Szórakázzatok, majd beállítjuk optimálisra
A Fidesz finom üzenete: izmozhattok, küzdhettek, tehettek amit akartok – mi is azt tesszük, amit akarunk. Bármikor átírjuk, átszabjuk, átejtünk titeket.
Igazság a paywall mögött (sincs) – Selmeci János jegyzete
Az igazság persze egy, sőt tíz másodpercben sem mondható el, néha egy kiváló újságíró hosszú cikke vagy riportja, és három megszólaltatott szakértő is kevés ahhoz, hogy bármire is jussunk egy bonyolult kérdésben, amiről egy narancsszínű politikus, államilag széttámogatott kormány-progapandista vagy egy mezei tiktokker tíz másodperc alatt világgá üvölti a maga igazságát.
Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
Gábor György: El a kezekkel Lölőtől
24/07/2023 07:20
| Szerző: Gábor György
A tolvaj neve Orbán és az Orbán-klán: így indult minden, ez volt a genezis, a pártszékház emlékezetes esetével kezdődően, s ez folytatódott és folytatódik mind a mai napig súlyos közpénzekkel, s még súlyosabb eurós milliárdokkal.
Látom ám, hogy sokan beindultak Pesty László szokatlanul heroikus gesztusa és még szokatlanabbul jellemesnek tűnő nyilvános fellépése hallatán, minthogy Pesty Tusványoson egy panelbeszélgetés során letolvajozta Lölőt. Most aztán egyesek szabályosan kicsattannak a lelkesedéstől, s akadnak már olyanok is, természetesen elsősorban a politikai elemzők körében, akik kristálytisztán látni vélik az első töréspontokat.
Pedig nem kellene ettől meghatódni. Pesty László komfortosan gyáva szalonhőbörgése maga a szándékos bepalizás, s a nagy átverésre való felkészülés első lépcsőfoka. Ő már most a leendő védelem tanújaként vonul fel.
Ugyanis Lölő nem tolvaj, egy francokat, Lölő egy feltűnően ostoba, félkegyelmű alak, aki valószínűleg semmit sem ért abból, ami körülötte zajlik: nem tudja, mennyi a vagyona, nem tudja, hány cége van, nem tudja, merre repül éppen, s milyen nő oldalán, nem tudja hová repül, ha épp Dubaiba, hát legyen Dubai, nem tudja, kinek a gépén repül, s tán még azt sem tudja, hogy bizony fog ő még ebben az életben jó eséllyel gázhálózatot karbantartani és szivárgást elhárítani.
Pesty László megkapta a napiparancsot, s ennek megfelelően terel és hárít: Lölőzik. Miközben ő is tudja, s vele együtt majd’ mindegyik fideszes kegyenc, s a sok-sok lopott pénzből busásan kitartott udvaronc is tudja, hogy egy, csak egy igazán jelentős és említésre érdemes tolvaj akad széles e hazában, kinek neve Orbán Viktor. Nélküle Lölő mind a mai napig állítható csőfogójával és franciakulcsával szorgosan járná a felcsúti körzetet, mert már igazán ráférne a csere a tizenhárom éves járgányra.
A tolvaj neve tehát Orbán és az Orbán-klán: így indult minden, ez volt a genezis, a pártszékház emlékezetes esetével kezdődően, s ez folytatódott és folytatódik mind a mai napig súlyos közpénzekkel, s még súlyosabb eurós milliárdokkal. Csakhogy Pesty ezt kimondani gyávának bizonyult, ráadásul másról szólt a megbízatása.
Ismételjük meg újra: Orbán a tolvaj. A közpénzek tolvaja, az állam vagyonkészletének a tolvaja, az ország, s benne gyermekeink és unokáink jövőjének a tolvaja, a tanuláshoz és az egészséghez való jog tolvaja, s nem utolsó sorban a lelkek elvetemült tolvaja.
Ugyan kérem, hol van tőle Lölő?
És persze beszélhetünk a tolvajok nagy felbujtójáról és legitimálójáról, a tolvajok eszmei igazolóbizottságának vezérideológusáról, Lánczi Andrásról, aki annak idején világosan leszögezte, hogy mindaz, amit a Fidesz-KDNP képezte keresztény-nemzeti hatalomban helyet kapó tolvajok művelnek, az egyáltalán nem lopás, az egyáltalán nem korrupció, hanem az maga a nemzeti ügy.
Amikor az ókori Rómában a Vesta-szüzek minden május idusán az egykori emberáldozatokra emlékezve szalmabábokat dobtak a Tiberisbe, senki sem hitte azokat embereknek, mindenki tudta pontosan, hogy valóságos embereket helyettesítő bábokról van szó.
Amúgy a stróman (németül Strohmann – szalmabáb, szalmaember) innen kapta a nevét.
Úgyhogy el a kezekkel Lölőtől!
