„Köszönjük
Publicisztika
Schengen - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Schengen - Józsa Márta jegyzete

Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.

A szegények is esznek csokit – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

A szegények is esznek csokit – Selmeci János jegyzete

A kasszánál egy férfi fizet és közben a feleségét szidja, "huszonkétezer forint hallod, neked meg még kellett az a rohadt arckrém" – mondja neki "mások bezzeg a dubai csokit is meg tudják venni" tromfol a nő, és egyikük sem látja, ahogy a kasszás hang nélkül eltátogja, hogy a szegények.

Miasszonyunk - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Miasszonyunk - Józsa Márta jegyzete

És ha túlélik, és ha még Magyarországon is átverekszik magukat, akkor egy hosszú-hosszú vándorlás után az újra a régi pompájában tündöklő Notre-Dame-hoz is eljuthatnak. Amelynek falai között, vagy mellett most éppen úgynevezett keresztény politikusok pókereznek emberéletekkel.

Kérni felelősség, túlélni pedig nem elég – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlat kapcsán

5/04/2024 18:04

| Szerző: Klubrádió

A Google, a Facebook és a magyar kormány által szétvert médiapiacon egy független médium csak a csúnya szóval fogyasztói támogatásával tud működni, másként nem – értik ezt Önök jól, értik más csatornák és portálok nézői, olvasói is. Kérnünk kell, viszont ritkán gondolok, gondolunk bele igazán, mekkora felelősség is kapni.

2024. április 05. Esti gyors-részlet (2024.04.05. Selmeci János jegyzete)
02:29
00:00

Mint azt jól tudják, a Klubrádió az önök, a hallgatók támogatása nélkül nem létezne. A túlélési gyakorlat alatt rutinszerűen mondom be századszorra is az utalási lehetőségeket, a telefonszámokat, amiken csekket lehet kérni, és picit sem érzem rosszul magam, hogy ez némileg elveszi a helyet a tartalom elől, mert enélkül egyáltalán nem is lenne tartalom, csak a szomorú csönd, vagy a sistergő rádiók.

A Google, a Facebook és a magyar kormány által szétvert médiapiacon egy független médium csak a csúnya szóval fogyasztói támogatásával tud működni, másként nem – értik ezt Önök jól, értik más csatornák és portálok nézői, olvasói is. Kérnünk kell, viszont ritkán gondolok, gondolunk bele igazán, mekkora felelősség is kapni.

A magyarországi média nincs jól, általában a hagyományos média sincs jól; Facebook, társadalmi polarizáció, alacsony fizetésekből is következő kontraszelekció, aktivisták stb., könyveket lehetne megtölteni az okokról, de most a felelősségről akarok beszélni.

Újságot írni, tévé- vagy Youtube-műsort csinálni ugyanis nem játék, nem magunknak, nem is a semminek szól; tájékoztatni, orientálni, képbe helyezni az embereket óriási dolog, életeket befolyásoló döntésekre lehet hatással, hogy milyen elvárásokat gerjesztünk, hogy hogyan mutatjuk meg a valóságot, vagy hogy a valóságot mutatjuk-e meg egyáltalán.

Ahhoz, hogy ne vigyen el a hév, a saját vágyaink vagy az olvasóink, hallgatóink elvárásai, azt hiszem erre a felelősségre kellene sokkal többet gondolnunk, mert objektív igazság ugyan nem létezik, de valami ahhoz egészen közeli igen, ami talán nem kedves a szíveknek, talán nem néz ki elég jól egy címben a százezres kattintáshoz, de legalább nem vezet félre, nem okoz a szükségesnél több kárt, nem ébreszt hiú reményt, és legalább kábé igaz.

Ha elfelejtjük ezt, ha a munkánkból nem jön ki egy majdnem igazság, akkor hiába a túlélés, hiába a legjobb szándék, a munka elvégzetlen marad, jól működő média nélkül pedig az a szabad világ sincs, amiben nekünk is, Önöknek is a legjobb élni.

Én csak azt tudom Önöknek megígérni, hogy amikor legközelebb bemondom a számlaszámot, meg a telefonszámokat, amiken csekket kérhetnek, erre a felelősségre gondolok majd, hátha sikerül a következő fél évben is észben tartani. 

Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. április 5-i adásában hangzott el.