Hősök és bolondok - Dési János jegyzete
A Somkuti Bálintoknak a maguk módján igazuk van. Ők lefeküdtek az erőnek, az orbáni hatalomnak, sokra viszik még – még ha tahók is. A tahóság kötelez.
Korruptopoly – Józsa Márta jegyzete
Indul az integritásérzékenyítés, először tanároknak, hogy aztán majd a gyerekek is játékos formában ismerhessék meg a korrupció társadalmi következményeit.
Mi marad utánuk? – Rózsa Péter jegyzete
Ennek a kurzusnak a jó törvények csak akadályt jelentenek önkényen alapuló kormányzásuk fenntartásában. Mégsem az a fő kérdés, vége lesz-e a rezsimnek belátható időn belül.
Péter a rengetegben - Hardy Mihály jegyzete
Ez a külügyminiszteri látogatás minden elemében súlyos diplomáciai katasztrófa. Magára valamit is adó európai vagy nyugat-európai politikus az elcsalt 2020-as választások és a vérbefojtott belarusz tüntetések óta be sem teszi a lábát Minszkbe.
Min-Ho nem Ryan - Szénási Sándor jegyzete
"Amikor neked, katona, azt parancsolják, hogy tüzelj, nem azt válaszolod, hogy igenis, parancsnok elvtárs. Te a politikai tiszthez fordulsz, és megkérdezed az elvtársat hogy jóváhagyja-e a másik elvtárs utasítását. Ha igen, lőhetsz."
Orbán Lenin-rendje - Kárpáti Iván jegyzete
Magyarország kormánya jelenleg hatékonyabban képviseli Oroszország érdekeit, mint maga a moszkvai külügyminisztérium, már ha elfogadjuk azt a jóindulatú feltételezést, hogy Orbán Viktor egyáltalán magyar miniszterelnök és nem osztályvezető Szergej Lavrov hivatalában.
A család az első - Dési János jegyzete
"Kedves Tiborcz/Orbán/Mészáros – örülök, hogy hozzájárulhattam a gazdagodásotokhoz."
Víz, villany – Józsa Márta jegyzete
Magyarországon százezrek küzdenek úgynevezett vízszorongástól. Ők azok, akik sokszor naponta órákat töltenek azzal, hogy vödrökben hazacipeljék a legközelebbi közkútról az ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra használható vizet.
Arató András: Jó hetünk lesz
27/02/2023 19:33
| Szerző: Arató András/Klubrádió
Könnyű kijelentés, ez már az 556. jó hetünk. Pedig, ahogy napról napra, hétről hétre, évszázadról évszázadra elleneink mindenfélével próbálkoznak, mert a teret, az időt és egyéb háttérhatalmakat egyetlen töretlen cél vezérel: gáncsoskodni szorgalmas népünkkel és vezérével szemben.
De hiába!
Mazsolázzunk kicsit, ha már így hétfőre fordult a naptár.
Ott van mindjárt ez a különleges katonai művelet, amit azért indíttatott el Amerika Ukrajnával, hogy az ő beosztottja, Európa szankciós inflációval gyengítse azt a középhatalmat, amelyik azonnal, sőt, már előtte sapkát húzott erre-arra. Coki neked, Joe! És márpedig papoknak nincs helyük a szankciós listán, továbbá már régen vége lenne az akciónak, ha a (hanyatló) Nyugat nem tömné fegyverekkel az ukránokat, vagy ha Trump.
Finnek és svédek a NATO-ban? Ugyan már, ott mi vagyunk. Persze ha hazánk nem a szélen lenne, akkor leszxrnánk, de a Jóisten úgy rendezte a dolgokat, ahogy.
Az arrogáns orvosi kamara (MOK) csak azért nem fenyegette fegyelmivel azokat az orvosokat, akik aláírják a boldogító háziorvosi szerződésüket, hogy a hippokratészi helyébe ne léphessen a gulyási, más néven pintéri eskü. Van békés megoldás: Pintér máris előterjeszti a törvénymódosítást, amely megszünteti a kötelező kamarai tagságot. Nem a Parragh-félében, hanem az orvosiban.
És az áldozatkészség sem halt ki felelős vezetőink lelkéből. Már-már veszélybe került a honi felsőoktatás, vagy legalábbis a világszínvonala Gyuri bácsi áskálódása miatt, ám csak akadt négy derék magyar, aki inkább lemondott miniszterelnöki-miniszteri megbízotti rangjáról, csak hogy ne hagyja cserben a tanulóifjúságot. Közülük is különösen megható Szili Katalin személyiségfejlődése, aki a szocialista köztársasági elnökjelöltségtől jutott el odáig, ameddig.
A piacgazdaság téves útján tett 30 éves kitérőről a helyes irányban már megtette az első lépéseket hazánk. A Nemzeti Dohányboltok fontos fejezet az illiberális tervgazdasági rendszer kiépítésének rögös útján. Az árakra húzott sapkák, a kötelező raktárkészletek előírása éppoly fontos mérföldkövei a fejlődésnek, mint az oktatás és az egészségügyi belügyesítése, vagy a mértéktelen kultúra-fogyasztás visszaszorítása. Most újabb fontos állomáshoz érkezünk, végre megszűnnek az építőanyagtermelésben és kereskedelemben uralkodó anarchisztikus és nemzetellenes állapotok. Nem úgy van az, hogy össze-vissza téglát, cementet meg csöveket gyártunk és árusítunk. Éljen és virágozzék a Nemzeti Tüzép!
Nyilvánvalóan tanultak országunk vezetői az egyébként oly sikeres szocializmus hibáiból, és csak azokat az elemeket építik vissza, amelyek beváltak. Ilyen például az egypártrendszer, ám az állami helyett a huszonegyedik században a Családi Tulajdon a boldogsághoz vezető helyes út.
Harcunkban nem vagyunk egyedül. A szombathelyi Sarlós Boldogasszony Székesegyházban fellépett egy vendég-igehirdető Amerikából, akitől megtudtuk, Jézus, noha nem volt neki kötelező, eljött Magyarországra, mert nekünk nagyszerű miniszterelnökünk van, ráadásul druszák is ők, minthogy neki, mármint Jézusnak van egy másik neve is, mégpedig a Viktor. És hogy teljes legyen a kép, az ő mamája pedig valójában Mária-Viktória. Egyesek máris blaszfémiát kiáltanak, mondván, hogy e kitűnő atya önmagát jogosította fel a névadásra. Pedig nem is ez a legfőbb veszélye az igehirdetés e váratlan fordulatának. Hanem ha szabadjára engedjük a bűnös képzeletet, még valaki imígyen kiálthatna fel: Jézusom, Viktor a kereszten!
Ettől a héttől is csak jót várhatunk.
