„Zajlik
Publicisztika
A pillanat uralása – Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

A pillanat uralása – Rózsa Péter jegyzete

Szóval, miközben a kínai érdekek szerint és kínai hitelből épülő Belgrád-Budapest vasútvonal építéséhez az Orbán család bányájából szorgalmasan szállítják a követ, az egyre-másra felhúzott akkugyárakat lassan be lehet zárni. Ha nem, akkor a gyártáshoz szükséges gigantikus mennyiségű víz és elektromos energia szépen ki fogja szárítani a magyar gazdaság egy részét. A pillanat uralása – mint a Fidesz alapvető stratégiája – ilyen módon működik.

Palack – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Palack – Józsa Márta jegyzete

Józsa Márta jegyzetében a bukaresti tejesüveg-visszaváltó és abból a legenda szerint házat vásárló brigantiktól jutott el Erzsébetváros Csikágónak becézett negyedébe, ahol sorra elnézi a visszaváltó automatáknál azokat a felnőtteket és gyerekeket, akikről első pillantásra is látszik, hogy fontos szerepet játszik immár életükben az eldobott csomagolóanyag összegyűjtése és az ezért kapott fizető utalvány. Felbukkant az állandóan elromló vagy telítődő automatánál való sorban állásnál a nyomor egy láthatatlan rétege.

Lejtő – Neuman Gábor jegyzete
Publicisztika

Lejtő – Neuman Gábor jegyzete

Orbánnak először kell alkalmazkodnia valakihez a politikában. Egy okos ember mondta, talán Churchill, hogy ha egy ország politikai vezetése elindul lefelé a lejtőn, még az isten se állíthatja meg, hogy ne guruljon le az aljáig.

Das Kapital – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Das Kapital – Szénási Sándor jegyzete

Vidnyánszky Attila színre viszi a Tőkét, erről írt jegyzetében Szénási Sándor, aki szerint "félő persze, hogy Marxnak ehhez sem lesz semmi köze, nem is lehet, még akkor sem, ha a Termelési Módot egy különösen zseniális színész állítja elénk, csodás maszkban. De hát Jézus hitéből is csak a politikai kereszténységet képes lepárolni egy hatalom, miért járnának másképp a szellem emberei?".

Arató András: Permanens bontakozás

6/10/2023 10:42

| Szerző: Arató András

Pedig a kormányunk igen nehéz körülmények között, az ellenség tengere által körülvéve ügyködik a nemzet rózsás jövőjén, de nem kell aggódni, szürke állományban jól állunk, amit nemcsak a Nobel díjasok sora jelez, hanem jól látszik, a vezérkar nem hagy egyetlen nagy elmét sem parragon heverni.

Hoffmann Rózsát aktuálisan már nem Czunyinénak hívják, hanem máshogy, ami mindegy is egészen addig, amíg rend uralkodik az iskolákban. Ebből az uralkodás már megvan, és ahol uralom van, ott előbb-utóbb a rend is kiteljesedik, méghozzá katonás-rendőrös módon, nem amolyan összevissza, mint amikor a szabadság szüli őt.

A bontakozás pedig zajlik sebesvonat sebességgel, bár a honban az utóbbi hasonlatossággal óvatosan kell bánni. Nem mintha a történelem ne mutatna föl e vonatkozásban is kitűnő példákat, lásd például a régi viccet, amelyikben a Szibériában veszteglő vonaton Sztálin a személyzet megtizedelésében, Hruscsov egy pártkongresszus összehívásában látja a kibontakozást, ellenben a brezsnyevi javaslat szerint le kell húzni a redőnyöket, és úgy tenni, mintha a vonat robogna a célja felé. Hazánkban a nemzeti illiberalizmus ötvözi a szovjet nertársak módszereit.

A bontakozás fokozódik, mert ami például a pedagógushiányt illeti, ott a viszonylag békés Brezsnyev-doktrína hozta el a megvilágosodást, sötétség alakját magára véve. Az Oktatási Hivatal mostantól nem mondja meg, mekkora a tanárhiány Magyarországon, sőt, országunk felelős vezetői egy pillanatra sem tévesztik szem elől az adatbiztonságot. Hiszen ahol adat van, ott szivárgás is van, az imperialisták pedig nem alusznak. Ezt megelőzendő e fontos intézmény be sem kéri az iskoláktól az érdektelen statisztikát, amiből kiderülne, hány magasfizetésű ingyenélő kóricál a nebulók között az iskolák folyosóin. Elegendő annyit tudni, amit a gyermekek jövőjét a szívén viselő kormány köznevelési Maruzsája mond, most éppen azt, hogy a pedagógusok 99 százaléka boldogan választja az új életpálya modellt, még ha a dollármédia és a vele szövetséges szakszervezetek sulykolásra is pazarolják a homokórában lepergő drága homokot, kampánycélokat lebegtetve véreres szemeik előtt.

A bontakozás sebességet váltott, aminek jegyében egy újabb anarchisztikus elem fölszámolása is tovább repíti a közoktatás szekerét. Eddig eléggé el nem ítélhető módon egyes magánszemélyek, sőt, civilek, maguk dönthettek arról, hogy a pénzüket melyik iskolának adják. Most felszámoltatik ez az anomália is, ezentúl a Klebelsberg Kunó nevű Központ vagy a gyermekek fejlődéséhez oly kitűnően értő tankerületek diszponálnak a fölajánlott összegek felett, levéve a laikusok válláról a gondolkodás terhét, mely utóbbi stratégia amúgy is az ifjúság nevelésének az ars poétikája.

A vonatokkal pedig az a helyzet, hogy az ő érkezésük időpontjának hullámzása mögött a sohasem elhanyagolható éberség van, jól is néznénk ki, ha Brüsszel előre tudná, mikor fut be a gőzös Kanizsára, vagy Belgrádba. A nép pedig vezetőink megfontoltságának hála nem fog a sebesség mámorában kábuldozni, hisz’ lebeg előttünk a múltnak az ő árnyéka, azaz a Coca Cola és a Beatles hatvan évvel ezelőtti romboló hatása, a Nyugat azóta sem szűnő hanyatlása.

Pedig a kormányunk igen nehéz körülmények között, az ellenség tengere által körülvéve ügyködik a nemzet rózsás jövőjén, de nem kell aggódni, szürke állományban jól állunk, amit nemcsak a Nobel díjasok sora jelez, hanem jól látszik, a vezérkar nem hagy egyetlen nagy elmét sem parragon heverni.

 
Szárcsa utca 9-11., általános iskola.
 
1966
 Fortepan / Hunyady József
 
SZABADSÁG KLUB KOMMENT GOMB