Kasztroly – Józsa Márta jegyzete
Általános statisztikusi vélekedés, hogy a magyar keresetekről pontosabb képet ad a mediánjövedelem. Vagyis az a bér, aminél a munkavállalók fele többet, fele kevesebbet kap kézhez egy hónapban. Így adódik az a helyzet, hogy a statisztikai hivatal által megállapított átlagkeresetnél a magyar munkavállalók 75 százaléka kevesebbet keres.
A hőbörgők – Szénási Sándor jegyzete
A NER szerint Magyart, és csak őt kell kicsinálni, mert ha ez sikerül, a mögötte álló tömeg a központi agy irányítása híján késedelem nélkül feloszlik, és másnap egykori hősére már nem is fog emlékezni. Ez O.V. szilárd meggyőződése, és tévedése oka. Nem hiszik el, hogy nem egyetlen emberrel hadakoznak …
Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete
Az a kérdés, hogy lehetett volna ezt máshogy, jobban, élhetőbben csinálni, vagy az ország történelméből, társadalmi viszonyaiból nem következik más, csak a stagnálás, és az a hatalmi berendezkedés, mint az ország kormányzásának egyetlen működő, ám de leginkább a semmibe vezető módja, ami az elmúlt tizennégy évben kialakult, megszilárdult, és sajnos legitimációt is nyert?
Bort, búzát, akkumulátort - Rózsa Péter jegyzete
Az egyik csúsztatás a mai orbáni definícióban, hogy a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között különbséget téve, a pénzromlásért a spekulánsok felelnek. És a magyar gazdaság egyre romló eredményeiért vajon ki, vagyis, hogy az 2022-es gazdasági teljesítményéhez szinte képest minden szektor alulmarad, az autóiparra épített orbáni csoda finoman szólva is halványulóban van, a visszafogott állami beruházások mellett gyárleállás, létszámcsökkentés egyre-másra, és persze az élelmiszerinfláció megint kúszik felfelé.
Mission Impossible - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna döntést hozott Orbán és az ő egójának nélkülözéséről az eljövendő tárgyalásokon, s bár Trump a hírek szerint adna neki szerepet, Kijev annyira gyenge sosem lesz, hogy a magyar kormányfő Ukrajnát überelhesse.
Miért most hagynák a fosztogatást? – Kárpáti Iván jegyzete
Nincs pénz a pályaudvarok rendbetételére – szólt a meglepően őszinte üzenet. Semmi gond, lovak közé dobják a gyeplőt, így aztán XXI. századi plázába futhat majd be az ötven éves szerelvény.
Se nem béke, se nem misszió - Hardy Mihály jegyzete
Az égvilágon senki és semmi nem hatalmazta vagy kérte fel Orbán Viktort vagy Szijjártó Pétert, hogy közvetítsen Kijiv és Moszkva, a Vatikán és Mar a Lago vagy Isztambul között.
Schengen - Józsa Márta jegyzete
Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.
Hősök és bolondok - Dési János jegyzete
4/11/2024 18:06
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A Somkuti Bálintoknak a maguk módján igazuk van. Ők lefeküdtek az erőnek, az orbáni hatalomnak, sokra viszik még – még ha tahók is. A tahóság kötelez.
Éppen november 4-re időzítve, azaz az ’56-os forradalom leverésének az évfordulóján tette közzé a szuvenerintásvédelminek nevezett párt ökle intézményének, egy egykori III/III-as vezette kutatóintézetének most már csak volt munkatársa véleményét a forradalmárokról: hülye lúzerek.
Ahogy ő fogalmazott: „Aki a túlerőt nem tiszteli, az nem hős, hanem bolond!”, majd ezt egy perc múlva arra módosította, hogy „Aki a túlerőt nem ismeri fel, az nem hős, hanem bolond!”
Nagyjából szót sem érdemelne, hogy egy eleddig a nyilvánosság számára ismeretlen, fényképét elnézegetve meglehetősen önelégült ficsúr, miket beszél össze vissza. De az elmúlt hetekben sorozatban lehetünk tanúi annak, hogy a fideszes legények arról értekeznek a nagy nyilvánosság előtt, hogy jaj, de nagy butaság volt az oroszokkal ’56-ban harcolni. Merthogy a mai nagy Putyin-barátság odáig terjed, hogy a múltat is végképp el kell törölni. Törölve, javítva. Az igazság? In vino veritas. Proszit. Kirúgták? Ki. Ok. De nyilván elrontotta a lépést. Azt hitte, ezt kell gondolni a szakadatlan karrierúton a fenék irányában. Különben is, Ukrajna adja meg magát, vesszen el és ezt nevezzük békének.
Megjegyzem az elemi iskola hetedik osztályában tananyag az alábbi pár sor: „Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.”
Egy legenda Lukács Györgynek tulajdonítja – idéztem néhány napja már itt –, hogy 1956. október végén a térképre mutatott volna és annyit mondott csak: tessék megnézni mekkora Magyarország és mekkora a Szovjetunió. Értsd, minden hiábavaló. Ahogy 1848. március 15-én is felvethető lett volna, ekkora a császári erő, hagyjuk a forradalmat, menjünk és igyunk még egy snapszot a Pilvaxban. A bibliai történetben is lázadoznak a szabadság felé elinduló népek, mennyivel jobb volt a rabságban Egyiptom húsosfazekai mellett, és éljen az aranyborjú. Felesleges volt-e 1956? Vagy az 1953-as berlini lázadás? Poznan aztán hatvannyolc Prágája? És sorolhatnánk még hosszan.
Ha nincs 1953, 1956, 1968 akkor van Gorbacsov? Akkor jön a változás? Ha nincs 1956 októbere, akkor vajon Magyarország válhatott volna a „legvidámabb barakká”, a gúnyosan csak gulyáskommunizmusnak csúfolt kicsit jobb világgal? A „kicsit jobb” világ nemzedékek életét jelentette a méltóbb létet, a hozzáférhető szükséges javakat. A Tavaszi tárlatot. És persze sokaknak a megalkuvást is, mert október 23-ra jött a szörnyű november 4-e. Corvin közi lúzerek, Széna téri majmok, félnótás pesti srácok, tökkelütött év embere a Time magazinban: sóval és kenyérrel fogadni. Ha akkor nem is, de most. Éljen a vodka, az örök és megbonthatatlan.
De ha nincs 1956, akkor vajon milyen lett volna 1989-1990? A magyar rendszerváltás, amelynek alakítói akkoriban oly büszkén idézték 1956 hőseinek az emlékét. És joggal, mert 56 lényeges követelései aztán ekkor valósulhattak meg. Igaz, ehhez az is kellett, hogy a felbomló Szovjetunió magát is felszabadítsa.
Régi kérdés, hogy létezik-e ajándékba adott szabadság, eljön-e az csak úgy magától? Előfordulhat, hogy a zsarnok egyszercsak megunja és jó útra tér? Vagy küzdeni kell ellene, néha reménytelennek tűnő helyzetben is. Hátha. Persze a Somkuti Bálintoknak a maguk módján igazuk van. Ők lefeküdtek az erőnek, az orbáni hatalomnak, sokra viszik még – még ha tahók is. A tahóság kötelez.
Amúgy, 1956 hősei egyértelmű, határozott választ adtak, s sokan az életükkel fizettek ezért.
Valóban, lehet, hogy lehetett volna másként is, de talán ezt nem az áldozatokon, hanem a gyilkosokon kellene számonkérni.
Vigyázat, az oroszbarát tahóság fertőz.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. november 4-i adásában hangzott el. Címlapi fotó: Fortepan / ETH Zürich
