Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Arató András: Navigare nesze ezt – a lerágott csolnak
10/08/2023 09:56
| Szerző: Arató András
Olyan ez a Rose d’Or, mint a konyak (volt a komenizmusban). Utóbbit a munkásosztály saját italaként tartotta számon, amit az ő választott képviselőin keresztül fogyasztott.
Legyetek bátorak – e szavakkal bocsátotta vízre Robert az öccsét, James Onedint, pontosabban Charlotte Rhodes-t, még pontosabban a Charlotte Rhodes nevű három árbócon dagadó keblű vitorlást, minthogy James elunta az alsó középosztályt, és célba vette a közép-középosztályt. Volt ennek a vállalkozó kedvű, kedves, antipatikus fiatalembernek – a költő szavait lízingelve – vér a pucájában, az üzlet érdekében sok-sok áldozatot vállalt. Többek között egy idősebb, szaknyelven szólva öregecskedő hölgyet vett feleségül a cél érdekében. Minthogy a sikért nem adják ingyen.
A karrier alakulását az ötven év előtti magyar közönség lélegzetvisszafojtva figyelte, tanúként követve a jellemfejlődés gyönyörű példáját – a főszereplő a történet elején egy fiatal ember, a végén meg nem. És ahol kellett, ott honunk polgárai anyagi áldozatot is vállalva beavatkoztak. Minthogy ez a vízi vállalkozó nem átallott afro-afrikai embereket eladási céllal szállítani, a későbbi korok illegális migrációja számára mutatott be technológiai receptet. A magyarok felismerték a mi fehér és keresztény kultúránkra leselkedő veszélyt, és legott megkezdték a gyűjtést Isaura fölszabadítása érdekében.
Legyetek bátorak, és ha megsegít Isten és Orbán Viktor titeket és még fel- vagy alcsútiak is vagytok születésileg, akkor röpke tizenhárom esztendő alatt nyolcvankettőezer-ötszázszorosára gyarapodik a vagyonkátok. Ha okosabbak vagytok a Zuckinál. Amennyiben hiányzik valamelyik adottság a felsoroltakból, akkor sincs baj, hiszen egy jó gázszerelő iránt mindig van kereslet. E szavakkal bocsájtotta az élet tengerére honunk legnagyobb vagyonkezelője a szavait csillogó szemekkel szürcsölő tanulóifjúságot.
A radikális balliberális média, karöltve a hungarofób dollárbaloldallal ismét kettős mércével mérgezte a közvéleményt. Lölő így, Andrea úgy, huszonhétmilliárd meg amúgy, miközben föl sem teszik a kérdést: mi a fxszt hajózik összevissza ez az Onedin?
Pedig gázszerelőék spórolósak. Vettek maguknak egy hajócskát mindössze egy félévi keresetükért, miközben Molnár kémiatanár úr egy ötéves Suzukira elpazarolja háromévi jövedelmét! És még ő sztrájkol, meg közalkalmatlankodásért morog. Bizony hogy Lölő nem követel magának ilyet, pedig még csak nem is közszereplő (lehetne az, de szerénységből is jeles osztályzatot érdemel). Az álompár mehetne luxusszállodákba is töltekezni, amit szorgos munkájukkal bőven kiérdemeltek, de ha már van nekik ez a csónakjuk, inkább hánykolódnak kint a tengeren. Hiába, akinek van nyaralója (alias vígkendbárkája), az röghöz van horgonyozva. Meg azért is használják az Aranyrózsát, nehogy megsértődjünk. Hisz’ mi vettük nekik, adtunk rá pénzt az ő bankocskájukon keresztül.
Egy egyszerű szabólegénynek is joga van a boldogsághoz! – ekként kéri meg a gazdagodás útjának még a kezdetén sem járó Mótel ruhaszerelő reb Tevjétől utóbbi lányának, Cejtelnek a kezét. Persze Anatevka nem Felcsút, de a leánykérés mindig nagy kihívás. Most meg a rosszindulatúak pletykálkodnak, hogy vége a boldogságnak, lejárt a szerződés. Ugyan már, a házassági kontraktus nem határozott idejű, így aztán lejárni nem tud, legföljebb fölbomlani. Közös megegyezés esetén.
Olyan ez a Rose d’Or, mint a konyak (volt a komenizmusban). Utóbbit a munkásosztály saját italaként tartotta számon, amit az ő választott képviselőin keresztül fogyasztott.
Címlapi kép: Fortepan/Bauer Sándor, 1965.