Orbán Lenin-rendje - Kárpáti Iván jegyzete
Magyarország kormánya jelenleg hatékonyabban képviseli Oroszország érdekeit, mint maga a moszkvai külügyminisztérium, már ha elfogadjuk azt a jóindulatú feltételezést, hogy Orbán Viktor egyáltalán magyar miniszterelnök és nem osztályvezető Szergej Lavrov hivatalában.
A család az első - Dési János jegyzete
"Kedves Tiborcz/Orbán/Mészáros – örülök, hogy hozzájárulhattam a gazdagodásotokhoz."
Víz, villany – Józsa Márta jegyzete
Magyarországon százezrek küzdenek úgynevezett vízszorongástól. Ők azok, akik sokszor naponta órákat töltenek azzal, hogy vödrökben hazacipeljék a legközelebbi közkútról az ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra használható vizet.
'56 emléke és újraértelmezése – Hardy Mihály jegyzete
Máig sem tudjuk, hogy az amúgy gyomorbeteg könyvelőre emlékeztető új orosz cár mivel tartja ennyire rövid pórázon, sőt egyenesen fojtónyakörvön Orbán Viktort és csapatát, de minél többet hadoválnak Budapesten ún. "nemzeti szuverenitásról", annál kevésbé hihető, hogy még önállóan döntenek, dönthetnek bármiben is.
Lottószámok hibahatáron belül – Selmeci János jegyzete
"Tessék elhinni, a Tisza párté 34, 42 és 39, a teljes népességben pedig csak a Fideszt mondom, már így is két szelvényre elegendő számunk lesz, szóval az összes választó 23, 29 és 36 százaléka szavazna a kormánypártra."
Imádlak, Afrika! – Rózsa Péter jegyzete
"A külső szemlélő is felrántja a szemöldökét, vajon mit csinál a magyar kormány a Száhel-övezetben? Mivel nincs ott semmi érdekeltségünk, nyilván Orbánék valamit előkészítenek, hogy legyen."
Lóden – Szénási Sándor jegyzete
Kiderült, hogy az orbáni élcsapat ’56-os tetkója kamu, simán lemosható, XS méretben már 890 forintért kapható, cégek, rendezvények, tehát pld. pártok számára érdemes 4000 Ft-os csomagokban (60 db ) megrendelni.
Mit látott Csárdi Antal? - Kárpáti Iván jegyzete
Egy valami biztos: Rogán, Ungár és Vitézy tuti nem csücsült egy csőszkunyhóban terveket szövögetve.
Kardos András: Lét és írás
5/03/2023 18:58
| Szerző: Kardos András
Lehet, hogy senki nem hiszi el, de ennek az írásnak a címe Kertész Imrétől származik.
Olvasom, hogy Kertész Imrének, a Nobel-díjas magyar írónak megjelent németül egy könyve Heimweh nach dem Tod címmel. Ez eddig örvendetes esemény, hiszen a Sorstalanság írója egyrészt nem kis mértékben regénye német kiadásának köszönhette a nagy kitüntetést, másrészt Kertész Imre sokat él Berlinben, harmadrészt bizonyos hagyatéki jogai is ott vannak, negyedrészt sokat fordított németből.
Ez tehát örvendetes esemény is lehetne, meg természetes is. Csakhogy: a mostani kötete a magyar nyelven íródott „Vázlatok” nevű mappából válogat (és részben az író 1962-es Naplóját közli, amelynek szintén magyar az eredeti nyelve), és ebben a válogatásban az írónak a Sorstalanságot megelőző, az írás és a gyötrődés folyamatát rögzítő feljegyzései vannak. Ezek magyar nyelven eddig nem jelentek meg.
Itt már kezdi érezni az olvasó, hogy valami abszurd szituációba tévedt. Akkor fokozzuk. Az ÉS cikkéből megtudtam, hogy nem csupán a „Vázlatok” eredeti nyelve magyar, és a bonyolult Kertész pályaív alapvető dokumentuma, mely sokban módosítja mondjuk a Gályanapló, vagy a K-dosszié interpretációit Kertész pályájáról, annak kacskaringóiról, hanem a budapesti Kertész Intézetben található egy állítólag több száz oldalas Kertész által összeállított szöveg saját írói-filozófiai dilemmáiról. A Lét és írás, ha jól látom egyáltalán nem jelent még meg sehol, semmilyen nyelven.
Egyáltalán nem akarok belebonyolódni Kertész Imre kusza és nagy kanyarokat vevő pályájának az értékelésébe. Most nem. Abba se, hogy milyen jogi bonyodalmak vannak a hagyaték körül, mely részben Berlinben van, részben, ha jól értem, akkor a Terror Háza múzeum hatókörében lévő Kertész Intézetben Budapesten. Ugyan már ebben is vannak számomra szürreális mozzanatok, ahogy voltak Kertész Nobel-díj utáni megnyilvánulásaiban is. De még csak erről sem beszélek most.
Hanem.
Hanem arról, hogy az egyetlen magyar Nobel-díjas író, szemmel láthatóan alapvető fontosságú szövegei nincsenek meg magyarul, arról, hogy Kertész, akármilyen okokból is, de a jog és a politika martalékává vált, bár úgy tűnik ebben neki is volt némi szerepe. De akárhogy is: Kertész Imre minden kiadható szövegének meg kell jelennie magyarul, és ennek nem lehetnek semmiféle politikai vagy jogi akadálya, vagy amennyiben van, azt azonmód el kell hárítani.
Ugyan számomra szürreális volt egy politikailag nyilvánvalóan a kormányhoz húzó intézményrendszerbe betagozni Kertész hagyatékának szemmel láthatóan nem lényegtelen részeit, de ad abszurdum még az is előfordulhatna, hogy a Kertész Intézet, megoldva a jogi és minden egyéb problémát, sorban adja ki Kertész kéziratos hagyatékát, naplóit, bármit. De az, hogy eredetileg magyar nyelvű kéziratok német fordításban látnak napvilágot először ez tényleg abszurdum.
Mondom mindezt úgy, hogy közben Clara Royer jóvoltából látom, hogy Berlinben mennyi fontos német nyelvű jegyzete, dokumentuma, cetlije van Kertész Imrének. A végső kocsmában, sőt a Trivilalitások kertje című, 2003 és 2009 között írott naplójában írja a következőt:
„Elhelyez Mahler és a dodekafon világában, és a német regény eredetéhez köti a gyökereket, Goethe Wilhelm Meisteréhez. Igen, de hallgat róla, hogy antinyelven megírt művemet melyik kultúra, melyik nyelv fogja megőrizni?” Nagyon sok itt a zavar a magyar kultúrából Kertész által érzett kitagadottságtól, egészen az elfogadott Szent István-rendig és tovább a halála utáni Intézet alapításig. Mindez bonyolult, megvitatandó dilemma és probléma.
De az, hogy Kertész Imrének nem minden releváns sora, legyen az magyar vagy német nyelvű, nem hozzáférhető a magyar irodalom és kultúra befogadóinak, az több mint abszurdum.
Botrány.
Lassan mondom, hogy a nemzetből engem kitagadni vágyók is megértsék: Akármiket mondott is időnként Kertész Imre saját identitásáról, Kertész Imre magyar író, és műve a magyar kultúra szerves része.
