Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Arató András: Atlétikai VB 2023, Budapest
7/08/2023 09:13
| Szerző: Arató András
Jönnek hozzánk a világ minden tájáról a legkülönbözőbb színű, vallású, világnézetű, identitású sportolók, edzők és tán szurkolók. Igazi multikulturális ünnep, a béke kiáltványa, minden fajta háború, agresszió elutasítása - lehetne az Atlétikai VB ilyen esemény. Talán az is lesz mindenütt, ahol nem a magyar tévé adását nézik.
Már majdnem, mint egy olimpia. A 49 versenyszám mennyisége sem jelentéktelen, az ötkarikás játékok mintegy háromszáz attrakciójához is mérhető. Izgalmas, látványos futások, ugrások, dobások. Akár örülhetnénk, büszkék is lehetnénk a rendezés joga miatt. Közkívánatra épült hozzá stadion, boldogságunkban elfelejthetjük a kórházakat, iskolákat. Jönnek hozzánk a világ minden tájáról a legkülönbözőbb színű, vallású, világnézetű, identitású sportolók, edzők és tán szurkolók. Igazi multikulturális ünnep, az együttélés ünnepe, a béke kiáltványa, minden fajta háború, agresszió elutasítása - lehetne ez ilyen esemény. Talán az is lesz mindenütt, ahol nem a magyar tévé adását nézik.
2016-ban, a Riói olimpia idején írtam az alábbiakat. (Azóta volt Brazíliának egy Bolsonarója, de tavaly szépen megbukott.)
Belenéztem az Olimpia megnyitójába
A koreográfia az élet keletkezését mutatja be röviden a homo sapiens kifejlődéséig, aztán sokkal részletesebben a brazil népesség kialakulását. Ahogy érkeznek Dél-Amerikába egymás után a portugálok, spanyolok, németek, hozzák az afrikaiakat (rabszolgának). Később Japánból, Koreából, Kínából vándorolnak be nagy számban, végül a Közel-Keletről a kereskedelmet meghonosító arabok. Bemutatják, hogy Brazíliának a sokszínűség a legfőbb erénye. A „multi-kulti”.
Közvetlenül a közvetítés előtt a Magyar Televízióban látunk egy úgynevezett közérdekű reklámot, a kormányét arról, hogy mi, tudni illik a magyarok nem engedjük, hogy mások mondják meg, kivel éljünk együtt. Üzenjük Brüsszelnek, hogy értsék. Így adják, belekapcsolva az olimpiába, a népek ünnepi találkozójába. És ezt majd nézhetjük két hétig, úszáshoz, vízilabdához, rögbihez. És jönnek majd az egyperces híradóik. Anyátok! – írnám, ha írnék ilyet.
Még előtte a szpíker a stúdióban szinte minden mondatának fókuszába beleszövi, hogy Magyarország tökéletesen alkalmas a játékok megrendezésére. Látjuk-halljuk a mindig vicces ország-elnökünket (Áder János): itt az ideje, mondja, hogy végre ne egy megapolisz adjon otthont a világ sportolóinak, mert Budapest nem megapolisz, hanem egy nem megapolisz.
Szerettem az olimpiát - az eszmét is, a látványt is. Nem éreztem a közvetítések nyakában a kádárizmus hűvös-meleg leheletét.
Most erősek a fenntartásaim. A molekuláris dopping már szinte mellékes, az agykárosítás súlyosabb annál. Nálunk.
Igaz, 1936-ban Berlinben rendezték az olimpiát.
