Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Arató András: Navigare nesze ezt – a lerágott csolnak
10/08/2023 09:56
| Szerző: Arató András
Olyan ez a Rose d’Or, mint a konyak (volt a komenizmusban). Utóbbit a munkásosztály saját italaként tartotta számon, amit az ő választott képviselőin keresztül fogyasztott.
Legyetek bátorak – e szavakkal bocsátotta vízre Robert az öccsét, James Onedint, pontosabban Charlotte Rhodes-t, még pontosabban a Charlotte Rhodes nevű három árbócon dagadó keblű vitorlást, minthogy James elunta az alsó középosztályt, és célba vette a közép-középosztályt. Volt ennek a vállalkozó kedvű, kedves, antipatikus fiatalembernek – a költő szavait lízingelve – vér a pucájában, az üzlet érdekében sok-sok áldozatot vállalt. Többek között egy idősebb, szaknyelven szólva öregecskedő hölgyet vett feleségül a cél érdekében. Minthogy a sikért nem adják ingyen.
A karrier alakulását az ötven év előtti magyar közönség lélegzetvisszafojtva figyelte, tanúként követve a jellemfejlődés gyönyörű példáját – a főszereplő a történet elején egy fiatal ember, a végén meg nem. És ahol kellett, ott honunk polgárai anyagi áldozatot is vállalva beavatkoztak. Minthogy ez a vízi vállalkozó nem átallott afro-afrikai embereket eladási céllal szállítani, a későbbi korok illegális migrációja számára mutatott be technológiai receptet. A magyarok felismerték a mi fehér és keresztény kultúránkra leselkedő veszélyt, és legott megkezdték a gyűjtést Isaura fölszabadítása érdekében.
Legyetek bátorak, és ha megsegít Isten és Orbán Viktor titeket és még fel- vagy alcsútiak is vagytok születésileg, akkor röpke tizenhárom esztendő alatt nyolcvankettőezer-ötszázszorosára gyarapodik a vagyonkátok. Ha okosabbak vagytok a Zuckinál. Amennyiben hiányzik valamelyik adottság a felsoroltakból, akkor sincs baj, hiszen egy jó gázszerelő iránt mindig van kereslet. E szavakkal bocsájtotta az élet tengerére honunk legnagyobb vagyonkezelője a szavait csillogó szemekkel szürcsölő tanulóifjúságot.
A radikális balliberális média, karöltve a hungarofób dollárbaloldallal ismét kettős mércével mérgezte a közvéleményt. Lölő így, Andrea úgy, huszonhétmilliárd meg amúgy, miközben föl sem teszik a kérdést: mi a fxszt hajózik összevissza ez az Onedin?
Pedig gázszerelőék spórolósak. Vettek maguknak egy hajócskát mindössze egy félévi keresetükért, miközben Molnár kémiatanár úr egy ötéves Suzukira elpazarolja háromévi jövedelmét! És még ő sztrájkol, meg közalkalmatlankodásért morog. Bizony hogy Lölő nem követel magának ilyet, pedig még csak nem is közszereplő (lehetne az, de szerénységből is jeles osztályzatot érdemel). Az álompár mehetne luxusszállodákba is töltekezni, amit szorgos munkájukkal bőven kiérdemeltek, de ha már van nekik ez a csónakjuk, inkább hánykolódnak kint a tengeren. Hiába, akinek van nyaralója (alias vígkendbárkája), az röghöz van horgonyozva. Meg azért is használják az Aranyrózsát, nehogy megsértődjünk. Hisz’ mi vettük nekik, adtunk rá pénzt az ő bankocskájukon keresztül.
Egy egyszerű szabólegénynek is joga van a boldogsághoz! – ekként kéri meg a gazdagodás útjának még a kezdetén sem járó Mótel ruhaszerelő reb Tevjétől utóbbi lányának, Cejtelnek a kezét. Persze Anatevka nem Felcsút, de a leánykérés mindig nagy kihívás. Most meg a rosszindulatúak pletykálkodnak, hogy vége a boldogságnak, lejárt a szerződés. Ugyan már, a házassági kontraktus nem határozott idejű, így aztán lejárni nem tud, legföljebb fölbomlani. Közös megegyezés esetén.
Olyan ez a Rose d’Or, mint a konyak (volt a komenizmusban). Utóbbit a munkásosztály saját italaként tartotta számon, amit az ő választott képviselőin keresztül fogyasztott.
Címlapi kép: Fortepan/Bauer Sándor, 1965.
