Korruptopoly – Józsa Márta jegyzete
Indul az integritásérzékenyítés, először tanároknak, hogy aztán majd a gyerekek is játékos formában ismerhessék meg a korrupció társadalmi következményeit.
Mi marad utánuk? – Rózsa Péter jegyzete
Ennek a kurzusnak a jó törvények csak akadályt jelentenek önkényen alapuló kormányzásuk fenntartásában. Mégsem az a fő kérdés, vége lesz-e a rezsimnek belátható időn belül.
Péter a rengetegben - Hardy Mihály jegyzete
Ez a külügyminiszteri látogatás minden elemében súlyos diplomáciai katasztrófa. Magára valamit is adó európai vagy nyugat-európai politikus az elcsalt 2020-as választások és a vérbefojtott belarusz tüntetések óta be sem teszi a lábát Minszkbe.
Min-Ho nem Ryan - Szénási Sándor jegyzete
"Amikor neked, katona, azt parancsolják, hogy tüzelj, nem azt válaszolod, hogy igenis, parancsnok elvtárs. Te a politikai tiszthez fordulsz, és megkérdezed az elvtársat hogy jóváhagyja-e a másik elvtárs utasítását. Ha igen, lőhetsz."
Orbán Lenin-rendje - Kárpáti Iván jegyzete
Magyarország kormánya jelenleg hatékonyabban képviseli Oroszország érdekeit, mint maga a moszkvai külügyminisztérium, már ha elfogadjuk azt a jóindulatú feltételezést, hogy Orbán Viktor egyáltalán magyar miniszterelnök és nem osztályvezető Szergej Lavrov hivatalában.
A család az első - Dési János jegyzete
"Kedves Tiborcz/Orbán/Mészáros – örülök, hogy hozzájárulhattam a gazdagodásotokhoz."
Víz, villany – Józsa Márta jegyzete
Magyarországon százezrek küzdenek úgynevezett vízszorongástól. Ők azok, akik sokszor naponta órákat töltenek azzal, hogy vödrökben hazacipeljék a legközelebbi közkútról az ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra használható vizet.
'56 emléke és újraértelmezése – Hardy Mihály jegyzete
Máig sem tudjuk, hogy az amúgy gyomorbeteg könyvelőre emlékeztető új orosz cár mivel tartja ennyire rövid pórázon, sőt egyenesen fojtónyakörvön Orbán Viktort és csapatát, de minél többet hadoválnak Budapesten ún. "nemzeti szuverenitásról", annál kevésbé hihető, hogy még önállóan döntenek, dönthetnek bármiben is.
Arató András: Permanens bontakozás
6/10/2023 10:42
| Szerző: Arató András
Pedig a kormányunk igen nehéz körülmények között, az ellenség tengere által körülvéve ügyködik a nemzet rózsás jövőjén, de nem kell aggódni, szürke állományban jól állunk, amit nemcsak a Nobel díjasok sora jelez, hanem jól látszik, a vezérkar nem hagy egyetlen nagy elmét sem parragon heverni.
Hoffmann Rózsát aktuálisan már nem Czunyinénak hívják, hanem máshogy, ami mindegy is egészen addig, amíg rend uralkodik az iskolákban. Ebből az uralkodás már megvan, és ahol uralom van, ott előbb-utóbb a rend is kiteljesedik, méghozzá katonás-rendőrös módon, nem amolyan összevissza, mint amikor a szabadság szüli őt.
A bontakozás pedig zajlik sebesvonat sebességgel, bár a honban az utóbbi hasonlatossággal óvatosan kell bánni. Nem mintha a történelem ne mutatna föl e vonatkozásban is kitűnő példákat, lásd például a régi viccet, amelyikben a Szibériában veszteglő vonaton Sztálin a személyzet megtizedelésében, Hruscsov egy pártkongresszus összehívásában látja a kibontakozást, ellenben a brezsnyevi javaslat szerint le kell húzni a redőnyöket, és úgy tenni, mintha a vonat robogna a célja felé. Hazánkban a nemzeti illiberalizmus ötvözi a szovjet nertársak módszereit.
A bontakozás fokozódik, mert ami például a pedagógushiányt illeti, ott a viszonylag békés Brezsnyev-doktrína hozta el a megvilágosodást, sötétség alakját magára véve. Az Oktatási Hivatal mostantól nem mondja meg, mekkora a tanárhiány Magyarországon, sőt, országunk felelős vezetői egy pillanatra sem tévesztik szem elől az adatbiztonságot. Hiszen ahol adat van, ott szivárgás is van, az imperialisták pedig nem alusznak. Ezt megelőzendő e fontos intézmény be sem kéri az iskoláktól az érdektelen statisztikát, amiből kiderülne, hány magasfizetésű ingyenélő kóricál a nebulók között az iskolák folyosóin. Elegendő annyit tudni, amit a gyermekek jövőjét a szívén viselő kormány köznevelési Maruzsája mond, most éppen azt, hogy a pedagógusok 99 százaléka boldogan választja az új életpálya modellt, még ha a dollármédia és a vele szövetséges szakszervezetek sulykolásra is pazarolják a homokórában lepergő drága homokot, kampánycélokat lebegtetve véreres szemeik előtt.
A bontakozás sebességet váltott, aminek jegyében egy újabb anarchisztikus elem fölszámolása is tovább repíti a közoktatás szekerét. Eddig eléggé el nem ítélhető módon egyes magánszemélyek, sőt, civilek, maguk dönthettek arról, hogy a pénzüket melyik iskolának adják. Most felszámoltatik ez az anomália is, ezentúl a Klebelsberg Kunó nevű Központ vagy a gyermekek fejlődéséhez oly kitűnően értő tankerületek diszponálnak a fölajánlott összegek felett, levéve a laikusok válláról a gondolkodás terhét, mely utóbbi stratégia amúgy is az ifjúság nevelésének az ars poétikája.
A vonatokkal pedig az a helyzet, hogy az ő érkezésük időpontjának hullámzása mögött a sohasem elhanyagolható éberség van, jól is néznénk ki, ha Brüsszel előre tudná, mikor fut be a gőzös Kanizsára, vagy Belgrádba. A nép pedig vezetőink megfontoltságának hála nem fog a sebesség mámorában kábuldozni, hisz’ lebeg előttünk a múltnak az ő árnyéka, azaz a Coca Cola és a Beatles hatvan évvel ezelőtti romboló hatása, a Nyugat azóta sem szűnő hanyatlása.
Pedig a kormányunk igen nehéz körülmények között, az ellenség tengere által körülvéve ügyködik a nemzet rózsás jövőjén, de nem kell aggódni, szürke állományban jól állunk, amit nemcsak a Nobel díjasok sora jelez, hanem jól látszik, a vezérkar nem hagy egyetlen nagy elmét sem parragon heverni.
