Beleillik a magyar putyinizálódásba, a civil szervezetek, a tudomány, a sajtó, a szabad élet elleni fellépések sorába. Úgy látszik, a diktatúrák és diktatúrácskák egymás természetes szövetségesei. A rubelnak sincs szaga.

Gondoljunk most három tizenkét éves, elképzelt kislányra, ők 2013-ban születtek. Hanna, Anna és Jázmin az ő nevük, a Központi Statisztikai hivatal adatai szerint a tárgyévben ezek voltak a legtöbbször anyakönyvezett lánynevek. 

Hol a görög drámákból ismert kar, amelyik nem csupán bólogat, hanem segít értelmezni a helyzetet?

Arra kérem, ne fenyegesse őket, mert ők is, ahogy talán ön is, jót akarnak ennek az országnak. Csak máshogy gondolkodnak arról, hogy mi is az a jó. Ezt egy szabad országban, amit többekkel együtt ön épített fel, szerencsére megtehetik.

A pedofil igazgató mentegetéséért elítélt K. Endre kegyelmet kapott, s szabadon grasszál, az érdekében Novák Katalin köztársasági elnöknél közbenjáró Balog Zoltán a helyén van és továbbra is püspökként az református egek ura az egyházban, a lemondott/leváltott Novák Katalin államelnök és Varga Judit miniszter milliós jövedelemmel a Fidesz megbecsült tagja.

Tudják, mi a különbség Dimitrij Peszkov, a Kreml szóvivője és Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója között? Putyin embere szerint ha NATO-tag nem is, de elvileg az EU-tagja lehet Ukrajna, Orbán embere eközben közölte: Ukrajna ne jöjjön se a NATO-ba, se az EU-ba!

Igen, a memória nem mindig segíti az eligazodásunkat a világban. Tetszik vagy nem, a sértett, a megbántott emberek, a képességeik és szorgalmuk miatt lemaradtak, a tisztes bosszúállók és a seggnyalásban hagyományosan jelentkezők igen gyakran előbb értik meg az idő úgynevezett szavát.

Az, hogy a magyar kormány más országok választásaiba avatkozik, észak-macedón, grúz, szlovén, vagy éppen az amerikai stb. ügyekbe, nem sérti a mi szuverenitásunkat, hiába ágál az ellenzék, ellenkezőleg, a kreativitásunkat dicséri, amellyel az orbáni rezsim hatékony rendszerexportot valósít meg.

Miután a gazdaság teljesítménye helyett az infláció vett repülőrajtot, idén nem marad más, mint feltekerni kattanásig a gyűlöletet és az ideológiai harcot. Mivel a törzsszavazók is bemennek a boltba és bekerülnek a kórházba, valahogy bennük is kell tartani a lelket, valami nagyobb és félelmetesebb képet muszáj festeni eléjük.

Jegyzetében Dési János azt képzelte el, hogy nézhet ki a Ga(rá)zdálkodj okosan NER-módra.

Sebestyén Géza, az MCC gazdaságpolitikai műhelyének vezetője szerint ma jobb szegénynek lenni Magyarországon, mint a bűnös nyolc év utolsó évében, 2010-ben gazdagnak lenni volt, mert a szegényeknek sokkal több mobiljuk, autójuk, vagy éppen mikrohullámú sütőjük van, mint amennyit a korábban gazdagabbnak számítók a NER áldásai előtt birtokoltak. Józsa Márta jegyzetében elmondja, ő nem állt volna meg itt.

Az orosz propaganda boldogan tolja Trump szekerét, alkalomadtán pedig orosz diplomaták jelennek meg Magyarországon a magukat „hagyományőrzőknek” nevező félkatonai vagy a szimplán nyilasnak tekintő szervezetek háza táján. 

Ha nem gondolom mindenről ugyanazt, mint a tábor, mondjuk a harmadik oltást már nem akarom járvány idején, vagy Trump híveként is elismerem, hogy az előző választást amúgy elvesztette, akkor könnyen elveszhetek a semmiben.

Amit tizennégy év alatt elloptak, amit kiszárítottak vagy éppen felszámoltak, már hirtelen jött pénzzel sem lehet helyreállítani. És ez itt a lényeg; most jutott el ez a politikai rendszer a fordulóponthoz, akár tovább öntik a pénzt és gyarapítják a vagyont maguk számára, vagy a föltámadott társadalmi feszültségeket bármekkora pénztömeggel próbálják enyhíteni, nem megy.

Újabban csupa, csupa jó hír érkezik a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét.

A Győrben gyártott Audira nem lesz büntetővám, az ingolstadtira meg igen? Kétlem. Vagy mostantól amerikai gázt és olajat veszünk? Akkor mi lesz a gondosan vigyázott szuverenitásunkkal?