Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete
Az a kérdés, hogy lehetett volna ezt máshogy, jobban, élhetőbben csinálni, vagy az ország történelméből, társadalmi viszonyaiból nem következik más, csak a stagnálás, és az a hatalmi berendezkedés, mint az ország kormányzásának egyetlen működő, ám de leginkább a semmibe vezető módja, ami az elmúlt tizennégy évben kialakult, megszilárdult, és sajnos legitimációt is nyert?
Bort, búzát, akkumulátort - Rózsa Péter jegyzete
Az egyik csúsztatás a mai orbáni definícióban, hogy a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között különbséget téve, a pénzromlásért a spekulánsok felelnek. És a magyar gazdaság egyre romló eredményeiért vajon ki, vagyis, hogy az 2022-es gazdasági teljesítményéhez szinte képest minden szektor alulmarad, az autóiparra épített orbáni csoda finoman szólva is halványulóban van, a visszafogott állami beruházások mellett gyárleállás, létszámcsökkentés egyre-másra, és persze az élelmiszerinfláció megint kúszik felfelé.
Mission Impossible - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna döntést hozott Orbán és az ő egójának nélkülözéséről az eljövendő tárgyalásokon, s bár Trump a hírek szerint adna neki szerepet, Kijev annyira gyenge sosem lesz, hogy a magyar kormányfő Ukrajnát überelhesse.
Miért most hagynák a fosztogatást? – Kárpáti Iván jegyzete
Nincs pénz a pályaudvarok rendbetételére – szólt a meglepően őszinte üzenet. Semmi gond, lovak közé dobják a gyeplőt, így aztán XXI. századi plázába futhat majd be az ötven éves szerelvény.
Se nem béke, se nem misszió - Hardy Mihály jegyzete
Az égvilágon senki és semmi nem hatalmazta vagy kérte fel Orbán Viktort vagy Szijjártó Pétert, hogy közvetítsen Kijiv és Moszkva, a Vatikán és Mar a Lago vagy Isztambul között.
Schengen - Józsa Márta jegyzete
Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.
Pékárú – Rózsa Péter jegyzete
Orbán látványpékségéről, és annak lehetséges alternatíváiról a Hetes Stúdió műsorvezetője, Rózsa Péter.
A szegények is esznek csokit – Selmeci János jegyzete
A kasszánál egy férfi fizet és közben a feleségét szidja, "huszonkétezer forint hallod, neked meg még kellett az a rohadt arckrém" – mondja neki "mások bezzeg a dubai csokit is meg tudják venni" tromfol a nő, és egyikük sem látja, ahogy a kasszás hang nélkül eltátogja, hogy a szegények.
Lennél-e főstrázsamester? – Szénási Sándor jegyzete
7/08/2024 18:03
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Lássuk be, a mi háborús szerepléseink sosem jelentették sem a hadművészet csúcsát, de még azt sem, hogy armadáink valaha is képesek lettek volna a már fent említett haza idegen megszállásának megakadályozására. Ergo abból, hogy valaki magyar százados, vagy törzszászlós, ugyan miként keletkezhet olyasfajta érzéki öröm, amivel egy angol, vagy török a bakancsszíját legényesen meghúzza? Valljuk be, sehogy.
Egy társadalom bizonyos körülmények között erősen emlékeztethet egy laktanyára, a benne levők pedig szolgálatban álló hivatásos, vagy tartalékos állományba sorolt katonaságra, és ha ez még nincs is teljesen így, az érzés, hogy milyen lenne, ha már így lenne, felkelthető.
A kormány júniusban hozta meg azt a jogszabályt, hogy pénzadományért vagy egyéb hazafias cselekedetért katonai rangfokozatot lehet szerezni. Ez nagyon nagy ajándék, mert mire a dolgok oda jutnak, hogy az a bizonyos laktanya-érzés fizikai testet is ölt, nem mindegy, hogy az ember ezt sima bakaként vagy parolival éli-e meg. Világos: az egyik töltényhüvelyt lapátol, a másik lapátoltat, az egyik tiszti csicska, a másik csicskatulajdonos, az egyik lövészárok-töltelék, a másik meg, mire az árok már konkrétan hullahalmokat rejt, már rég a fronton túl jár, az osztrák Haag-nál, nem messze Steyr-től.
Éppen ezért meglepő, hogy a magyar lakosság furcsa, mondhatni pimasz érdektelenséget árul el a kormányzati nagylelkűség eme megnyilvánulásával kapcsolatban, miközben tudja, hogy a befizetett pénzéből Leopard 2A7 tankok, KC-390 es szállító repülők, és NASAMS közepes hatótávolságú rakétarendszerek lesznek a haza javára. Magyarán a kutya nem veszi a rangokat és címeket, bár talán erről nem is a publikum tehet, hanem maga a hadsereg.
Lássuk be, a mi háborús szerepléseink sosem jelentették sem a hadművészet csúcsát, de még azt sem, hogy armadáink valaha is képesek lettek volna a már fent említett haza idegen megszállásának megakadályozására. Ergo abból, hogy valaki magyar százados, vagy törzszászlós, ugyan miként keletkezhet olyasfajta érzéki öröm, amivel egy angol, vagy török a bakancsszíját legényesen meghúzza? Valljuk be, sehogy.
Innentől kétfelé ágaznak utak. Lehet a homályba tűnt régi dicsőség nyomába eredve valaha volt rangokat árulni például, kezdve mindjárt a pajtás-nál. A XVIII. században a pajtások hárman alkották a legkisebb katonai közösséget, egy öreg katona és két újonc, együtt főztek-laktak. Ha ez kevés, mehetünk feljebb is, ahogy a vevő parancsolja, van itt a Monarchiából hadapród, számvevő altiszt (a közbeszerzések ura, nem akárki!), alhangyának becézett alhadnagyság, esetleg még korábbról viceóbester, brigadéros, generális főstrázsamester, egyebek. Régi stílusú mundér, paroli, német vezényleti könyv. Kis felárral.
Vagy itt van a másik lehetőség: idegen tollak, de győztes tollak. A mi legyőzőink tollai, de ahogy látom, a magyar csak az erőhöz húz, önérzete nincsen neki egyáltalán. Ezért javasolnám a török beglerbég, vagy bejler-bej rangokat, esetleg a janicsár agát, aki elrabolt magyar gyerekekből is remek katonát faragott, és a kapudán-pasát. Nem tudom, mi az, de tekintélyesen hangzik. A mladsij-szerzsant, a kisőrmester, már nem annyira, viszont milyen ismerős, nemde? Akárcsak a jefrejtor, az őrvezető, a palkovnyik, tehát a parancsnok, és a KGB major, ma már FSZB őrnagy.
Csupa húzós ötlet itt a XXI. század húszas éveiben. Csak hát persze kár, hogy ezek nem igazi rangok, csak játszásiból lehet megvenni őket, hiába rakjuk fel a megfelelő csillagokat, a szembejövő idegen katona csak rövidet kacag a gyorsan megeresztett rövid sorozat előtt. Ennyi volt az uraság, nem nagy üzlet.
Nem csoda, ha inkább pálinkára költünk, ami a legénységi hálóban a kályha mellett kijáró tégla mögötti lyukban jól eldugható.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. augusztus 7-i adásában hangzott el.
