Szórakázzatok, majd beállítjuk optimálisra
A Fidesz finom üzenete: izmozhattok, küzdhettek, tehettek amit akartok – mi is azt tesszük, amit akarunk. Bármikor átírjuk, átszabjuk, átejtünk titeket.
Igazság a paywall mögött (sincs) – Selmeci János jegyzete
Az igazság persze egy, sőt tíz másodpercben sem mondható el, néha egy kiváló újságíró hosszú cikke vagy riportja, és három megszólaltatott szakértő is kevés ahhoz, hogy bármire is jussunk egy bonyolult kérdésben, amiről egy narancsszínű politikus, államilag széttámogatott kormány-progapandista vagy egy mezei tiktokker tíz másodperc alatt világgá üvölti a maga igazságát.
Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
Gordon István: Választás után – kis lengyel körkép 1.
24/11/2023 13:13
| Szerző: Gordon István
Az elkövetkezendő napokban, hetekben, vagy talán hónapokban rendszertelenül és nem is sorjában jelentkezem az október 15-i lengyel – valamennyi politikai oldal szerint – történelmi jelentőségűnek ítélt választásokkal összefüggő egy-egy érdekes eseménnyel. Arról írok majd, ami éppen a legaktuálisabb, s valamilyen formában elgondolkodtatja a magyar olvasót is.
Megdöbbent a nyolc éve hatalmon lévő kormánypárt, a PiS, amikor a számára vesztes választást követően az új parlament első szavazásait elvesztette. Ez már önmagában is komoly érvágást jelentett Kaczyinskiéknak, hiszen a parlament alsó és felsőházának tisztségviselőit szavazták meg. A házelnököt és helyetteseit, illetve a parlament elnökségét, ahová csak egyetlen párt, az eddigi kormánypárt, képviselői nem jutottak be. Ekkora pofonba immáron nyolc éve nem szaladt bele a Jog és Igazságosság Pártja. Nem csoda, ha közben – igaz, teljesen függetlenül a „benti” eredménytől – a lakosság úgy döntött, hogy a Parlamentet hosszú évek óta körülvevő kordont – mindenféle engedély nélkül – a rendőrség éber figyelme és tétlensége mellett lebontotta.
A történtek valamennyi részlete mindennél többet mond. Mert hiába kérte fel Duda államfő az addigi miniszterelnököt az új kormány megalakítására, szinte az egész ország úgy kezeli a mai ex lex helyzetet, hogy csak idő kérdése és Morawiecki feladja a lehetetlennel való sziszifuszi küzdelmét és helyette Donald Tusk, a tegnapi ellenzék megkérdőjelezhetetlen vezetője foglalja el a kormányfői posztot. Ezt mind Lengyelországban, mind az EU-ban már természetesnek veszik.
A részletekről csupán annyit, hogy Morawiecki, a kormányalakításra frissen felkért személy, mint a rosszlány, mindenhol és mindenkinél bepróbálkozott, hogy a kormányalakításhoz szükséges hiányzó 37 mandátumot akár a föld alól is előkerítse. Mielőtt még nekilátott volna a már csak matematikailag is megoldhatatlan feladatnak, egyik szövetségese, a Kukiz’15 nevű minipárt vezetője jelezte, hogy eddig, immáron nyolc esztendeje a PiS mellett szavazott, ezután más utat választ. Sőt, akadt néhány tősgyökeres PiS-es is, aki a szívét továbbra is a Kaczynski-pártnál hagyja, de szavazatával már mást kíván erősíteni.
Morawiecki mindezek ellenére tovább próbálkozott. Régen túl van már a fasiszta beállítottságú Konfederacja nevű párt visszautasításán. Csak zárójelben, vezetőjük ötpontos, írásban rögzített programja a következő: „Zsidómentes, melegmentes, abortuszmentes, uniómentes és adómentes Lengyelországot akarunk!” Hogy vajon ebből az öt pontból melyiket érezte magáénak a Jog és Igazságosság Pártja, nem firtatnám, egy hamvábaholt kormánynál ennek már úgy sincs jelentősége.
De kik voltak még a kiszemeltek? Három, a választási győztes ellenzéki koalícióhoz tartozó párt. Először a Harmadik Út formációt alkotó két párt elnöke következett, akik világosan megmondták Morawieckinek „csak a holtestünkön át”. A két pártelnökről annyit azért tudni kell, amennyit azért Morawiecki is tudott, s talán ezért fordult hozzájuk. Vagyis: a választás előtt az ellenzék vezetője, Donald Tusk két hatalmas megmozdulást szervezett Varsóban. Az elsőt még a nyáron, amikor félmillióan gyűltek össze, de a két pártelnök ugyan ott volt a rendezvényen és beszédre is felkérték őket, de a nagy tumultusra hivatkozva, nem mentek fel a színpadra. A második rendezvényen a létszám megduplázódott, tehát elérte az egymillió főt, de – tudomásom szerint – a két pártelnök hiányzót jelentett. Hát, innen merítette a jelenlegi ügyvezető kormányfő, hogy árulásra buzdítsa őket. Nem sikerült!
A belpolitikai helyzet – mint Bacsó Péternél egykor a nemzetközi – csak tovább fokozódott, amikor következett a Razem nevű párt megkörnyékezése. Ők az Új Baloldal nevű tömörüléshez tartoznak, és mindenki nagy meglepetésére közölték, hogy bár mindenben támogatják majd a leendő Tusk-kormányt, velük együtt fognak szavazni minden alkalommal, de a kormányba – köszönik – inkább nem lépnének be. Ez persze majd elválik, de az tény, hogy a baloldali párt sem Morawieckiből, sem kormányából, sem pedig pártjából nem kért.
De a kuncsorgásnak ezzel még nincs vége. Morawiecki eredménytelensége után most egyik, ezúttal a gyengébb nemhez tartozó volt minisztere próbálkozik, akinek szent meggyőződése, hogy a Harmadik Út egyik fele mégiscsak hajlandó lenne a PiS-szel együtt kormányozni, ha… De nem volt „ha”, a miniszter asszonyt udvariasan felvilágosították, hogy ne is álmodozzon csacskaságokról.
És, amikor a józan ész már azt diktálná, hogy itt a vége, nincs tovább, akkor a kormányalakítási megbízását mindenáron teljesíteni akaró Morawiecki, kormányfőhöz méltatlan módon újból nekiszaladt és koalíciós tárgyalásra invitálta az Új Baloldal tömörülés – ideológiailag tőle legtávolabb eső – pártjait.
Az Új Baloldal válaszát hivatalosan még nem ismerjük, de pontosan tudjuk, mi lesz. És ezt tudja az exkormányfő is. De mivel már csak napjai maradtak az államfőtől kapott megbízatásából, így – utolsó kétségbeesésében – még egyszer megpróbálkozott a fasiszta párttal és meghívta őket egy „koalíciós egyeztetésre”. A Konfederacja nevű párt vezetősége levélben válaszolt a meghívásra: „Másfélmilliós választótáborunk nevében írásban adjuk át a miniszterelnöknek világos állásfoglalásunkat. Vége a PiS hatalmának. A PiS-nek nincs többsége, hogy kormányt alkothasson.”
A Konfederacja elnöke külön közleményt is kiadott: „Én nem megyek el a találkozóra, hiába is hívott személyesen a miniszterelnök. Kampányom fő gondolata, hogy véget vessünk a PiS hatalmának és azt semmi módon se hosszabbítsuk meg. Azért is választottak meg parlamenti képviselőnek, hogy Morawiecki ne kormányozhasson tovább”.
Folyt. köv.
