Arató András: Dé Dúró be, El Simon el

Népi- alias illiberális demokráciánk töretlen fejlődésének jeleként értelmezhetjük azt a jelenséget, amikor a társadalmi igazságtalanságok következményeként műveltséget megszerezni nem tudó, ámde feltörekvő, ambiciózus, a közösségért tenni akaró emberek végre lehetőséget kapnak arra, hogy a bukott szellemi arisztokrácia egy-egy darázsfészkéből sajátkezűleg rúgjanak ki igazgatókat, az illetők alkalmasságától függetlenül. Végre olyan országban élhetünk, ahol egy Csák rendelkezik a Nemzeti Múzeum igazgatójának sorsa felől. Ennek a miniszternek az innovativitása már akkor bebizonyosodott, amikor fülében viasszal a szirén szigetek veszélyes vizein hajózva világossá tette, nemcsak a történelem, hanem az irodalom is átírható.

Ráadásul ezt az első látszatra drasztikusnak tűnő humánpolitikai intézkedését indoklással látta el, ami a fejlett NER-ben egyáltalán nem szükséges, miáltal szokatlan megoldás. Lehetetlenné vált az együttműködésük, minthogy a múzeumi direktor beengedte a kiskorúakat a buzeráns propaganda határmezsgyéjén lavírozó Nemzetközi Sajtófotó kiállításra egy meglehetősen gyenge hivatkozással, miszerint a teremőrök nem kérhetik el a látogatók személyi igazolványát. Pedig ő maga, Csák, személyesen vette a vállára a fáradságot, és rendeletet alkotott a kiskorúakat az óvodáskori nemátalakításokkal és a melegpropagandával szemben született korszakos törvény konkrét végrehajtásáról. L. Simonnak azonnal törvénymódosítást kellett volna benyújtania a személyi igazolványok jogállapotának módosítására, és akkor már másnap reggel maga szelektálhatta volna az érkezőket. Nemcsak nem lépett megfelelően, hanem még viccelődött is, márpedig egy kultuszminiszter olyan bajuszt hord, amilyen nő neki.

Vegyük észre, a pillanat nagyszerűsége más dimenziókkal is rendelkezik. Az egész folyamat kezdeményezője egy ellenzéki politikus, a könyvek újra hasznosításának nagy barátja, pontosabban barátnője volt. A NER töretlen fejlődésének ez egy aranybetűs napja, demokráciánk kiszélesedésének nagyszerű fejezete, midőn most először tett magáévá a kormány egy, az oppozícióból érkezett javaslatot, egyrészt bizonyítva saját nyitottságát a bárhonnan érkező országépítő ötletek iránt, másrészt most először volt az ellenzéknek olyan felvetése, ami nem a haza számos ellenségének az érdekeit szolgálja. Talán már meg is leltük a politikusasszonyság személyében a Nemzeti Múzeum következő direktorát.

Csák miniszter az elbocsájtó szép üzenetében elismerte L. Simon korábbi érdemeit, feltételezhetően különösen azt, amikor megszavazta az ún. gyermekvédelmi törvényt.