha nem tanulunk, nem lesz belőlünk senki!; és hogy "Szeressük egymást gyerekek, hisz minden percért kár!".
Nos, az Anno Budapest adásában ezeknek a jótanácsoknak, intelmeknek adtunk teret, Panxnotded Miklós arra volt kíváncsi, milyen parainesist és életbölcsességnek szánt útravalót kaptak szüleiktől, rokonuktól, közvetlen környezetüktől, amiről úgy gondolták, hogy fontos ahhoz, hogy boldoguljunk az életben. Igazuk volt? Megfogadták-e ezeket, vagy éppen az ellenkezőjét csinálták?

Kell egy kis mellékes!

Az Anno Budapestben ezúttal arról beszélgetett Panxnotded Miklós a hallgatókkal, hogy fiatal korában, a tanulmányai alatt ki hogyan teremtette elő a zseb- és költőpénzt. Takarítás, újságkihordás vagy - árulás, plakátragasztás, hulladékgyűjtés, magántanulók oktatása, építőtáborozás, építőipari segédmunka, vagonpakolás, piacozás, statisztálás, modellkedés, kézműves termékek gyártása, seftelés, csempészés, szezonális és diákmunkák vagy épp bármi más, amivel pénzhez lehetett jutni.

 Az Anno Budapest témája a zeneoktatás volt.

„Nem lehet egészen boldog ember, akinek nem öröm a zene. Erre az örömre azonban tanítani kell az emberiséget, mert magától nem jut el odáig.” - mondta Kodály Zoltán.

De hogyan juthatott el ahhoz az „odáig” az ember, ennek jártunk utána. Hogyan és hol tanultak zenét? Csak ének-zene órán vagy jártak zeneiskolába? Esetleg magántanár foglalkozott Önökkel, hogy szépen megtanuljanak zongorázni? Miért kellett minden hangszeres képzést furulyával kezdeni a zeneiskolában? Tényleg mindenki utálta a szolfézst? Cipeltek-e fel versenyzongorát a panelház nyolcadik emeletére, hogy a gyerek gyakorolhasson otthon is? Hol lehetett gyakorolni a dobolást? Hogyan ment az idegeikre a fenti szomszéd gyereke, aki órákat gyakorolt hegedűn? Ütött-e a kezükre a zenetanár, mert rossz billentyűt nyomtak a zongorán? Miképp szerettette vagy utáltatta meg a tanár vagy kórusvezető a zenét önökkel? És mit profitáltak a zenetanulásból, éneklésből felnőtt korukra, annak ellenére, hogy nem lettek zenészek?

Ezúttal a Nyugati pályaudvarra vitt vissza az Anno Budapest múltba röpítő vonata.

A Rudas László / Podmaniczky utca és a Váci út között van a főváros impozáns, egykor szebb napokat látott pályaudvara, az Eiffel-iroda által tervezett Nyugati, ahonnan keletre, nyugatra, északra egyaránt indultak vonatok. Megannyi történet, megannyi utazás - szálljunk fel a nosztalgiavonatra! Ott voltak-e a Loksi koncertjén 1992-ben? Mit gondolnak a Nyugati aluljárójáról? Vagy a két irányból épített, ám végül össze nem találkozó felüljáróról? Emlékeznek-e, amikor megjelent itt a metró? Rémlik-e, hogy a Nyugati küldő vágányainál egy szerelvényben hajléktalanszálló működött? Utaztak-e Velencébe, este 6-kor felszállva a Nyugatiban, reggel 6-kor megérkezve a Santa Luciára? De ha emlékeik vannak az egykori Bahnhofról vagy a Bank diszkóról, a plázakorszak előtti Westend Udvarról, ahol az Éhes Bakter büfében éjjel is lehetett „Kondi Bucit” falatozni, vagy esetleg van emlékük 1962-ből, amikor egy szerelvény kifutott a Lenin körútra.

Az Anno Budapest ezúttal „kommunista vasárnapot” tartott október 8-án, az adásban a társadalmi munka és a patronálás volt a téma.

„A szocialista életmód alapvető követelménye a közösségi magatartás, melynek egyik fontos megnyilvánulási területe a közélet. A közélet a szocialista társadalomban tágan értelmezendő: nemcsak a társadalom egészének, vagy kisebb egységeinek alakítása érdekében folyó politikai tevékenységet foglalja magában, hanem a szocialista gazdasági-társadalmi rend jellegéből adódóan közéleti tevékenységnek minősíthető a termelés fejlesztése érdekében kifejtett társadalmi munka, vagy a kulturális élet kibontakozását segítő önkéntes tevékenység is.” - írja egy 1980-as „A szocialista életmód kutatásának eredményei” című tanulmány.
De hogyan emlékeznek erre a kibontakozásra a hallgatóink? Milyen társadalmi munkákat végeztek önkéntesen és milyeneket kötelezően ajánlottan? Mennyire szenvedték meg a kommunista szombatokat, illetve milyen érzés volt ezeknek a munkáknak az eredményében gyönyörködni? Építettek-e fel/újjá árvíz által elvitt települést (pl. Csengerújfalu 1970); játszóteret vagy közösségi házat? Gyerekként vállalták-e társadalmi munkában, hogy ünnepségeket tartsanak pártszervezeteknél, vagy mondjuk az osztályt támogató intézménynél (ami lehetett akár egy hadkiegészítő parancsnokság is). Esetleg patronált-e a munkahelyük valamilyen személyt, intézményt vagy kezdeményezést a társadalmi hasznosság nevében?
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszegettünk kommunista vasárnapunkon.

Hadd szóljon!

A Klubrádió javában zajló 2023-as őszi túlélési gyakorlatának apropóján az Anno Budapestben most egy kicsit magunkkal foglalkoztunk, a Klubrádió múltjával.

Panxnotded Miklós várta hívásaikat, hogy elmondják neki és a többi hallgatónak, milyen emlékeik vannak velünk kapcsolatban. De ne a műsorokról és a műsorvezetőkről, hanem inkább arról, miért szeretik a Klubrádiót, ott voltak-e valamelyik Szörp-Szóda fesztiválon, a 2011-es SYMA csarnokban rendezett támogató koncerten, a mellettünk szóló szolidaritási tüntetések valamelyikén. Jelen voltak-e valamelyik tárgyalásunkon? Hogy élték meg, amikor elhallgatott a frekvenciánk, és hogyan sikerült átállni az online rádiózásra?

Különórára invitált az Anno Budapest.

Panxnotded Miklós ezúttal a szakkörök, különórák, önképzőkörök, felzárkóztatások, korrepetálások témáját cibálta elő a sifonérból, hogy a Klubrádió hallgatóinak segítségével egy izgalmas interaktív műsort készítsen.

Milyen szakköröket látogattak, volt-e kedvenc tanárjuk, akiktől a tanórák anyagán túl is sokat tanultak? Volt-e olyan idősebb diák, szomszéd, rokon, aki segített abban, hogy ne bukjanak meg a pótvizsgán vagy épp sikerüljön a felvételijük? Milyen iskolai vagy iskolán kívüli foglalkozásokat látogattak? MHSZ-es ejtőernyőzés, lovaglás, színjátszókör is belefér.

Dicsőségtabló volt az Anno Budapestben (miközben javában tombol a Szörp-Szóda fesztivál).

Panxnotded Miklós arra volt kíváncsi ezúttal, kik (voltak) azok az emberek, akiket tisztelnek, akikre felnéznek, akiknek a személyisége meghatározó erővel bírt az Önök életének alakulására. Egy (nagy)szülő, egy rokon, egy barát, egy tanár, egy szomszéd, akik nem hírességek, de kisebb környezetben sokak megbecsülését kivívták. Vagy mondjuk olyan ismert emberek - sportolók, művészek, gondolkodók, stb. -, akik nagyban formálták az Önök értékrendjét. Megemlékeztünk ezekre a nagyszerű emberekre, példaképekre!

Mi leszel, ha nagy leszel? 

Folytatjuk a témát.