Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Arató András: Permanens bontakozás
6/10/2023 10:42
| Szerző: Arató András
Pedig a kormányunk igen nehéz körülmények között, az ellenség tengere által körülvéve ügyködik a nemzet rózsás jövőjén, de nem kell aggódni, szürke állományban jól állunk, amit nemcsak a Nobel díjasok sora jelez, hanem jól látszik, a vezérkar nem hagy egyetlen nagy elmét sem parragon heverni.
Hoffmann Rózsát aktuálisan már nem Czunyinénak hívják, hanem máshogy, ami mindegy is egészen addig, amíg rend uralkodik az iskolákban. Ebből az uralkodás már megvan, és ahol uralom van, ott előbb-utóbb a rend is kiteljesedik, méghozzá katonás-rendőrös módon, nem amolyan összevissza, mint amikor a szabadság szüli őt.
A bontakozás pedig zajlik sebesvonat sebességgel, bár a honban az utóbbi hasonlatossággal óvatosan kell bánni. Nem mintha a történelem ne mutatna föl e vonatkozásban is kitűnő példákat, lásd például a régi viccet, amelyikben a Szibériában veszteglő vonaton Sztálin a személyzet megtizedelésében, Hruscsov egy pártkongresszus összehívásában látja a kibontakozást, ellenben a brezsnyevi javaslat szerint le kell húzni a redőnyöket, és úgy tenni, mintha a vonat robogna a célja felé. Hazánkban a nemzeti illiberalizmus ötvözi a szovjet nertársak módszereit.
A bontakozás fokozódik, mert ami például a pedagógushiányt illeti, ott a viszonylag békés Brezsnyev-doktrína hozta el a megvilágosodást, sötétség alakját magára véve. Az Oktatási Hivatal mostantól nem mondja meg, mekkora a tanárhiány Magyarországon, sőt, országunk felelős vezetői egy pillanatra sem tévesztik szem elől az adatbiztonságot. Hiszen ahol adat van, ott szivárgás is van, az imperialisták pedig nem alusznak. Ezt megelőzendő e fontos intézmény be sem kéri az iskoláktól az érdektelen statisztikát, amiből kiderülne, hány magasfizetésű ingyenélő kóricál a nebulók között az iskolák folyosóin. Elegendő annyit tudni, amit a gyermekek jövőjét a szívén viselő kormány köznevelési Maruzsája mond, most éppen azt, hogy a pedagógusok 99 százaléka boldogan választja az új életpálya modellt, még ha a dollármédia és a vele szövetséges szakszervezetek sulykolásra is pazarolják a homokórában lepergő drága homokot, kampánycélokat lebegtetve véreres szemeik előtt.
A bontakozás sebességet váltott, aminek jegyében egy újabb anarchisztikus elem fölszámolása is tovább repíti a közoktatás szekerét. Eddig eléggé el nem ítélhető módon egyes magánszemélyek, sőt, civilek, maguk dönthettek arról, hogy a pénzüket melyik iskolának adják. Most felszámoltatik ez az anomália is, ezentúl a Klebelsberg Kunó nevű Központ vagy a gyermekek fejlődéséhez oly kitűnően értő tankerületek diszponálnak a fölajánlott összegek felett, levéve a laikusok válláról a gondolkodás terhét, mely utóbbi stratégia amúgy is az ifjúság nevelésének az ars poétikája.
A vonatokkal pedig az a helyzet, hogy az ő érkezésük időpontjának hullámzása mögött a sohasem elhanyagolható éberség van, jól is néznénk ki, ha Brüsszel előre tudná, mikor fut be a gőzös Kanizsára, vagy Belgrádba. A nép pedig vezetőink megfontoltságának hála nem fog a sebesség mámorában kábuldozni, hisz’ lebeg előttünk a múltnak az ő árnyéka, azaz a Coca Cola és a Beatles hatvan évvel ezelőtti romboló hatása, a Nyugat azóta sem szűnő hanyatlása.
Pedig a kormányunk igen nehéz körülmények között, az ellenség tengere által körülvéve ügyködik a nemzet rózsás jövőjén, de nem kell aggódni, szürke állományban jól állunk, amit nemcsak a Nobel díjasok sora jelez, hanem jól látszik, a vezérkar nem hagy egyetlen nagy elmét sem parragon heverni.
