Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Fogd a pénzt és fuss! – Rózsa Péter jegyzete
16/12/2023 15:04
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
Dacára annak, hogy Orbán hónapok óta ismét vétóval fenyegetőzött Ukrajna EU-s tagfelvétele ellen, most, hogy pénzt kap az igazságügyi reformos trükkjéért, kiszaladt a teremből a szavazás elől. Alakoskodás, meghunyászkodás, árulás, önmegtagadás, törleszkedés, csak folyjék a lé.
Minél jobban szorítja a hurkot a Fidesz a nem őt támogató társadalmi csoportok, szervezetek, politikai és civil formációk és a média nyakán, annál jobban meztelenné válik a király. Orbán ugyanis miközben a rendíthetetlen és magabiztos vezér szerepében tündökölteti magát, amiben az udvartartása nyáladzva asszisztál, lényegében azt üzeni, hogy fél.
A szuverenitásvédelmi törvény elfogadása után az eddig sokat elemzett, értelmezett, így-úgy magyarázott, definiált NER kitette a pisztolyt az asztalra – hogy e találó megjegyzést kölcsön vegyem Fleck Zoltán jogszociológustól –, és ezzel el is árulta, nyíltan kimondta: megöllek, ha nem engem szolgálsz. A megölés egyelőre, a jogszabály homályos fogalmi készlete szerint sokféle technikát rejthet: szabálytalannak talált pénzügyi tranzakciók, adócsalás gyanúja, eltitkolt támogatás, nemzetbiztonsági veszély, hazaárulás, alkotmányos rend megdöntésére irányul tevékenység… és hoppá, már meg érkeztünk abba a rendszerbe, amiből mintha kiléptünk volna 1989-90-ben. Nem léptünk ki, illetve visszaléptünk.
Nagyon helyes, hiszen az EU ezt a Barba-trükköt értékelte, egy papíron bemutatott, a gyakorlatban egyelőre semmit sem bizonyított igazságügyi reformlépést elegendőnek talált ahhoz, hogy tovább finanszírozza a korrupt, az EU-s pénzeket részben a nép elbutítására létrehozott médiabirodalom fenntartására, részben udvari pénzeszsákjainak, vagyis az adóforintjainkból milliárdossá tett gazembereknek a további gazdagodására használja. Nagyszerű. Orbán örömében két nappal e döntés után ismét magabiztosan mutogatott fityiszt a 26 EU-s ország képviselőinek, hogyaszongya: „a magyar gazdaság az uniós források nélkül is működik. De ha az ember pénzt kap, akkor nem kell elszaladni.” Pedig szaladt, mégpedig éppen azért, hogy ezt a pénzt valóban megkaphassa. Ugyanis dacára annak, hogy hónapok óta ismét vétóval fenyegetőzött Ukrajna EU-s tagfelvétele ellen, most, hogy pénzt kap egy másik trükkjéért, kiszaladt a teremből a szavazás elől. Elszalad e másik döntés elől, amit szintén a 26-okra hagy, mert ha pénz van, minden van. Alakoskodás, meghunyászkodás, árulás, önmegtagadás, törleszkedés, csak folyjék a lé. Utána lehet ismét nagy szájjal azt hirdetni, hogy jó-jó, de meglennénk nélküle is.
Legyünk optimisták, például várjuk meg, valóban emelik-e januártól a pedagógusok bérét, amit mindeddig éppen arra hivatkozva (hazudva) nem tettek meg, hogy az EU elzárta a pénzforrásokat. Mindenki számára világos, a tanárok és bármely más szakma bérét sehol senki nem a közösségi, hanem az illető ország saját költségvetési keretéből fizeti, az EU-s pénzek konkrét, közösségi feladatok megoldására lettek kitalálva. A most várható 10 milliárd euró például az energetikai átállásra, korszerűsítésre és minden másra, csak nem bérekre, kastélyok és repterek vásárlására való. Lenne. Majd meglátjuk.
