"Az ironikus attitűd és mosolygás csak a reflektálatlanul gyűlölködőkre vonatkozik. Mindenen nem mosolygok: ha reflektált gyűlölködés tapasztalok, lefagy rólam. Baszottul nem nézek távolba elnézően, semmi geciséget nem nézek el."Kukorelly Endre válasza Kardos András "Kerteljük műveinket"? című publicisztikájára. 

Balgák a fideszes alapítványok átváltozó művészei. Elhiszik, hogy kinevezésük örök életet biztosít számukra.

Ordas hazugság, hogy a Demokratikus Ellenzék a szocialista rendszer része volt.

Nem vitatom az érdemeimet, de mégis, hogyan kerülök én ebbe a helyzetbe, mit követtem el?  

Hogyan is lehetne boldog a többség egy olyan országban, amely folyamatosan a kormány által szított félelemben él, ahol lassan egy évtizede veszélyhelyzetet imitál a hatalom. Ahol a társadalomi csoportok tagjai között a legerősebb kohéziós erő a többi társadalmi csoport iránti gyűlölet.

Bencsik diktatúraszolgáló egyed kétségkívül magyar ember, ezért nagyon megnyugtató, hogy ugyan jó mélyen eldugva, de benne is lakozik egy darab Petőfi. El sem merem képzelni, hogy ez az ember még mely diktátorok igazhitű talpnyalonca lenne, ha netán mégsem lakoznék benne az az icipici Petőfi.

Azokra van szükségük, akik most is, mint egykoron, "amint hírt kaptak uruk kitéréséről, rögtön igazat adtak neki."

A gyűlölet állami projektté lett, mi meg nézzünk pozitívan a jövőbe? Nyílt levél Kukorelly Endrének

"Zelikének meg elmondom majd, hogy semmiképpen se vágja magát az ártatlanok pózába, mert nem ártatlan. S hogy CIA ügynökként hazafit játszani legalább annyira ripacskodás, mint fasszal zongorázni." (Mandiner)

Puccini nem egy amerikai nagykövet neve, de ez nem garancia arra, hogy egyéb súlyos tévedések ne fordulhassanak elő körülötte - derül ki Arató András írásából. 

Latabár Kálmán nem volt forradalmár, és nem volt ellenálló. Mégis, annál mélyebb jelenete van a magyar filmnek, mint amikor Peti bohócot megalázzák, sőt meg akarják ölni. És Peti játszik, és a katonák a sír szélén nevetnek, és aztán Peti és az elefánt visszatér a cirkuszba. De ahogy az Állami Áruházban, úgy Peti bohóc diadalában sem a szocializmus végső győzelmének lelkesedése hatja át Latyit, hanem az a szeretet, mely közösséget teremt emberek között is a legdühöngőbb diktatúra idején is.

Hoppá, de a rendszer, az adott szakterület meg mégsem működik? Kit érdekel. A lényeg, hogy azt hidd, hogy működik. Mátrix, mi? Nem tetszik? Jártatod a szádat miatta? Na, majd jól besorollak a másik legstabilabb bástya, a mindenkit (is) renddel és fegyelemmel, nota bene "teljesítmény számokéréssel" egzecíroztató rendőrtábornok alá, osztjónapot! Probléma az nincs. Nem beszélünk róla, tehát nincs. Tisztára, mint a Kádár-korszakban a kábítószerezés. Nem beszéltek róla, tehát nem volt.

Korda és Koós teljesítménye annál figyelemre méltóbb, mert sokan lekezelték őket, sokan a tömegkultúra átlagába szorították mindkettőjüket, de ők nem mentek bele a rendszerváltás utáni átöltözésbe. Maradtak kik voltak, az egyikük ironikus, belsőleg distanciált, jó humorú nőimádó Fradidrukker, a másikuk pedig lírai, édeskés, "Klárikázó", remekhangú mindenki kedvence.

"Annyi dolgom volt, embereimmel, megmondom úgy, ahogy van, kerestük Petőfi Sándort." (Hofi Géza: Hofisszeusz)  

Arany rendíthetetlenül autonóm személyiség volt, a belső szabadságot mindennél többre tartva, így a tisztességtelen kompromisszumokra képtelennek bizonyult. Nem zavarta, hogy akadtak, akik ezért ármányos, veszedelmes embernek tartották, gőgösnek, irigynek és embergyűlölőnek, a tőle megszokott finom iróniával maga tette föl a kérdést: ezután „miért ne lehetnék egy kicsit hazaáruló is?”

Nem a Fideszt kellene végre megérteni (azt nem is lehet), vagy a magyar választó nevű elvont entitást (azt pláne nem lehet), hanem Heideggert.