Kasztroly – Józsa Márta jegyzete
Általános statisztikusi vélekedés, hogy a magyar keresetekről pontosabb képet ad a mediánjövedelem. Vagyis az a bér, aminél a munkavállalók fele többet, fele kevesebbet kap kézhez egy hónapban. Így adódik az a helyzet, hogy a statisztikai hivatal által megállapított átlagkeresetnél a magyar munkavállalók 75 százaléka kevesebbet keres.
A hőbörgők – Szénási Sándor jegyzete
A NER szerint Magyart, és csak őt kell kicsinálni, mert ha ez sikerül, a mögötte álló tömeg a központi agy irányítása híján késedelem nélkül feloszlik, és másnap egykori hősére már nem is fog emlékezni. Ez O.V. szilárd meggyőződése, és tévedése oka. Nem hiszik el, hogy nem egyetlen emberrel hadakoznak …
Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete
Az a kérdés, hogy lehetett volna ezt máshogy, jobban, élhetőbben csinálni, vagy az ország történelméből, társadalmi viszonyaiból nem következik más, csak a stagnálás, és az a hatalmi berendezkedés, mint az ország kormányzásának egyetlen működő, ám de leginkább a semmibe vezető módja, ami az elmúlt tizennégy évben kialakult, megszilárdult, és sajnos legitimációt is nyert?
Bort, búzát, akkumulátort - Rózsa Péter jegyzete
Az egyik csúsztatás a mai orbáni definícióban, hogy a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között különbséget téve, a pénzromlásért a spekulánsok felelnek. És a magyar gazdaság egyre romló eredményeiért vajon ki, vagyis, hogy az 2022-es gazdasági teljesítményéhez szinte képest minden szektor alulmarad, az autóiparra épített orbáni csoda finoman szólva is halványulóban van, a visszafogott állami beruházások mellett gyárleállás, létszámcsökkentés egyre-másra, és persze az élelmiszerinfláció megint kúszik felfelé.
Mission Impossible - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna döntést hozott Orbán és az ő egójának nélkülözéséről az eljövendő tárgyalásokon, s bár Trump a hírek szerint adna neki szerepet, Kijev annyira gyenge sosem lesz, hogy a magyar kormányfő Ukrajnát überelhesse.
Miért most hagynák a fosztogatást? – Kárpáti Iván jegyzete
Nincs pénz a pályaudvarok rendbetételére – szólt a meglepően őszinte üzenet. Semmi gond, lovak közé dobják a gyeplőt, így aztán XXI. századi plázába futhat majd be az ötven éves szerelvény.
Se nem béke, se nem misszió - Hardy Mihály jegyzete
Az égvilágon senki és semmi nem hatalmazta vagy kérte fel Orbán Viktort vagy Szijjártó Pétert, hogy közvetítsen Kijiv és Moszkva, a Vatikán és Mar a Lago vagy Isztambul között.
Schengen - Józsa Márta jegyzete
Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.
Arató András: Jó hetünk lesz
27/02/2023 19:33
| Szerző: Arató András/Klubrádió
Könnyű kijelentés, ez már az 556. jó hetünk. Pedig, ahogy napról napra, hétről hétre, évszázadról évszázadra elleneink mindenfélével próbálkoznak, mert a teret, az időt és egyéb háttérhatalmakat egyetlen töretlen cél vezérel: gáncsoskodni szorgalmas népünkkel és vezérével szemben.
De hiába!
Mazsolázzunk kicsit, ha már így hétfőre fordult a naptár.
Ott van mindjárt ez a különleges katonai művelet, amit azért indíttatott el Amerika Ukrajnával, hogy az ő beosztottja, Európa szankciós inflációval gyengítse azt a középhatalmat, amelyik azonnal, sőt, már előtte sapkát húzott erre-arra. Coki neked, Joe! És márpedig papoknak nincs helyük a szankciós listán, továbbá már régen vége lenne az akciónak, ha a (hanyatló) Nyugat nem tömné fegyverekkel az ukránokat, vagy ha Trump.
Finnek és svédek a NATO-ban? Ugyan már, ott mi vagyunk. Persze ha hazánk nem a szélen lenne, akkor leszxrnánk, de a Jóisten úgy rendezte a dolgokat, ahogy.
Az arrogáns orvosi kamara (MOK) csak azért nem fenyegette fegyelmivel azokat az orvosokat, akik aláírják a boldogító háziorvosi szerződésüket, hogy a hippokratészi helyébe ne léphessen a gulyási, más néven pintéri eskü. Van békés megoldás: Pintér máris előterjeszti a törvénymódosítást, amely megszünteti a kötelező kamarai tagságot. Nem a Parragh-félében, hanem az orvosiban.
És az áldozatkészség sem halt ki felelős vezetőink lelkéből. Már-már veszélybe került a honi felsőoktatás, vagy legalábbis a világszínvonala Gyuri bácsi áskálódása miatt, ám csak akadt négy derék magyar, aki inkább lemondott miniszterelnöki-miniszteri megbízotti rangjáról, csak hogy ne hagyja cserben a tanulóifjúságot. Közülük is különösen megható Szili Katalin személyiségfejlődése, aki a szocialista köztársasági elnökjelöltségtől jutott el odáig, ameddig.
A piacgazdaság téves útján tett 30 éves kitérőről a helyes irányban már megtette az első lépéseket hazánk. A Nemzeti Dohányboltok fontos fejezet az illiberális tervgazdasági rendszer kiépítésének rögös útján. Az árakra húzott sapkák, a kötelező raktárkészletek előírása éppoly fontos mérföldkövei a fejlődésnek, mint az oktatás és az egészségügyi belügyesítése, vagy a mértéktelen kultúra-fogyasztás visszaszorítása. Most újabb fontos állomáshoz érkezünk, végre megszűnnek az építőanyagtermelésben és kereskedelemben uralkodó anarchisztikus és nemzetellenes állapotok. Nem úgy van az, hogy össze-vissza téglát, cementet meg csöveket gyártunk és árusítunk. Éljen és virágozzék a Nemzeti Tüzép!
Nyilvánvalóan tanultak országunk vezetői az egyébként oly sikeres szocializmus hibáiból, és csak azokat az elemeket építik vissza, amelyek beváltak. Ilyen például az egypártrendszer, ám az állami helyett a huszonegyedik században a Családi Tulajdon a boldogsághoz vezető helyes út.
Harcunkban nem vagyunk egyedül. A szombathelyi Sarlós Boldogasszony Székesegyházban fellépett egy vendég-igehirdető Amerikából, akitől megtudtuk, Jézus, noha nem volt neki kötelező, eljött Magyarországra, mert nekünk nagyszerű miniszterelnökünk van, ráadásul druszák is ők, minthogy neki, mármint Jézusnak van egy másik neve is, mégpedig a Viktor. És hogy teljes legyen a kép, az ő mamája pedig valójában Mária-Viktória. Egyesek máris blaszfémiát kiáltanak, mondván, hogy e kitűnő atya önmagát jogosította fel a névadásra. Pedig nem is ez a legfőbb veszélye az igehirdetés e váratlan fordulatának. Hanem ha szabadjára engedjük a bűnös képzeletet, még valaki imígyen kiálthatna fel: Jézusom, Viktor a kereszten!
Ettől a héttől is csak jót várhatunk.
